A legfontosabb a csapategység

Minden szakembernek egyöntetűen négy kérdést tettünk fel, és kaptunk ezekre választ:

– Mi volt a célkitűzés, mit sikerült megvalósítani, mi az, amiben hiányérzete van?

– Hogyan tekint vissza erre a szezonra?

– Miben fejlődött, illetve mi az, amiben elmaradt a várakozásoktól a csapata teljesítménye az eltelt idényben?

– Melyik mérkőzésükre emlékszik vissza szívesen, és melyik az a találkozó, amelyet legszívesebben elfelejtene?

1. Sárosd Kronos Sport 28 20 6 2 82-24 66

Arany Tibor vezetőedző: – Nagyon sok munka volt a megszerzett bajnoki cím mögött, annak nagyon örültünk, hogy csapattá érett a társaság, amely a végére nagyon összeállt. Kifejezetten jó évet zártunk, teljesnek mondható ez a szezon, hiszen duplázott a csapat, megnyertük a kupa mellé a bajnokságot is. Nem volt a vezetőség részéről rajtunk nyomás, nem határoztak meg pontos helyezést. Csupán annyi volt az elvárás, hogy a lehető legjobb helyen kell végeznünk, de azt az idény kezdetekor is tudtuk, hogy ez a keret alkalmas arra, hogy megcélozzuk a dobogót. A lehető legtöbbet próbáltuk kihozni, közösséget szerettünk volna építeni, és egy olyan csapatot csinálni, ahol mindenki jól érzi magát, teszi a dolgát. Aztán, hogy ez milyen eredménnyel párosul, nem volt belénk sulykolva görcsösen, az pedig, hogy ez így alakult, már csak hab volt a tortán. Egész évben kiegyensúlyozott volt a csapat, nagyjából az ősz közepén volt egy kis megingásunk, és tavaszra ez szintén igaz. Ahogy telt az idő, mindig- mindig fejlődött a csapat, és a nyárhoz képest óriási változás történt. Nem a gárda tudására értem ezt, hanem arra, hogy csapatként tudtak együttműködni. Nagyon nagy előrelépés volt, és ezért is tudott kicsúszni a végére ez a teljesítmény. Többek között ennek is köszönhető, hogy az utolsó forduló nyomását is meg tudtuk ugrani. Ebben a szezonban nem tudjuk azt megfogalmazni, bármilyen várakozástól elmaradtunk volna, de még akkor sem, ha nem úgy sült volna el az utolsó mérk őzés. Ahhoz képest, ahogy indultunk annak idején, hogy többször 16 éves játékost kellett beállítanom, sérülések tizedeltek bennünket, és sok esetben foltoztuk a csapatot. Az, hogy így össze tudtunk állni nem lehet elvenni tőlünk! Nem tudok negatívat mondani erre a szezonra, januárban, amikor az első mérkőzést játszottuk a Mór ellen, akkor nyertünk idegenben, utána volt két olyan mérkőzés, amikor döntetlent értünk el, és az előnyöket elbuktuk. Azokra az összecsapásokra nem szívesen emlékszem vissza, de jó mérkőzést többet is játszottunk. Gondolok itt az utolsó találkozóra, amikor végre nézők előtt játszhattunk, és velük együtt ünnepelhettünk, de a kupadöntő is hasonlóan jó találkozó volt. Kiélezett, nehéz mérkőzésen győztük le az Ercsit. Ezeken kívül is voltak rangadóink bőven, amelyeken jól játszottunk, így aztán egy mérkőzést kifejezetten nem tudnék kiemelni. Ahogy olyan sem történt, hogy a csapat borzasztóan rosszul teljesített volna, igaz voltak olyan kilencven percek, amikor hullámvölgybe kerültünk. Ez azonban benne van a játékban, ám egy mérkőzésen sem éreztem azt, hogy ne álltak volna hozzá maximális erőbedobással a fiúk. Volt két vereségünk, a Főnix FC ellen itthon 2-0-ra kaptunk ki, ott nagyon jól játszottak a fehérváriak. Ikszes meccs volt, de ők el tudták dönteni, valamint volt egy Ikarus elleni 0-1-es találkozó, bár ott is a mérkőzés nagy részében mi birtokoltuk a labdát, viszont az Ikarus nagyon jól védekezett, és ők is megérdemelték a három pontot, de mindkét alkalommal a csapatom megtett mindent, dacára annak, hogy a végén nem mi örülhettünk.

2. Móri SE 28 19 6 3 92-34 63

Kiss Máté vezetőedző: – Pontos helyezést nem konkretizáltunk, a célkitűzésünk az volt, hogy célozzuk meg a dobogót, mivel a korábbi évekhez képest a költségvetésnek a töredéke állt a rendelkezésünkre. Az volt a tervünk, hogy az egy évvel ezelőtti keret magját együtt tartsuk, és egy versenyképes csapatot alakítsunk ki. Függetlenül attól, hogy mindenki az els ő helyet várta a Mór együttesétől automatikusan, de mi házon belül tudtuk, hogy ez az év a korábbiaktól eltérően más lesz. Van némi hiányérzetem abban a tekintetben, hogy a csapatot nem sikerült egységessé összekovácsolni, és ebben előrelépni, ami részben a pandémiás helyzetnek volt köszönhető. Nehéz volt ez az idény számomra is, mert játékosból kellett előre lépnem edzőnek, ami egyébként nem jelentett problémát. Úgy vettem észre, hogy a csapat is jól fogadta, és egy jó edző-játékos viszony alakult ki, amelyben mindkét fél számíthatott a másikra. Egyetlenegy dolog fáj, hogy nem tudtam kizárólag csak edzői szerepben megmaradni, mert a kapus poszton vagy sérülés, vagy még a rutintalanság miatt adódóan vissza-vissza kellett állnom, akár edzésre, akár mérkőzésre. Nem volt feltétlenül egészséges helyzet, hogy edző és játékos is voltam egy személyben. Abban feltétlenül fejlődtünk, hogy a korábbi rutinos és tapasztalt mag fiatal titánokra épült, de ugyanakkor ez is volt az oka annak, hogy a végén nem sikerült feltenni az „i”- re a pontot, mivel a rutin hiánya érezhető volt a döntő pillanatokban. Az idény kezdetén a szerencse mellettünk állt, a Főnix FC és a Sárbogárd elleni győzelmekre gondolok itt, melyeket az utolsó percekben fordítottunk meg a javunkra. Ezek kellemes emlékek, de ide sorolható az Ikarus elleni 1-0-s győzelem, vagy tavasszal a nagy különbségű Enying elleni siker (10-0 – a szerk.). Amit szívesen elfelejtenék, az a Sárosd elleni hazai találkozó, amikor végig a kezünkben volt a meccs, és az utolsó utáni pillanatokban engedtünk ki, és a Sárosd elvitte a három pontot, és ez a három pont sajnos a végelszámolásnál hiányzott is. Ezúton szeretnék gratulálni Sárosdnak, mert úgy érzem, az egész bajnokságot tekintve a leginkább kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottak és csapatként egységes képet alkottak.

3. Ercsi Kinizsi 28 15 5 8 58-32 50

Lieber Károly vezetőedző: – A célkitűzésünk a tisztes helytállás elérése volt, valamint az, hogy benne legyünk a tabella első felében. Ez a dobogós helyezés feltétlenül extra volt számunkra, őszintén, nem számoltunk vele, de nyilván evés közben jön meg az étvágy, szerencsésen és a fiúk jóvoltából sikerült elérni. Hiányérzetem abszolút nincs, véleményem szerint még egy kicsit pluszt is nyújtott a csapat ahhoz képest, hogy az első nyolcba terveztük magunkat. Rosszul kezdődött a szezon, igen hektikus volt. Hol játszottunk, hol nem, majd jöttek a covidos betegek a klubban, és sajnos voltak tragédiák a csapaton belül is, több halálesettel. Talán ez is közrejátszott abban, hogy a srácok megértek, egybeforrtak, és a tavaszi hajrá tekintetében ez megkönynyítette a dolgunkat. Talán ezek az okok is közrejátszottak abban, hogy ilyen jól szerepeltünk. Biztos vagyok abban, hogy lelkileg sokat lendített előre, jobb kohézió lett a csapaton belül, és egymásért harcoltak a fiúk. Jót tett a csapategységnek, összekovácsolta a gárdát. Minimális hiányzott ahhoz, hogy címet védjünk a Fejér Megyei Kupa döntőjében, nem sikerült, vereséget szenvedtünk, és valószínű, hogy a sors ezzel a harmadik hellyel, bronzéremmel igazságot szolgáltatott. A legfőbb fejlődést abban látom, hogy a már említett csapategység mennyire erős lett. Négyen-öten maradtak meg a régi csapatból, és hozzájuk csatlakoztak a saját nevelésű, illetve érkező fiatalok, Az új szerzemények nagyon jól bele passzolnak ebbe a közösségbe, és tényleg jó közösségi élet van a csapaton belül. A srácok együtt járnak szórakozni, keresik egymást társaságát az edzéseken kívül is. Ez lehet a titka ennek az idei sikernek. A mérkőzések közül talán a Mór elleni kupamérkőzést emelném ki, ott nagyon jól játszottunk, és ez jelentette az igazi áttörést. Feltétlenül meg kell említenem a bronzmeccset Sárbogárdon, ebben a kilencven percben minden olyan flottul ment, és sikerült. Könnyedek voltak a srácok egy jó ellenfél ellen, akiken nagyobb nyomás volt, hiszen otthon kellett játszaniuk, pontelőnyük volt, és egy döntetlen is elég lett volna számukra a harmadik helyhez. Lehet, hogy ez egy kicsit jobban nyomasztotta őket. Mi úgy mentünk oda, hogy sok veszítenivalónk nincsen, focizunk egy jót. Ahogy, és amilyen különbséggel nyertünk, örökké emlékezetes marad, és feltétlenül a kedvenc mérkőzéseim közé tartozik az évben.