Székesfehérvári bringás siker is született a cyclo-cross Magyar Kupán

Barokkos túlzás lenne azt állítani, hogy a cyclo-cross a kerékpársport legnépszerűbb válfaja, az azonban bizonyos, hogy az országban talán még nem volt olyan festői helyszíne a Magyar Kupa-sorozatnak, mint az iszkaszentgyörgyi. A barokk és neobarokk jegyeket viselő kastély tekintélyt parancsolón, ugyanakkor óvó bájjal magasodott a kertjében keresztbe-kasul kifeszített piros-fehér határolószalagok, s az azok között pedálos gépcsodákat hajtó versenyzők fölé. A szombati heves esőzés után lágyan kandikált ki a nap a felhők közül, s előzékenyen kezdte szárítani a kastélyparkban, s a kertet övező aszfaltúton kijelölt pálya talaját. Minden adott volt az igazi cyclo-cross-élményhez: melengető napsütés a januári hűvösben; még nem sártenger, de kellően nedves pálya; s remek versenyhangulat. A szakág sok elemet vegyít, országúti tapasztalat és terepkerékpár-tudás is szükséges hozzá a vegyes talajú körök miatt, no és szükség van kitartásra, ruganyosságra, erőre is, hiszen a pálya bizonyos szakaszán a bringát kézbe kapva kell az akadályokon átugrani. Az iszkai kastélyparkban két pályát jelölt ki a viadal szervezője, a Mozdulj Multisport Egyesület, egyet a fiatalabb utánpótlás képviselői számára, egy hosszabbat pedig a nagyobbak, a felnőttek és a masterek – közöttük lett hatodik a 30–49 évesek kategóriájában a fehérvári Márkus János – versenyeztetésére. Az erdei föld, köves és füves területen ívelő nagypályán egy kör 2700 méteres volt, s kategóriánként változott a teljesítendő körök száma.

Az Elit nők mezőnyében például – ahol két székesfehérvári bringás is hajtott – 6 kört kellett megtenni. Az országúti szakágból átránduló Fehérvár Cycling Team-versenyzők derekasan helytálltak. Hideg Nóra éppen lemaradt a dobogóról, Péteri Niké azonban nyerte az Elit hölgyek viadalát.

– Számomra sok meglepetést nem tartogatott a pálya, mivel fehérváriként az utóbbi hetekben rendszeresen kijártunk gyakorolni, így szerintem hatalmas előnyöm is volt a többiekkel szemben. Magamhoz képest is „tök” jól ment a bringázás. Lehetőségem volt számos technikai elemet gyakorolni – értékelt a célba érkezést követően Péteri Niké, aki azért inkább az országúti kerékpározást preferálja.

– Sajnos ez meg is látszik a cyclo-szezonomban, egyrészt azért, mert ilyenkor sokkal gyengébb formában vagyok, az országúti versenyekre máshogy kell időzíteni a formát. Másrészt pedig nekem nem adatik meg, hogy gyakoroljam a cyclo-cross speciális technikai elemeit, vagy a saras pályát. A futós szakaszok és a nagyon technikás pályák is kihívást jelentenek számomra, s nehezebben is megy, mint a mezőny java részének.

Péteri Niké az országúti szezon rajtjáig rátéved a terepre, de fél szemmel már a 2021-es versenynaptárt figyeli.

– Sajnos még mi is a sötétben tapogatózunk, nem tudunk pontosan tervezni. Jó lenne, ha az előzetes versenynaptárban szereplő viadalokat meg is rendeznék, de a koronavírus közbeszólhat. Ha rendeződik a helyzet, akkor dobogós helyezéseket szeretnék elérni itthon és a nemzetközi mezőnyben is. Persze, nem feltétlenül a legmagasabban jegyzett versenyeken célzom meg az élmezőnyt, ahhoz rengeteget kell még fejlődnöm. De például a Szlovák Kupán reális cél lehet a dobogó – mosolygott a 22 esztendős Niké, majd visszapattant a nyeregbe, hogy alapos szerkezettisztításra guruljon az iszkai napsütésben.