Gerháth Kincső örökölte a sport iránti szenvedélyét

A korábbi vezetőedző, Deli Rita és a helyére érkező Józsa Krisztián is megadja a lehetőséget a fiataloknak a bizonyításra, az ifjak pedig élnek is vele. Így volt ezzel legutóbb Gerháth Kincső is, aki a nevelőegyesülete, a Győri Audi ETO elleni mérkőzésen ugyanannyi gólig (9!) jutott, mint az olimpiai ezüstérmes, világ- és Európa-bajnok francia válogatott világklasszis, Estelle Nze Minko. Sokan fel is kapták a teljesítményére a fejüket és elismerő szavakkal illették a hamarosan 20. születésnapját ünneplő átlövőt. De hogy ki ő, és hogyan érzi magát a királyok városában, azt elmondja maga Kincső.

Labdaérzéke már kiskorában megmutatkozott, amit persze volt honnan örökölnie, hiszen felmenői mind sportoltak, és akadtak köztük elég ügyesek is. Star Wars hasonlattal élve „The Force is strong in my family”, azaz az erő átjárja az egész családját. Édesapja az egykori sokszoros válogatott kapus, Gerháth Zoltán, aki a győri csapat színeiben lett elismert játékos, de említhetnénk öttusázó édesanyját vagy éppen a Videotonban kosárlabdázó nagyszüleit is.

– A mozgás szeretete nálunk családi hagyomány és bár több sportágba belekóstoltam, a kézilabdára tettem le a voksomat, folytatva édesapám útját. Ennek immáron 14 éve. A közeget már pelenkás korom óta szívom magamba, hiszen alig pár hónaposan – szüleim elmondása szerint – a lelátóról szurkoltam apa sikereiért. Nagyon büszke vagyok rá, ő számomra a mérce, neki köszönhetően kezdtem el ezt a sportot alsós koromban a győri Gárdonyi Géza Általános Iskolában. A kézilabda már akkor teljesen magával ragadott.

Szépen lépdelt felfele a ranglétrán, bekerült a Győri Audi ETO utánpótlásképző programjába, majd a korosztályos válogatottakba. Mindkét helyen nemcsak megállta a helyét, de vezéregyéniséggé nőtte ki magát, míg nem 2017-ben egy súlyos bokatöréssel, szalagszakadással járó sérülést szenvedett, és akkor úgy tűnt, nem is épül fel teljesen, nemhogy élsportra alkalmasan. Végül a sajátsejtes regeneratív gyógykezelés és a sport iránti szenvedélye segítette abban, hogy visszatérhessen a pályára. Mint mondta, ez az egész kálvária segített neki abban, hogy értékelje, amije van. Vallja, hogy az élet akkora terhet rak az emberre, amekkorát elbír. Az érettségi után változásra és még több játéklehetőségre vágyott, így került az Alba FKC-hez Fehérvárra, amely egy tökéletes közeg számára, hogy beleerősödjön a magyar élvonal küzdelmeibe.

– Másfél évvel ezelőtt úgy éreztem, eljött a váltás ideje. Nagyon örülök, hogy Fehérvárra kerültem, amely Győrhöz hasonlóan komoly történelmi hagyományokkal bíró város, ahol nagyon szeretik a különböző sportokat, köztük a kézilabdát. Ahogy megérkeztem és személyes kapcsolatba kerültem a csapattársaimmal, s az edzőkkel, jó érzések töltöttek el. Nem beszélve a családom múltjáról, a már említett nagyszüleimről, de az unokatestvéreim egy része is itt lakik. Szóval úgy is fogalmazhatnék, hogy hazatértem! A választásnál az is döntő volt, hogy hol lehetek sokat a pályán, hol lehetek nagyon fontos láncszem a csapatban, és tudtam, nekem is ez kell ahhoz, hogy élvezni tudjam a játékot. Az Albánál mindezt megtaláltam. Most pedig az a dolgom, hogy tanuljak, fejlődjek és jó teljesítménnyel szolgáljam a csapatot.

Tette mindezt nevelőegyesülete, a Győr ellen is, ami igazi tanulópénz volt a fiatal fehérvári játékosoknak. A BL-címvédő otthonában a jó rajtot azonban nem követte hasonló folytatás, így egy kisebb pofonba szaladtak bele. A meccs egyik legjobbja a 19 éves Kincső volt, aki ugyanannyi gólt jegyzett, mint az Eb-legértékesebb kézilabdázójának választott, Estelle Nze Minko.

– Európa legjobbjai elleni összecsapásokból sokat lehet és kell is tanulni. Az első percekben, amikor frissek, egységesek voltunk, akkor meccsben voltunk, de azért a Győrrel szemben – különösen idegenben – nagyon nehéz játszani. Felemás érzések vannak bennem, úgy érzem, szorosabb is lehetett volna, ugyanakkor a küzdeni akarásunk megvolt. Számunkra azonban nem az eredmény számított, sokkal inkább az, hogy a taktikai utasításokat betartva felszabadultan, bátran kézilabdázzunk, amely részben sikerült is. Emellett fantasztikus volt visszatérni abba a stadionba, ahol annyiszor megfordultam. Örülök, hogy ugyanannyi gólt dobtam, mint az ETO legeredményesebb játékosa, mégis a maximalista énem azt mondatja velem, hogy míg Minko hibátlan lövőteljesítménnyel érte el ezt, addig én sajnos nem. Hosszú távon szeretném redukálni a hibáim számát és szeretnék stabil kezdővé válni az Albában.

A pénteki, szombathelyi mérkőzésre rátérve elmondta, hogy ugyanazt a győzni akarást várja el, mint a kisvárdai vendégjáték alkalmával.

– Több csapat is négypontos a bajnokságban, így egy győzelem sokat hozhat a konyhára, akár a 8. helyet is jelentheti. Sajnos ezt a csatát is szurkolóink nélkül kell megvívnunk, hiányoznak, de bízunk benne, hogy lélekben és az online képernyők előtt minél többen követik a meccset, ami végletekig kiélezett lesz, de hiszem, hogy a végén mi örülhetünk!