Előretekintenek a MÁV-nál

Több mint egy éve vette át a női csapat irányítását, hogy érzi magát Fehérváron, illetve a klubnál?

– Tíz évet éltem Kecskeméten, hasonló méretű város, mint Székesfehérvár, így számomra budapestiként nem volt ismeretlen a vidéki életstílus. Nagyon tetszik Fehérvár, jól érzem magam a klubnál. Mindenki segíti a munkámat, aki a csapat körül dolgozik, nagyon pozitív ez a családias hangulat és környezet, amely körülvesz.

Meglehetősen zaklatott hónapok után van a csapat, beleértve a koronavírust, annak minden negatívumával. Lehet egyáltalán értékelni a mögöttük hagyott évet?

– Értékelhetetlen a mögöttünk hagyott fél év. Remek alapozáson estünk át augusztusban, szeptemberben. Jó állapotban volt a csapat fizikailag, technikailag és taktikailag. Amikor a saját tornánkat játszottuk, remek játékkal vertük az extraligás Diósgyőrt három nullára. Minden úgy nézett ki, ahogy én szerettem volna, persze nyilván voltak hiányosságok, amelyeket nem lehetett egyik pillanatról a másikra pótolni, de arra törekedtünk, hogy fejlődjünk. A legelső meccsünk szeptember végén már elmaradt, igaz, nem miattunk, mert a Debrecen kérte a halasztást, mivel ott volt Covid-gyanú. Majd a következő hétvégén mi nem tudtunk pályára lépni, mert nálunk is felmerült ugyanez a probléma. Amikor letelt a karanténidőszak, és a kardiológiai vizsgálatok is pozitívak lettek – mert akadt olyan, aki három, négy vagy öt hetet kihagyott –, a kényszerpihenő után úgy kellett lejátszanunk az első bajnoki mérkőzésünket, hogy volt egy edzés csütörtökön, egy pénteken, és szombaton már élesben léptünk pályára a TFSE ellen. Finoman szólva sem voltunk a topon fizikailag, de három kettőre veszítettük el ezt a meccset, és örültem annak, hogy legalább egy pontot szereztünk az egyik legnagyobb rivális ellen. Ezt követően sorra jöttek a győzelmek, öt diadal, ezek közül kiemelkedő volt, hogy a Gödöllő ellen sikerült nyernünk. Az első három legerősebb csapat között kialakult egy körbeverés, úgyhogy ez jó sorozatnak tekinthető. Éppen, amikor lendületben voltunk, december elején megint nem tudtunk játszani, mert újabb játékosok lettek Covid-gyanúsak nálunk, és el kellett halasztanunk a mérkőzéseket. Most úgy állunk, hogy január, február és március eleje között elég sok meccset kell pótolnunk. Nagyon bosszant, hogy nem tudtunk folyamatosan úgy edzeni, ahogy szerettem volna, és főleg a fizikai része, amit augusztusban és szeptemberben elvégeztünk, elment a levesbe. A másik kellemetlen, hogy amikor jött a járványügyi helyzet novemberben, bezártak az iskolák, és el kellett hagynunk a Jákyt. Nem tudtunk a saját helyünkön edzeni, meccset játszani, emiatt kényszerültünk Agárdra. A vízi sporttelepen dolgozunk, amelyet nagyon köszönünk az ottaniaknak. Át kellett térnünk egy olaszos, spanyolos életstílusra, ami azt jelentette, hogy este 9 órakor kezdünk el edzeni. Teljesen felborult a csapat bioritmusa, ez a Budaörs ellen látszott a legjobban, ahol az első két szettet végigaludtuk. A mentalitásunkat jelzi, hogy nulla kettő után volt tartásunk, felálltunk, és megnyertük három kettőre a meccset. Nagyon komoly hiányérzetem van, mert sok edzésünk elmaradt, nem tudunk igazából úgy kondizni, ahogy elvárható, és a labdás edzésekkel sem voltam teljesen elégedett. Tanulni kellett, hogyan kell két-három naponta mérkőzést játszani úgy, hogy nem volt lényegében kondi, és úgy kellett közben visszaszerezni, fejleszteni. Ez ott csúcsosodott ki, hogy a Kaposvár elleni kupameccsen remek játékkal szettet tudtunk rabolni itthon a bajnokaspiráns csapattól.

Céljuk nem titkoltan az extraligába jutás. Valóra válhat az álmuk?

– Nagyon nehéz lesz, mert erős a TFSE, a Gödöllő és a Budaörs. Mindent megteszünk azért, hogy a céljainkat elérjük, reméljük, a végén mi örülhetünk!