Legendás csapat volt a Videoton 1969-es kerete

Már csak az idősebbek emlékezhetnek arra, hogy 1968-ban az akkori NB I.-ben teljesen újoncként bemutatkozó Videoton SC együttesének még nem sikerült megkapaszkodnia az élvonalban, és a 15. helyen végezve kiestek.

Az előző szezonban idény közben váltottak edzőt, a csapattal csupán hat pontot szerző Kárpáti Bélát Németh Lajos követte. Vele ugyan sokkal eredményesebbek voltak, és tizenöt pontot gyűjtöttek, ám az alapozást mégis az egyesületben már korábban, az 1957–58-as idényben is hasonló posztot betöltő Turai András vezetőedzővel kezdték meg Bodajkon. Új szerzeményekből akadt bőven, leigazolták a Dunaújvárosi Kohásztól a középpályás Borsányi Attilát, Pataki Lászlót Újpestről, Nagy II Jánost Debrecenből, a Kossuth KFSE-ből a csatár Wollek Tibort, a kapus Horváth Istvánt, valamint a védő Nagy III Jánost és Sári Károlyt. Az ifiből került fel Szabó II Károly. Ebben az évben hagyta abba a labdarúgást Bognár Ferenc, Horváth II Lajos, Varga József, Bobory Béla, továbbá Kékesi Csaba, és Kű Lajos eligazolt a klubtól.

Mindenesetre nagyszerű garnitúra verbuválódott, akikre méltán számíthatott a klub hosszú évekig, és ez a gárda képezte az alapját a későbbiekben, az 1975–76-os idényben ezüstérmet szerző, de aranyat érdemlő piros-kék alakulatnak.

Más kérdés, hogy a nagyon fiatal – 20-22 éves átlagéletkorú – csapat bemutatkozása nem mondhatni, hogy sikeres lett volna, hiszen a ZTE otthonában 3-0-as vereséget szenvedtek. Ez kijózanítóan hatott, mivel a folytatásban az első hazai összecsapáson 4-0-ra győzték le a Békéscsaba Előrét a Timár – Kovács J., Posh, Fejes – Borsányi, Kovács J – Wollek, Pataki, Nagy II, Karsai, Csukovics összeállítású tizeneggyel. A fehérvári gólokból Karsai László hármat, Nagy II egyet vállalt. Ezzel felszakadt a gát, és egymás után négy mérkőzésen gyűjtötték be az akkor még a győzelemért járó két pontot. Így a MÁV Előre ellen 3-2-re, a Várpalotai Bányász ellen 3-1-re, a Győri Dózsa ellen 1-0-ra és a Szolnoki MTE ellen 5-0-ra nyertek. Ezután is hasonlóan szép volt, továbbiakban mindössze hárman tudták legyőzni őket. A Ganz MÁVAG és az Oroszlányi Bányász ellen is 2-1-re, illetve a Szegedi EOL-tól 4-0-ra kaptak ki. A tavaszt 25 ponttal a tabella első helyén zárták, volt 12 győzelmük, 1 döntetlenjük és 4 vereségük.

A piros-kékek az őszi idényben is kivágták a rezet, és igazán kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. Élvezet volt meccsre járni Sóstóra, ahol a Szegedi EOL elleni rangadót 12 ezren tekintették meg. Ez a találkozó a bajnoki cím megszerzésének szempontjából döntő jelentőséggel bírt. A végig nagy iramú kilencven perc első játékrészében ötletesebben játszottak a vendégek, ám a szünet után erősen feljavult a Videoton, de sok gólhelyzetéből csak egyet tudott értékesíteni Pintér László.

Ötvenegy évvel ezelőtt, november 9-án biztosította be a csapat az NB I/B-s bajnoki címét a 31. fordulóban a Nagybátonyi Bányász vendégei voltak, és a végül a sereghajtóként záró együttes ellen a Tímár – Posch, Nagy III, Fejes, Kovács J. – Burka, Kerecsényi, Wollek – Nagy II, Pataki (Borsányi A.), Csukovics összeállítású együttes a 26. percben került előnybe Wollek fejesével, aztán jött Csukovics László duplája, és Burka Imre találata váltotta valóra az álmokat. Végül 4-2-re nyert Turai András vezetőedző legénysége, és a Vidi a következő évben már az NB I.-ben folytathatta. A 34 találattal a gólkirályi cím is Fehérvárra vándorolt, ezt Karsai László gyűjtötte be, aki a Nagybátony ellen mesternégyest ért el.

– Sikerként könyveljük el a bajnokság imponáló megnyerését. Erősségeinket megtartottuk, és szerencsés kézzel nyúltunk az új fiúkhoz is – nyilatkozta elégedetten a Labdarúgás című szaklapnak Dérfalvi Imre, a Videoton labdarúgó-szakosztályának elnöke.