Bogár János, az élő legenda

Mindig különleges olyan sportolóval találkozni, aki ennyire elhívatott. Bogár János esetében nyugodtan kijelenthetjük, hogy ennél már jóval többről van szó. Számára minden a futás körül forog, otthona egy díszterem, telis-tele különböző futórelikviákkal.

Legbecsesebb kincse a Spartathlon sarlója, amelyet csak győztesek vagy veteránok kaphatnak meg. És igen, neki van egy ilyen felbecsülhetetlen tárgya. Ugyanis 1991–2018-ig ő volt az egyetlen olyan magyar férfi, akinek a neve a spártai főutca márvány­oszlopára volt vésve, miután megnyerte a legendás Spartathlont (246 km-es táv Athén és Spárta között), ahol 24 óra 15 perc 31 másodperces idejével több mint másfél órát vert a második helyezettre. Azonban 2019-ben újabb honfitársa csatlakozott az elit klubhoz, méghozzá Bódis Tamás.

Talán nem véletlen, hogy ma is gyakran előfordul Bogár Jánossal, hogy a 29 évvel ezelőtti győztes, ma már orrban levágott Adidas suhanójában megy ki edzeni. Felkeresésemre is szívesen nosztalgiázott és emlékezett vissza a karrierje elejére, a kezdetekre.

– Mint minden magyar fiú, én is a focival kezdtem. Imádtam, de nem a labda miatt, hanem, hogy futhattam. Nem volt nálam gyorsabb a pályán, bár technikailag voltak hiányosságaim. 1982-ben aztán rajthoz álltam a Futapest Vivicitta versenyen, amely teljesen magával ragadott. Ekkortájt került a kezembe Schirilla György futókönyve. Ő egy igazi motivátor, példakép, egyszerűen hihetetlen, amit elért.

Szívbetegnek született, akinek az orvosok azt mondták, örüljön, hogy él, erre tessék, Magyarország első számú „egészségőrévé” vált, szuper-hosszútávfutó lett, aki minden évben átúszta a jeges Dunát. Őt olvasva, figyelve megfertőződtem örökre.

Ahogy fogalmazott, számára a futás a mindenséget jelenti, immáron több évtizede. Hiába Spartathlon-győztes és 24 órás Európa-bajnok egyben, egy élő legenda, mégis szerény maradt. Madárcsontozatáról, a már említett orr­ban levágott cipőjéről vagy éppen a több mint 20 éves zöld Mercijéről bárki felismerheti. Apropó Merci, ez is egy olyan relikvia, amelytől semmi pénzért nem válna meg, amelyet Magyarország legnagyobb ultramaratoni versenye, a Bécs–Pozsony–Budapest-szupermaratoni győzelméért kapott.

Párja, Varga Ildikó Pusztaszabolcsról származik, így előszeretettel futnak együtt a Velencei-tó környékén, nem mellesleg egyik szervezője kedvesével a Négy évszak maratoninak. Tapasztalataikkal segítik a pusztaszabol­csiakat.

Az ötletes versenysorozat 16 évvel ezelőtt indult útjára először Ádám László, a pusztaszabolcsi testnevelő tanár szorgalmazására.

Lényege: a 42 kilométeres maratoni távot összesen egy év alatt futják le a résztvevők. Így egy-egy évszakban az adott versenynapon 10,4 kilométert kell megtenniük a sport szerelmeseinek, ami azt jelenti, hogy 4 forduló alatt összegyűlik a maratoni táv, azaz a 42,196 km. A hétvége szombatján pedig az utolsó, őszi etap következik.

– A pandémia miatt a tavaszi fordulót májusban virtuális formában lehetett teljesíteni, most pedig jön a zárás, immáron kinti körülmények között. A rajt szombaton 10 órakor lesz Pusztaszabolcson, a könyvtár és a művelődési ház előtt. Fontos, hogy nemcsak a futás szerelmeseit, de a bicajosokat is várjuk, ugyanis a Napraforgó Klub–Magyar Rákellenes Liga szervezésében kerékpáros menet is lesz kék szalaggal a férfiegészségért.