A bíráskodás egy életforma Kerkuska Miklós számára

Kerkuska Miklóssal már hosszú évek óta kapcsolatban állunk, hiszen a „szemtelenül” ifjú úriembert, aki a civil életben történelem–földrajz tanárként dolgozik, aktív résztvevője minden Pázmándon megrendezett sporttal kapcsolatos eseménynek, emellett a megyei labdarúgásban játékvezetőként működik.

– Nekünk mindenki fontos, így ő is, feltétlenül számítunk rá – fogalmazott Schneider Béla az FMLSZ igazgatója, aki az igazgatóság nevében ismerte el a szakember eddigi tevékenységét, munkáját.

Mivel foglalkozik a civil életben?

– Egy éve végeztem az egyetemen, és tanítok Kápolnásnyéken. Emellett bőven van szabadidőm, így is jöhetett össze az ezer mérkőzésszám.

Aktívan részt vesz Pázmánd sportéletében – ilyen például az Éjszakai Foci megszervezése, hogy jut egyáltalán minderre ideje?

– Három ízben sikerült megrendezni az Éjszakai Focit, de kétszer már az öregfiúktorna szervezésében vettem részt, valamint idén télen az utánpótlásban szereplő, Bozsik-programban részt vevő korosztályokat is versenyeztettünk. Igaz, a koronavírus-járvány kicsit közbeszólt, mert a nyáron is szerettünk volna Éjszakai Focit rendezni az öregfiúk, és az utánpótlás számára. Próbáljuk a helyieket mozgásra ösztönözni, mivel nem szabad elhallgatni, hogy egy szép sportkomplexummal rendelkezik a településünk. Egyre jobban kezdi kinőni magát a rendezvény, akad olyan csapat, amely az előző Éjszakai Focin a következőre is bejelentkezett, de voltak már a határon túlról érdeklődő együttesek. Nyugodtan állíthatom, hogy évről évre egyre erősebb a sorozat! Öröm azt nézni, hogy mindenki nemes küzdelemben méreti meg magát! A jó buli mellett ott a versenyszellem is.

Egyáltalán mikor kezdte a játékvezetést, hiszen nem mindennapos ez a magas, ezres meccsszám?

– 2011 márciusában, 16 esztendősen volt az első mérkőzésem. Kiöregedtem a pázmándi serdülőcsapatból, imádtam az öltöző illatát, nemcsak a saját településemen, hanem bármerre jártam. Így kezdődött.

Mi volt az, ami a játékvezetéshez vezetett?

– A tanfolyam felhívására jelentkeztem, és nagyon vártam az első megmérettetésre. Akkoriban még sok játékvezető működött a megyében, összetettük a kezünket, ha egy megye hármas meccsre elküldtek minket lengetni. Az első félévben mindössze kilenc mérkőzést kaptam. Igyekeztünk minél jobb teszteket elérni az edzőtáborok alkalmával. Szerencsésnek mondhatom magam, mert egy év múlva, 2012-ben, felnőtt-találkozót fújhattam a Vereb–Csákvár II. megye III-as összecsapáson. Emlékezetes számomra, mert a 30. percben a verebiek elfogy­tak, nyolc fő alá csökkent a létszámuk 7-0-s állásnál… A megye háromban sok tapasztalatot gyűjtöttem, 2015-ben a megye kettőben is bemutatkoztam, 2018-tól már megye egyes játékvezetőnek mondhattam magam.

Nős? A család miként tolerálja a „hobbiját”?

– Nem vagyok nős, barátnőm van, aki támogat, és elkísér a meccsekre. Természetesen ott volt az ezredik találkozón is! Sportszerető család vagyunk, a testvérem is rúgja a bőrt Pázmándon, édesapám pedig játszott korábban az ifjúsági csapatban.

Minden hétvége a fociról szól, de korábban, ha nem is az ezres mérkőzésszámot érte el, de játszott a Pázmánd SE korosztályos csapatában?

– Az ifiknél, és az U16-os együttesben szerepeltem, de utána választani kellett a játékvezetés és a labdarúgás között, mert a kettő egyszerre nem mehetett. Így aztán a játékvezetés mellett tettem le a voksomat, kíváncsi voltam.

Hogyan lehet egyáltalában ekkora meccsszámot elérni?

– Nincs ebben semmi trükk, pénteken délután az U14-es meccsel kezdődik, majd szombaton egy dupla utánpótlás-­mérkőzéssel folytatódik. Vasárnap délelőtt jön egy U16-os találkozó, délután pedig egy felnőttösszecsapás. Így aztán három nap alatt simán kijöhet hat mérkőzés. Sokszor azonban hétköznaponként is vállaltam egy-egy meccset… A legdurvább néhány éve volt, harminc nap alatt harmincegy mérkőzésen működtem. Megtaláltam a helyem a megye labdarúgásában, számomra ünnep egy-egy találkozó!