Kalincsák Eszter, a Volán öttusázója optimistán várja a versenyeket

A társak a lézerlövészetes tesztversenyen lőnek és róják a köröket a Volán sportolóinak Börgöndi úti telepén, kicsit távolabb Kalincsák Eszter kaptat fel a dombra, majd a futballpálya körül fut komoly iramban. Minden jel arra mutat, balszerencsés időszakát maga mögött hagyta a 22 esztendős sportoló.

Úgy tűnik, tökéletesen felépült a sérülésekből.

- Néhány hete vetettem bele magam a munkába a márciusi, részleges ínszalag-szakadás után. A járvány közbeszólt, orvosi kezelések hiányában, a vírus miatt hosszabb volt a rehabilitáció, mint terveztük. Tavaly ősszel kezdtem felépíteni magam az előzetes térdműtétekből, egészen jól haladt a munka, amikor jött ez az újabb kényszerpihenő a bokámmal. Az edzőim szerint önveszélyes vagyok.

Mire utalnak a trénerek?

- Arra, hogy mindig csetlek, botlok, kifordul a bokám, megütöm magam. Korábban nem voltak jellemzőek rám a sérülések, az utóbbi időszakban kijutott belőlük. A legfőbb problémát az okozta a térdemmel, hogy laterizált a patellám, tehát rossz helyen volt a térdkalácsom, ezért is szakadt le a porc a térdemben. Meglehetősen kényes műtét során helyre tették és rögzítették csavarokkal, azóta az utóbbiak kikerültek a lábamból, végre minden rendben.

Miben kell leginkább felzárkóznia a riválisokhoz?

- Elsősorban futásban kell utolérnem magam, lemaradtam a mezőnytől. Erre koncentrálunk a legjobban, a kedvenc számom, a vívás mellett. A páston érzem magam a legjobban.

Mindig öttusázónak készült?

- Az óvodásúszás után jött egy levél, hogy szeptembertől úszótanfolyam indul, amelyen szeretettel látnak. Mindig is örökmozgó gyerek voltam, nem volt kérdés, hogy a későbbiekben is szeretnék úszni. Kis idő elteltével közölték a szüleimmel, hogy az úszásokhoz csapódik néhány futóedzés is, a későbbiekben pedig az öttusa. Gyerekfejjel sodródtam az árral, nem sejtettem, mekkora szerelem lesz számomra a modern pentatlon. A legjobb eredményem női váltóban arany a 2017-es, fehérvári rendezésű, junior világbajnokságon, valamint ezüst a mix váltóban. Egy évvel később, Barcelonában, csapatban lettem aranyérmes a junior Európa-bajnokságon. A felnőttek között nemzetközi szinten 2016-ban versenyeztem először, a kecskeméti VK-n, egy évvel később Los Angelesben indultam VK-futamon, ahol döntőbe jutottam, továbbá rajthoz álltam újra Kecskeméten és a lengyelországi Drzonkówban, továbbá a Világkupa- döntőn Litvániában, Vilniusban. 2018 nyarán a fehérvári Eb-n Gulyás Michellel a női váltóban versenyeztünk, a verseny után két nappal műtötték először a térdemet, kezdődött a kálváriám.

Mit vár az idei versenyszezontól?

- Az idei év szerintem nagy versenyek nélkül telik, ami nekem nem is olyan nagy baj. A legnagyobb feladat az, hogy megfelelő formába lendüljek, jövőre pedig visszakerüljek a közvetlen élvonalba. Elsősorban a hazai viadalokon szeretnék majd bizonyítani, az idei év a felkészülésről szól. Bár természetesen az öttusa az elsődleges, tanulok, a Testnevelési Egyetemen a szakedzőire járok, a második évfolyamon nemrég végeztem a vizsgákkal. Mellette dolgozom, néha délutánonként maszkokat árulok egy bevásárlóközpontban, hétvégén pedig egy műkörmösboltban tevékenykedem eladóként.

Másfél éve a sérülések negatívan befolyásolták a lelki világát, azonban jó is történt, rátalált a szerelem.

- Igen, versenyzőtársammal, a váltóban felnőtt Eb-ezüstérmes Harangozó Bencével immár másfél éve alkotunk párt, idén márciustól pedig együtt is élünk. Mivel ő is sportol, átérzi a problémáimat, ha nehéz pillanataim vannak, igyekszik átlendíteni a holtpontokon. Örülök, hogy együtt edzünk nap mint nap, motiváljuk egymást.