Még lehet, hogy a jövőben visszatér egyszer a kispadra

Lehet azt mondani, hogy napra pontosan kilenc hónapja vonult önkéntes karanténba – lényegesen megelőzve ezt a mostani állapotot. A bajnokság első két meccsén 5-1-es vereséget szenvedett csapata, és felállt a kispadról. Akkor időt kért, nem akart beszélni a döntéséről. Pedig előtte hihetetlen magasságokba vezette a csapatot, a második helyen zártak a megyei I. osztályban, sokan azt hitték, hogy a most már mögöttünk hagyott szezonban akár az élen zárhatnak.

- Annyiban nem változott a döntésem, hogy nem szeretnék továbbra sem a csapat mellett dolgozni. Mi azzal a második hellyel a csúcsra értünk, egy nagyon jó közösséggel és csapattal. Minden adott volt ahhoz, hogy megyei szinten kifussuk ezt az eredményt, mindenki éhes volt a sikerre. Innen azonban már szerintem feljebb semmiképp sem kerülhettünk volna.

Felvetődött a kérdés, hogy elég volt-e két vereség ahhoz, hogy bedobja a törölközőt? – Nem ez döntött! Már a nyáron is megfordult a fejemben, éreztem magamon, hogy egy kicsit elfogyott a motivációm, kihoztam a társaságból a maximumot. Kilenc év egy csapatnál nem kevés idő, és emellett az ifivel is jártam meccsekre, így a hétvégémet teljesen lefedték a mérkőzések. Egyéni képzéseket tartok a Mol Fehérvár FC-nél, és nem utolsósorban ott volt a családi gazdaság, ahol helyt kellett állnom. Nem volt szabadidőm, bár a profi pályafutásom befejezését követően azt hittem, hogy mindenre rá fogok érni, de közben még elfoglaltabb lettem. Addig bírtam, pihennem kellett, tele lett a pohár. Nem állítom azt, hogy soha nem ülök le a kispadra, mert nem tudni, hogy mit hoz az élet, de jelenleg nem ebben képzelem el a jövőmet. A Mol Fehérvár FC-nél joggal bízhatnak a folytatásban, hiszen a fiatalok sokat tanulhatnak a korábbi négyszeres válogatott játékostól.

- Az egyéni képzések felé orientálódtam, a gyerekekkel való foglalkozás heti négy-öt alkalommal tökéletesen kielégít. Az U12-től az U17-es csapatig vagyok beosztva, naponként két-két korosztállyal dolgozom, egyszerre négy-hat játékossal. Nem szakadtam el teljesen a pályától, az sárosdi öregfiúkkal eljárok, amikor időm engedi, valamint télen és nyáron kispályázom néhányszor. Hozzáteszem: Sárosddal megmaradt a kapcsolatom, mert ott is végzek egyéni képzéseket a fiatalokkal heti egyszer- kétszer. A szakember másik nagy szerelme és hobbija a lovakkal való foglalkozás, törődés.

- Ebben találom meg most az örömömet. Nagyon tetszik, szívvel-lélekkel csinálom, pillanatnyilag két lovam van, kiképzem őket két-három évig, aztán továbbadom őket. Vannak terveim, bővíteni szeretném az állományt, még többet akarok velük dolgozni. Évekkel ezelőtt arról beszélt, hogy a fogathajtásban is kipróbálná magát, ez még nem realizálódott, de természetesen továbbra is tervben van. – A megyei C kategóriás versenyeken a közeljövőben szeretnék részt venni, ez nagyon ösztönöz. Erre próbálok gyűjteni, ám elég pénzigényes, jó lenne, ha egy-két éven belül be tudnám vállalni.

Fia, a 16 esztendős ifjabb Dvéri Zsolt is a labdarúgás mellett tette le a voksát, a Sárosd U19-es és U16-os csapataiban játszik – vajon követheti a papát? – Korábban megfordult a Vidi korosztályos együtteseiben, de nem szeretne magasabb szinten focizni. Vissza is mehetett volna, megvan hozzá a tehetsége, imádja a sportágat, de máshogy képzeli a jövőt. A labdarúgástól azonban el nem szakadna, tavaly az ifi csapatban, amikor harmadikak lettek, 15 évesen standard játékos volt, az U16-ban szintén rendszeresen pályára lép, és a felnőtt csapatnál is edzeget. Van benne kurázsi, meg tudta valósítani azt, hogy akár az NB I-ben is bemutatkozzon, amennyiben olyan akarat és elszántság van benne, ami bennem volt annak idején. Ráadásul fizikálisan és alkatilag jobban beleillene a mai focitrendbe, száznyolcvan centijével ideális magassága van. Lehet, hogy az is volt a baj, hogy elég magasan volt számára a mérce, és az árnyékomban nehéz lett volna ezt megugrani, de annak örülök, hogy Sárosdon jól érzi magát. Soha nem akartam erőltetni, rábíztam a döntést. Kíváncsiak voltunk arra, hogy mint rutinos edző mit gondol arról, hogy a jelenlegi helyzetben mikor állhat helyre a rend?

- A hosszú pályafutásom alatt ilyennel nem találkoztam. Várom, hogy mi lesz ennek a hatása a labdarúgásra. Az biztos, hogy az utóbbi években infrastruktúra- és anyagi vonatkozásban sokat léptünk előre, de a labdarúgásunk nem emelkedett anynyit. Remélem, hogy pozitív hatással lesz a járvány olyan szempontból, hogy az emberek észbe kapnak, hogy igenis a fociban még mindig van öröm, és lehet benne élvezetet kapni. Ez sokrétű, de a legfontosabb a néző, akit ki kell szolgálni, és én ezt hiányolom egy kicsit, mert rettentően eredménycentrikusak vagyunk.