Viszonylag későn kezdett játszani, mégis a válogatottig vitte Szabolcs Ferenc

Mikor fogott kezébe először kosárlabdát, hol indult a pályája?

– Az általános iskola elvégzését követően egy nyár alatt 15 centit nőttem. Addig röplabdáztam, de a Jáky József Szakközépiskolába bekerülve Meretei László tanár úr már kosárlabdát adott a kezembe. Azonnal megszerettem ezt a játékot, hiszen nagy szurkolója voltam az ott játszó Videoton SC kosárlabdacsapatának. Rövid idő alatt a Videoton ifjúsági csapatában találtam magam, és együtt edzhettem a felnőttcsapat játékosaival Guoth Iván irányításával. Tanácsára két évvel később a több játéklehetőség reményében 21 évesen Oroszlányba kerültem, és ott már NB I.-es rutinra tettem szert. Jelentkezett értem a Kaposvári Táncsics katonacsapata. Az NB II.-ből az élvonalba kerülő együttesben meghatározó szerepet játszottam. Újonc csapatként többek között legyőztük a Körmendet, valamint a Videoton SC-t is. Ebben az időszakban a kosárdobó rangsorban a harmadik helyen voltam Losonczy Árpád és Horváth Attila mögött. Nagyon szép, sikeres időszak volt, nem csoda, hogy a leszerelésem előtt több csapat is jelentkezett, hogy náluk folytassam a pályafutásomat. Hosszú távon gondolkoztam, és a gyökerekhez hűen visszajöttem Fehérvárra, a Videoton SC-hez.

Mikor derült ki, hogy akár a válogatottságig is viheti?

– Mindig nagy kedvvel és megbízhatóan végeztem el az edzésmunkát, így a leszerelést követően nem volt nagy meglepetés a válogatott meghívása. Másfél év alatt, már a Videoton játékosaként, 21 alkalommal húztam magamra a címeres mezt.

Remek csapat volt a Videoton SC a hetvenes-nyolcvanas években, rendre ostromolták a dobogót, mégsem sikerült arra fellépni, mi lehetett az oka?

– A Videotonban nagyon jó csapat alakult ki. Nagy Péter csapatkapitánysága alatt olyan egység jött létre, amely a pályán kívül is sok időt töltött el. Hevesi László, Csarnai Mihály, Vojciech Rosinszky, Huber Csaba, Urbán Zoltán hosszú időn át voltak csapattársaim, összeszokott, jó közösséget alkottunk. Abban az időben a fővárosi csapatok domináltak, a Budapesti Honvéd, a MAFC, Ganz-MÁVAG és a Csepel SC. Ha sikerült is túljutnunk néhány nevesebb fővárosi csapaton, a Bajai Bácska összeszokott gárdájával szemben rendre alulmaradtunk a bronzcsatában, mert Baján lehetetlen volt nyerni.

Szinte állandóan telt ház előtt játszottak a VOK-ban, sokszor már órákkal a meccsek előtt helyet kellett foglalniuk a szurkolóknak, milyen érzés volt ez a játékos számára, mennyire dobta fel a nagyszámú publikum?

– A Videoton Oktatási Központban olyan otthonra leltünk, ahol 2-3 ezer lelkes szurkoló előtt játszhattuk mérkőzéseinket. A közönség biztatása hétről hétre segítette a csapatot, ami hatalmas élményt nyújtott.

Mikor akasztotta szögre a kosárcipőt?

– 1990-ben, 32 évesen befejeztem a Videoton SC-ben a pályafutásomat, de még Siófokon sikerült egy-két szép élvonalbeli évet eltölteni. Soha nem szakadtam el végleg a játéktól.

Az öregfiúkkal rendszeresen játszott, a magyar öregfiúk válogatottjának is tagja volt?

– Az NB II.-ben, megyei bajnokságban és korosztályos öregfiúkcsapatban sok élményben volt részem. Több alkalommal szerepeltem a World Masters Gameson, azaz a szeniorolimpián, ahol arany-, ezüst- és bronzérmet is sikerült szereznünk.

Edzőként is dolgozott, sőt 2006-ban, Tóth Attila halála után másodedzője is volt az Albacompnak, de a női sze­nior­válogatottnál is ért el sikereket szakmai vezetőként.

– A kosárlabdázás mellett edzőként is kipróbáltam magam a Fejér Kosár SE utánpótláscsapatainál. 2006-ban Fodor Péter rábeszélésére elvállaltam az Albacomp másodedzői teendőit. A közös munka nem tartott sokáig, mert idény közben Péterrel szerződést bontottak, de a jó kapcsolat a mai napig megmaradt.

Az utóbbi években egyre több futóversenyen is láthattuk, hogyan kötött barátságot a maratoni futással?

– Az aktív pályafutást követően kerestem a kihívásokat, és ezt az olimpiai ötpróbákban, valamint egyéb tömegsportrendezvényekben találtam meg. Hét maratonit teljesítettem, húsz alkalommal vettem részt a Kékes-csúcsfutáson, az Ultra Balaton-futások valamennyi érme és hét Bécs–Budapest-szupermaratoni csapatérme is szerepel a gyűjteményemben. Tucatszor úsztam át a Balatont, és számtalan különleges próbatételt teljesítettem.

Neje is a kosaras volt, mára pedig igen szépszámú unoka veszi önöket körbe.

– Feleségemet is a kosárlabdázásnak köszönhetem, az Építők csapatában játszott, de még a mai napig is kosarazik. Jelenleg a női szeniorválogatott tagja, ők 2017-ben Új-Zélandon a szakmai segítségemmel aranyérmet szereztek, 2019-ben világbajnokok lettek. Két lányunkat is a sport irányába tereltük. Több tömegsportrendezvényen lányainkkal, vejeinkkel és öt unokánkkal együtt veszünk részt, ahol mindenki a saját képességének megfelelő távot választja.

Rengeteg fehérvári ismeri, nem véletlenül, hiszen civil foglalkozása személyszállító taxis. Tudják az utasok, hogy ki fuvarozza őket?

– A videotonos pályafutást követően kézenfekvő volt, hogy kötetlen elfoglaltságot válasszak, így taxizni kezdtem. Manapság is előfordul, hogy rákérdeznek a sportolói múltamra. Ez mindig alkalmas arra, hogy felidézzük a VOK különleges hangulatát, a vérbeli szurkolást, amit átéltünk.