Egy ideig nem száguld sehova Szász László

A sokszoros hazai és nemzetközi bajnok autóversenyző is egyike azoknak, akik hiába tervezték meg a szezont, egymás után mondták le a rendezők az eredetileg tavaszra tervezett ausztriai és horvát hegyi versenyeket. Ráadásul Szász azért is vakarhatja a fejét, mert vállalkozása elsősorban Olaszországhoz köti.

– Egyelőre júniusig törölték a futamokat, addig látunk előre ebben a helyzetben – mondta Szász László. – Ha nincs verseny, edzeni azért még talán tudunk két magyarországi pályán, a Pannonia-Ringen vagy az Euroringen. Nem vagyunk mi sok százan, ezért remélem, sikerül megtalálni a tréningezés lehetőségét.

Nem csak üzleti kapcsolatok, évtizedes barátságok kötik Olaszországhoz és Spanyolországhoz. Mit hall e két helyről mostanában?

– Hála istennek, akivel beszéltem, mindenki jól van és várja a járvány végét, bízik abban, hogy megússza ezt a nehéz időszakot. Aki túl van a betegségen, az már örül, de aki még előtte van a fertőzésnek, feszült és izgatott. Az olaszok többsége el van keseredve, mert erre senki sem számított, sokkolta őket, ami történt. Azok között, akikkel szót tudtam váltani, többen gyászolnak áldozatot a távolabbi rokonok közül, de van olyan is, akinek meghalt a férje, és csak két nap múlva vitték el a testét a halottszállítók. És akad olyan, akiről már jó ideje azt sem tudják, hogy merre jár. Az egyik cégnél, akik partnereim, egy fi atalember két hétig lélegeztetőgépen volt, de túlélte a fertőzést és már jobban van.

Szinte második otthona Olaszország és beszéli a nyelvet: ön szerint mi okozta a bajt, ami rájuk zúdult?

– Bárkit el lehet ítélni, de ők voltak az elsők, akiket ez a helyzet leütött, és ezt fi gyelembe kell venni, amikor az olaszok döntéseiről beszélünk. Nagyon könnyű okosnak lenni, de a tettek számítanak igazán. Például az, hogy az oroszok odaküldtek tíz repülőgépnyi segélyt száz orvossal a fedélzeten, miközben mindenki más csak azon elmélkedett, hogy mi és miért történhetett ez meg Olaszországban.

Mikor volt ott utoljára?

– Február közepén jártam Milánóban a szokásos üzleti úton, még mielőtt eldurvult volna a helyzet. Azóta az áruszállításra találtunk módot, bár ez sem volt egyszerű. Többen azt mondták a partnerek közül, hogy egyelőre nem tudják fogadni az árut és várják, hogy normalizálódjék a helyzet. Mi ettől függetlenül azért d olgozunk tovább, mert lesz igény arra, amit gyártunk: kipufogóra és versenyautó-alkatrészekre.

Akkor most egy ideig ott áll a Forma–3000-es a műhelyben…

– Nyár közepéig türelmesnek kell lennünk, mert ha nincs verseny, akkor nem tudunk hol elindulni. Nem tudunk mást tenni, várunk.