Budán László immáron negyven éve jár rendületlenül a kyokushin karate útján

Mikor kezdett el foglalkozni a karatéval, és mely ágának a képviselője?

– Az önvédelmi sportokkal, ezen belül is a cselgáncsozással 1970-ben kezdtem el foglalkozni versenyszerűen. A karatéval 1975-ben ismerkedtem meg, a sportág akkor érkezett Magyarországra. 1976- ban az országban a második hivatalosan megalakult székesfehérvári Karate Klub alapító tagja vagyok.

Mikor hozta létre mostani klubját, hol találkozhatnak az érdeklődők önnel és csapatával?

– A Pagoda Sport Egyesület vezetője vagyok, melyet 1991ben alapítottam. Azóta működünk töretlenül, több helyen, így Iszkaszentgyörgyön, Polgárdiban, és Székesfehérváron a Zentai út iskolában, valamint már több mint 40 éve a Váci Mihály Szakközépiskolában találhatnak meg bennünket, heti három alkalommal. A sajnálatos események miatt ugyan most egy kicsit be kellett húznunk a féket, de reméljük, hogy folytathatjuk hamarosan. Több ezer tanítványom volt, pontosan nem is tudom megmondani mennyi a 45 év alatt. Fontos, hogy aki eljön edzésre, hasonlít ahhoz, mint mikor valaki először elmegy egy munkahelyre. Be kell illeszkednie a közösségbe, utána jönnek az első fi zikális megmérettetések, övvizsgák, versenyek. Amikor találkozik az ember önmagával, a fáradtsággal, a fájdalommal, a tehetetlenséggel. Nem úgy megy, ahogy szeretné, ezek belső küzdelmek. Tulajdonképpen ezzel alakul ki a belső személyiség, és válik értékessé. Az a jó, ha nem adnak valamit ingyen, és nehéz terhek alatt nő a pálma, mert akkor annak van értéke. Engem maga az edzés, a tanulás és a tanítás éltet, ez a hármas egység. Nem mondom azt, hogy nem bizonytalanodtam el az úton, de valahol mindig visszakapom, ha hátba veregetnek, ami aztán erőt ad a folytatásra. Ezt megpróbálom visszaadni az embereknek. Az a lényeg, hogy legyünk egyensúlyban magunkkal. Nekem a karate többet jelent annál, mint sport, vagy szabadidő hasznos eltöltése. Én is megismertem önmagamat, hogy mire vagyok képes saját magamért, a tanítványaimért, hol van a határa a fi zikai teljesítőképességnek. Talán a legfontosabb viszont, hogy ez által nagyon sok örök barátot találtam, és remélhetőleg új barátokat is fogok szerezni.

Mitől olyan népszerű a sportág?

– A karate mindennapi edzésein és próbatételein keresztül az ember eljut az élet törvényszerűségeinek, problémáinak megértéséhez és megoldásához, valamint adaptálni tudja a karate által elsajátított tiszteletet, fegyelmet, kitartást és szorgalmat. A karate több ezer éves múltra tekint viszsza. Abban megegyezhetünk, hogy az ép testben, épp hogy élek teória nem működik. A karate több ennél, nemcsak a test és a lélek szellemét neveli. Egy jól felkészült edző át tudja adni ezeknek a lényegét, és a test-lélek harmóniáját akarjuk megteremteni a karatékák részére. Egyébként az a lényeg, hogy ha bejön egy tanítvány, akkor belőle milyen ember lesz. Mi jó embereket szeretnénk nevelni mindenkiből.

Kiből válhat jó, és eredményes karatéka?

– Egy életmódról beszélünk (már aki azonosulni tud ezzel), aki kitart, és valóban megtalálja magát, nemcsak a szenvedést látja, hanem az eredményt is, és ezt magába be tudja építeni. Mi a mozgáson keresztül fizikai és szellemi fejlődést próbálunk adni. Ezt nem mindenki vállalja. A képességek nemcsak úgy jönnek, hanem igen nehéz fizikai munkán keresztül alakul ki. Több ezer embert oktattam, és láttam azt, hogy a kialakult képességek elkápráztatják az embert, példának okáért egy bemutató után másnap eljönnek karatézni, és rádöbbennek arra, hogy nagyon hosszú gyakorlás útján lehet bizonyos képességet megszerezni. Az edzőn is múlik, hogy ezt mennyire tudja „becsomagolni” úgy, hogy megtartó ereje legyen. Az biztos, hogy ha kibontjuk a csomagot, akkor látjuk azt, hogy mindez nagyon hosszú, monoton tréninget igényel. Sok munka van mögötte, két hét erre nem elég, ehhez legalább tíz évre van szükség.

Mikor lehet elkezdeni, és meddig lehet egyáltalán űzni?

– Gyakorlati tapasztalatom, ha önállóan akarja elkezdeni a gyerek, nem árt, ha legalább nyolcesztendős, ugyanis addigra alakulnak ki azok a képességek, amelyek szükségesek a munkához. Nyolc év alatt pedig szülővel együtt jöjjön. Több, legalább tíz családom is van a klubban, egyrészt azért jó ez, mert fiatalabb korban a gyerek nem tud úgy beilleszkedni, mindez a szüleivel együtt sikeres lehet. A hosszú évek alatt tapasztaltam, hogy a szülő hamarabb megszereti a sportágat, és ennek összetartó ereje van. Példaként beszélhetek a saját családomról, nálunk mindenki karatézik, közös programként a kertben kint gyakorlunk. A karaténak nincs vége. Jelen pillanatban a legidősebb tagom 67 esztendős, igaz nem most kezdte, de ott van az edzéseken, és mindenki tiszteletét kivívja, ahogy mozog. Nem utolsó sorban pedig akár ötvenévesen is el lehet kezdeni.

Kipróbált korábban más sportágakat is?

– Szer- és talajtornával kezdtem általános iskolában, utána versenyszerűen dzsúdóztam Székesfehérváron, a Dózsában, de még volt egy időszak, amikor eveztem is. A Dózsa szakosztályának megszűnése után ismertem meg a karatét.

Milyen eredményeket ért el a klubja tavaly, hány tagjuk van?

– Jelenleg százhúsz versenyzőnk van a négy edzéshelyszínen. Mióta beindult nálunk a versenyzés, nagyon sok magyar bajnoki és Európa-bajnoki érmet szereztünk. Több generációt kineveltem, volt olyan év, amikor csak ténylegesen a neveléssel foglalkoztunk, mert hosszabb idő kell ahhoz, hogy egy bajnokot kineveljünk. Legalább három-négy év szükséges, valamint megfelelő tehetség és céltudatos munka kell hozzá. A 2019-es évünk nagyon jól sikerült: sok első, illetve második helyezést értünk el. Áprilisban indulhattunk volna Spanyolországban egy világkupa versenyen, de sajnos a koronavírus lehetetlenné tette. Most megint van egy olyan versenycsapatunk, amellyel majd az országos és nemzetközi porondon eredményesek lehetünk.

Milyen a nemek eloszlása a sportágban, illetve klubjában?

– Az állomány harminc százaléka áll a hölgyekből, akik nagyon ügyesek, sőt sokszor talán még „brutálisabbak”, mint a fiúk.

Van élet a karatén túl, kell foglalkoznia mással is?

– Amikor eljön hozzám egy család, akkor nemcsak a karatéval kell foglalkoznom, egy kicsit pszichológus és pedagógus vagyok, és csak ezen felül karateedző. Az egyesületen belül állandóan és folyamatosan foglalkoztatnak a belső problémákkal, és a gyerekneveléssel kapcsolatban. Természetesen próbálok segíteni ezek megoldásában.

Ahogy már utalt rá, a családjában is vannak olyanok, akik követték.

– Minden családtagom karatézik, ezzel mintegy példát is mutatnak. A többiek látják, és kérdik, hogy mi a receptem? A feleségem már kétdanos mester, a nagyobbik fiam 3 danos, ő a versenycsapat vezetője. Az idén lesz 14 éves a kisebbik fiam, aki kétszeres bajnok, ő a zöld öv második fokozatát érte el, és a barna öv megszerzése előtt áll. Azért vagyok rájuk büszke, mert mindannyian értelmiségiek, a gyerekek jó tanulók és jó sportolók. Számukra nehéz teher megfelelni előttem, illetve mindenki előtt, de nyugodtan mondhatom, hogy nem kell szigorúbbnak lennem feléjük, mint mások felé. Életformaként gyakoroljuk, de mellette megvan a családi öröm is. Otthon nem a karateedző vagyok, a főnök a feleségem!

Jelen helyzetben feltételezem, hogy nem tartanak foglalkozásokat, egyénileg edzdzenek most a tanítványok?

– Minden korosztály esetében megvan az edzői tapasztalatom, így egy kialakult edzésterv szerint haladunk előre a kezdők a haladók, valamint a versenyző viszonylatában. Új dolgokat most nem érdemes tanulni, mert rosszul rögzülhet, és akkor sokkal nehezebb lesz korrigálni. Most mindenkinek az a feladata, hogy összefogásjelleggel tartsuk a kapcsolatot. Megkapták a versenyzők a fizikai útmutatást egy rövidfi lmen keresztül, amely tartalmazza, hogyan készüljenek. Jelenleg a fizikai képzésen van a hangsúly, ez teljes mértékben sportágspecifi kus állóképességet és dinamikus erőfejlesztést jelent. A feladatokat időben végre kell hajtani, önbevallás jelleggel. Erre azért van szükség, mert ha el tudjuk kezdeni az érdemi munkát, már a fi zikai állóképességgel ne legyen gond, és a technikai dolgoknak nagyobb teret tudunk adni.