Tiber László és Szabó József közé ékelődött a mesterlövészek listáján Nikolics Nemanja

„Tele már a nadrág, Józsikám?”– tette fel a kérdést az egyik drukker a szombat esti, MOL Vidi FC–Mezőkövesd bajnoki előtt, a stadion bejáratánál, Szabó Józsefhez fordulva. „Miért lenne?” – kérdezett vissza az egykori gólvágó, majd érthetően a visszatérő Nikolicsra terelődött a szó. A diskurzust a 64. születésnapját másfél hete ünneplő legenda gyorsan lezárta. „Azért az előnyöm még komoly, 24 találat. Nikolics megelőzhet, de erre aligha a tavasszal kerül sor. Később előfordulhat.”

– Ismét téma lettem, Niko visszatérésének köszönhetően. Nemcsak a stadionban, a városban, az utcán is gyakran megállítanak, hogy mit szólok a csatár újbóli szerepvállalásához. Én pedig azt válaszolom, örülök neki, hiszen gólérzékeny futballista, aki segítheti a Vidit a célok elérésében. Egyébként nem csak a drukkerek foglalkoznak Niko esetleges csúcsdöntésével, a szombati meccs előtt a klub ügyvezetője, Balogh Attila is az ezzel kapcsolatos érzéseimről faggatott – jegyzi meg Szabó.

A játékostársak által anno Zsiráfnak becézett támadó 1977 nyarán került Fehérvárra, a kieső Dorogból. Egy évvel korábban, húszévesen mutatkozott be az élvonalban a frissen feljutó bányászvárosiaknál, bár a gárdának esélye sem volt a bennmaradásra, a 10 gólt szerző center az élvonalbeli klubok érdeklődésének középpontjába került. „Nyolc klub hívott, köztük volt a Honvéd, a Fradi, az Újpest, a Vidi és Tatabánya is. Utóbbiakkal majdnem megegyeztem, ám végül a fehérváriak ajánlatát fogadtam el. Nagyon jól döntöttem, remekül alakult a karrierem. Szinte minden esztendőben 15 gól felett teljesítettem, csak akkor nem jött össze, ha huzamosabb ideig sérült voltam. Az első fehérvári idényemben 17-szer zörgettem meg a hálót, nem ártott a jó bemutatkozás. Nemrég, a születésnapom alkalmából kiszámolták, hogy piros-kék színekben minden tétmeccset és sorozatot – NB I-es meccsek, hazai kupamérkőzések, UEFA-kupa-találkozók – összesen 170-szer köszöntem be. A Vidiben érthetően én voltam a házi gólkirály, az országos listán komoly vetélytársakkal, európai ezüstcipősökkel kellett felvennem a versenyt, Fekete Lászlóval, Nyilasi Tiborral, Fazekas Lászlóval, Várady Bélával, Nagy Lászlóval, nagyon érezték a kaput valamennyien.

A karrierjében voltak nehéz pillanatok, főleg az, hogy első fehérvári éve után bevitték katonának, a fővárosban töltött nyolc hónapot, munkásszázadban. Összesen 21, már ismert élvonalbeli futballistát soroztak be 1978 nyarán, közel egy éven át nem futballozhattak.

– Építkezéseken dolgoztunk reggel 8-tól délután 4-ig a Budai-hegységben, utána megengedték, hogy az MTK-pályán tréningezzünk, az Ács utcai laktanya közel volt, onnan ötszáz méterre. A Vidiből együtt vonultam be Csongrádi Ferivel, Májer Lajossal, a MÁV Előréből pedig Litvik József katonáskodott velünk. Együtt vonult és szerelt a brigáddal Kiss Laci, Szabó Feri, Izsó Náci, P. Nagy Laci, Turtóczky Sanyi, jól hangzó nevek voltak a magyar futballban. Akkor hozták be ezt a nyolc hónapos szabályt, előzőleg fehérvári klubtársam, Végh Tibi két évet töltött a seregben, itt Fehérváron, végig focizhatott a Vidiben. Én is inkább azt választottam volna, 24 hónap focival, mint 8 hónap komoly edzések és meccsek nélkül, 22 évesen. Illetve végül hét és fél hónapot voltunk katonák, Vietnamba utaztunk a katonaválogatottal, ezért utána fél hónapot elengedtek. A túra előtt már jó világ volt, egy hónapot Tatán készülhettünk az edzőtáborban, megfelelő körülmények között.

Mindketten drukkolnak Nikolicsnak

Szabó József a MOL Fehérvár FC hazai mérkőzéseit természetesen a helyszínen tekinti meg, a klub korábbi legendáinak társaságában. Drukkol a csapatnak, meg persze Nikolicsnak.

– Az élet rendje az, hogy a rekordok megdőlnek, erre akadt bőven példa nem csak a futballban, más sportágban is. Azért vannak a csúcsok, hogy adott idő után átadják őket a múltnak, nálam nagyobb emberek is lekerültek már a listák éléről. Úgy gondolom, két év alatt összejöhet, persze, ehhez szerencse is kell, például az, hogy a csatárt elkerüljék a sérülések, a csapat sikeres legyen, ő pedig ugyanúgy érezze a kaput, ahogy a korábbi években. Ha összejön neki, én fogok elsőként gratulálni. Mivel Nikolics két és fél évet írt alá, ennyi idő elégséges lehet. Jól ismerem, szoktunk beszélgetni, fontos, hogy fehérvárinak vallja magát, itt képzeli a jövőjét a városban.

A 70 esztendős Tiber László 1971-től 1982-ig erősítette a Videotont, majd igazolt Siófokra. A Bányászból szerződött aztán osztrák alacsonyabb osztályba, a Kirschlag együtteséhez.

– Bár összesen tizenegy évet töltöttem a Vidiben, a góljaimat nyolc szezon alatt értem el. Volt két porcműtétem, ami miatt sokat kihagytam. Valamint küzdöttem a gerincemmel, aszimetrikusan álltak a csigolyák, amelyek nyomtak egy ideget, ez kisugárzott a hasfalra. Azt hitték, sérvem van, ezzel akartak itthon műteni, végül Pozsonyban egy professzor megtalálta a problémát, erőszakos behatással, mozgatással helyretette a csigolyákat, a fájdalmak megszűntek, ezzel nem voltak gondjaim a későbbiekben. Négy nagyon jó évem volt a Vidiben, 1975-től 1979-ig minden szezonban 10 gól felett teljesítettem. Ezen időszak alatt Szabó Józsival és Májer Lajossal játszottam együtt, minket választottak minden idők legjobb fehérvári csatársorának. Remek időszak volt.

Tibernek nem ment rosszul a játék, marasztalták a piros-kékek, ám az NB II-es Siófokhoz szerződött.

– Én voltam a legidősebb játékos a Sóstói Stadionban, elment Karsai László, Kovács József, Hartyáni Gábor, Nagy III János. Maradhattam volna, de úgy gondoltam, a környezetváltozás jót tesz. Négy évet töltöttem a balatoniaknál, hármat a második vonalban, egyet az NB I-ben. Én lőttem a klub első gólját 1984 őszén a nemzetközi kupában, a görög Larisza ellen, a Sóstói Stadionban játszottunk, mert a siófoki létesítmény nem volt alkalmas, 1-1-re végeztünk, idegenben 2-0-ra kikaptunk, kiestünk. A balatoniak első élvonalbeli gólja is az én nevemhez fűződött, a Csepelt vertük otthon 3-0-ra, bevettem Gelei Károly kapuját, később gólt lőttem Disztl Petinek is a Vidi ellen.

A Siófoki Bányász SK is újabb szerződést kínált neki az újoncként élvonalban maradó együttesben, de 37 esztendősen már nem vonzotta a legmagasabb osztály, Ausztriába szerződött egy kiscsapathoz, 40 évesen vonult vissza.

– Azzal tisztában voltam, hogy Szabó megelőz majd a Videoton házi örökrangsorában. Amikor hozzánk került, 1977 nyarán, egy spanyolországi túrára jött velünk először, már ott is rúgta a gólokat, ezt folytatta a hazai bajnokságban is. Fél évtizedet játszottunk együtt, rendkívüli volt a gólérzékenysége. Nikolics is rendkívüli módon érzi a kaput, remekül érkezik, jól rúg jobbal és ballal, valamint a fejjátéka is átlag feletti. Megdöntheti Szabó rekordját, ami nagyban függ a csapattól, mennyire játszik támadó futballt. Ha az együttes aranyesélyes, Nikolics is ott lesz a hazai góllövőlista élén. Drukkolok a csapatnak, remélem, beleszólnak a bajnoki címért folyó versengésbe.