Nem ijedtek meg a Titánok, remekül játszottak idegenben

Kiss Dávid, a Titánok vezetőedzője legszívesebben a Fradival csapott volna össze a legjobb nyolc között. Óhaja teljesült, bár kétségtelenül nehéz fába vágta a fejszéjét, hiszen a regnáló magyar bajnokkal kell a négy győzelemig tartó párharcot megvívnia tanítványainak. Abban bízhattak a kék-fehérek, hogy talán egyszer hazai jégen is elkaphatják riválisukat – ahogy ez már egyszer, még novemberben összejött.

A mérkőzés krónikájához tartozik, hogy mind a négy játékvezető „Halassy” feliratú mezben lépett jégre. Nem véletlenül, mivel a vezetőbíró Halassy György pályafutása utolsó meccsét dirigálta, és közel harminc év után letette a sípot.

Nagy energiával kezdtek a Titánok, de a Fradi kontrából kis híján már az első percben veszélyes helyzetet teremtett Gyenes Dávid kapuja előtt Pavuk Attila jóvoltából. A Titánok is egész mélyen letámadtak, de komolyabb helyzetet az első tíz percben nem tudtak kialakítani. A 10. percben egészen valószínűtlen szögből varrta fel a rövid sarokba a pakkot Tóth Gergely, de a bírók a rend kedvéért videóztak, és nem is adták meg a találatot, mivel Gyenes jelezte – igaza volt –, hihetetlen módon lyukas volt a háló! Miután összefűzték a szálakat, egyre-­másra dolgozta ki az FTC a helyzeteket, de nem tudta bevenni a fehérvári kaput.

Az első szünet után sem változott a játék intenzitása, a vendéglátók több időt töltöttek a Titánok harmadában, de ők Gyenessel az élen határozottan védekeztek. Majd a 35. percben Anssi Rantanen vitte fel a korongot, senki nem támadta a rutinos finn bekket, aki lövésre szánta el magát mintegy 10 méterről, s mielőtt még felemelhette volna a lepkés kesztyűt Gyenes, a pakk a hálójában kötött ki, 1-0. Villámgyorsan, 14 másodperc múlva jött viszont a válasz, Kovács Alex a jobb szélről, a kék vonal közeléből, takarásból lőtt nagy gólt, 1-1.

A záróharmad nyitányaként az eddigi legeredményesebb Titán-játékos, az „aranysisakos” Mitch Zion előtt kínálkozott hatalmas lehetőség, csak Fortunának és közbeavatkozó bekkjeinek köszönhette Arany Gergely, hogy nem kellett a gólvonal mögül kihalásznia a korongot. Örvendetes volt, a kevés gól ellenére szinte egy pillanat megállás sem volt a pályán, a játékosok a meccsel foglalkoztak. Minden apró hibára lecsaptak a fehérváriak, egyáltalán nem érződött, hogy a túloldalon több tapasztalt hokis szerepel. Állandóan a Fradi kapujánál ólálkodtak, várva arra, hogy hátha korongot tudnak szerezni. Az utolsó tíz percben éledezni látszott az FTC, de éretten és határozottan hokiztak a Titánok. Az 56. percben Kovács Alex duplázhatott volna, de Tóth Gergely mindezt az utolsó pillanatban megakadályozta.

Jöhetett a hosszabbítás, és a playoff szabályai szerint teljes harmadot játszottak a csapatok, de az első gólnak kellett döntenie, méghozzá négy a négy ellen. Colin Campbell találhatott volna be az elején, de a korong végül Arany zsákmánya lett. A 71. percben Zion száguldott el a jobb szélen, centerezésére jókor érkezett C. Campbell, aki két lépésről a hálóba továbbított, 1-2.

JEGYZŐKÖNYV

FTC-Telekom–Fehérvári Titánok 1-2 (0-0, 1-1, 0-0, 0-1) – h. u.

Pesterzsébet, 388 néző.

Vezette: Halassy, Kókai, Muzsik, Nagy A.

FTC-Telekom: Arany – Kärmeniemi, Pulli, Juusela, Nagy G., Tóth A. – Rantanen 1, Tóth Gergely, Pavuk, Switzer, Tóth R. – Boros, Sarcia, Hajós, Jászai, Németh A.– Pozsár, Farkas S., Roczanov, Tóth Gergő. V.edző: Fodor Szabolcs.

Fehérvári Titánok: Gyenes – Imre P. (1), Mangone, Balogh B., Péter A., Zion (1) – Horváth M., Kiss R., Almási (1), C. Campbell 1, Madácsi – Erdély B., Vas Márk, Császár, Nagy Á., Vincze G. – Halasi, Jakimcsuk, Buzás, Kovács Alex 1, Rétfalvi (1). Vezetőedző: Kiss Dávid.

Kiállítások: 2, ill. 2 perc. Kapura lövések: 38-30.

A négy győzelemig tartó párharc állása: 1-0 a Fehérvári Titánok javára.