Két évig volt Orbán Viktor edzője – Németh János számára a labdarúgás örök szerelem

Hetvenöt év. Sok vagy kevés?

– Kevés, egy tízes kell még a hivatalban, azaz a klubnál. A jelenlegi egészségem és hangulatom szerint benne van még egy évtized a Sóstón, a szeretett klubomnál. Lassan negyven éve, 1982. január 20-án kerültem a piros-kékekhez, módszertani főelőadóként, 1987-ig, ekkor lett Brávácz Ottó a Videoton SC elnöke. Hozzám tartozott a labdarúgás, az atlétika, a kerékpár és a tájfutás, Brávácz átszervezte a klubot, remek érzékkel, a futballistáknak lettem a technikai vezetője.

Ami nem is volt meglepő, hiszen mindig a labdarúgáshoz kötődött.

– Eleve úgy kerültem a Vidihez, hogy a futballistáknál dolgozom, de az akkori sporthivatal, az OTSH illetékesei kitalálták, minden klubnál kell lennie módszertani osztálynak, annak lettem az egyik vezetője, a másik Szőcs Pál, mindketten kaptunk négy-négy szakosztályt. Övé volt a kosárlabda, a tenisz, a természetjárás és a vitorlázás. A foci mindig az életem fontos része volt, az örök szerelem. Lovasberényben születtem és futballoztam, a megyei első és második osztályban, katonaként pedig az NB III-ban szerepeltem, a Szombathelyi Dózsában, középhátvédként. Visszatértem a szülőfalumba, gyorsan abbahagytam, rájöttem, magas szinten nem tudok futballozni, inkább edzősködni kezdek. Gyerekfejjel játszottam a Vidi utánpótlásában is, de gyorsan lebeszéltem magam arról, hogy élvonalról álmodozzak. Sokak szerint a képességeim megvoltak, ám a fekete salakon tartott edzések nem tetszettek. Az akkori futballnak óriási hibája volt, nem voltak megfelelő körülmények, sok tehetség lemorzsolódott. Ma már alig hihető, de csak a felnőttek futballozhattak füvön, a közvetlen utánpótlást jelentő tartalékok is salakon készültek. A katonaság után visszatértem Lovasberénybe, játékosedző lettem a megyei első osztályban, a padon kezdtem, de gyakran becseréltem magam, 1975-ben fejeztem be a focit, a MÁV Előréhez kerültem, ifiedzőnek. Két évvel később kerültünk fel az NB I-be, a felnőttek mellett két ificsapatot és négy serdülő korosztályt kellett kiállítani. Az volt a dolgom, hogy ezt megszervezzem. Sikerült, Nagy Laci bácsival ketten vezettük a korosztályos együtteseket, feljutottunk a legmagasabb osztályba, Szentmihályi Antal lett a vezetőedző, Nagy a segítője, én pedig egyedül szerveztem az utánpótlást, az ifi első csapatot pedig vezettem.

Ön a nevelőedzője a jelenlegi miniszterelnöknek.

– Nem nálam, hanem Pemmer Györgynél kezdett futballozni, azonban a legtovább valóban én voltam az edzője, két éven át én irányítottam Orbán Viktor és társainak tréningjeit. Nagy küzdő volt, a harcosság mindig jellemző volt rá, soha nem adta fel, nem ismerte a megalkuvást. 1982-ig voltam a vasutasok alkalmazásában, majd megkeresett a Videoton. Bencsik István volt az elnök, Szalmássy Tamás az ügyvezető elnök, valamint megkezdte munkáját a módszertani osztály.

Rengeteg élménnyel ajándékozta meg a futball. Mire a legbüszkébb?

– Nehéz választani. Örök emlék marad az egy hónapos, indiai tartózkodásunk, a Neh-ru-kupa, ahol olimpiai válogatottként szerepeltünk. Az összes ország a második számú nemzeti együttesét delegálta, nálunk az a döntés született, hogy egy élcsapat képviselje a futballunkat. Brávácz Ottó kilobbizta az MLSZ-ben, hogy mi legyünk azok. Megnyertük a tornát 1989 januárjában, ami hatalmas sikernek számított, a döntőben az oroszokat vertük, előzőleg megvertük a lengyeleket, Észak-Koreát, Iránt, Indiát. Remek edzőkkel dolgozhattam, Kovács Ferenc vezette az UEFA-kupában döntős együttest, később szövetségi kapitány lett, Kaszás Gábor volt a korosztálya legjobb edzője. Büszke vagyok arra, hogy Mezey Györgynek is lehettem a munkatársa, továbbá a Steauával BEK-et nyerő Jenei Imrének is a kilencvenes évek derekán. Később a szintén szövetségi kapitányi pozícióba kerülő Bicskei Bertalan, Csank János, Verebes József és Várhidi Péter is volt az edzőnk. Mindegyikkel rendkívül jó viszonyban voltam, jó szakembernek tartom mindegyiküket. Volt, aki a szakmát tudta jobban, de akadt, aki emberi tényezők tekintetében volt rendkívüli. Kovács Feri bácsi túl azon, hogy remekül vezette a csapatot, szervezésben is kiváló volt, nem csak a felnőtteket, az egész szakosztályt irányította. Nagy volt az alázata, elsőként jött a stadionba, és utolsóként távozott.

Mi volt karrierje során a legnagyobb csalódás?

– A kiesés 1999-ben, Verebes Józseffel búcsúztunk az NB I-től. Előzőleg is voltak nehéz időszakok, háromszor maradtunk benn osztályozón. Kétszer irányítottam az NB I-es tartalékbajnokságban szereplő együttest, 1994–95-ben, valamint a 2001–2002-ben, előbbi időszakban Jenei, utóbbinál Várhidi volt az első csapat vezetőedzője. Nem akármilyen csapatunk volt, a tarcsival 2001 novemberében a Fradit 3-0-ra, az MTK-t 4-0-ra vertük, előbbi meccsen így álltunk fel: Milinte, Usvat, Kiskapusi, Balassa P., Trampler, Kovács A., Sipeki, Bekő (Hompoth), Ribi, Domján, Gajics, Leo. Akkoriban több NB I-es klub is megirigyelte a mi második B csapatunkat. Gajics három góljával nyertünk, előzőleg a Juhász Rolandot is felvonultató MTK-t vertük 4-0-ra. A Hungária körútiaknál Juhász és Bánka Kristóf volt a két ék, a középpályán játszott Buzsáky Ákos, Kanta József, valamint Fülöp Marci védett.

Amikor öntől kérdezik, ki a kedvenc játékosa, gondolkodás nélkül vágja rá: Karsai László. Miért őt választotta?

– Bár nem nyertünk bajnoki címet, a hetvenes évek közepén a Vidi volt a legjobb magyar csapat, ennek a gárdának volt a csapatkapitánya, irányítója. Szerintem Albert-szintű futballista, ami nem akármi, hiszen riválisként egy aranylabdásról beszélünk. Minden támadást Karsai vezetett, Verebes József első időszakában irányította a Videotont, fiatal volt, felkészült, nagyon tudott hatni a játékosokra. Ő mondta a taktikai értekezleten: ha megáll a tudomány, megakad a játék, oda kell adni a labdát Sunyinak, majd ő elkezdi újraszervezni az akciót. Nála mindig jó helyen volt a labda. Egy másik edző, Kovács Imre szintén rá bízta a csapatot, mindig csak annyit mondott neki a kezdés előtt: „Sunyi, maga csak játsszon!” A Karsai után következők közül Csucsánszky Zoltán és Sallói István játékát kedveltem leginkább.