A hagyomány kötelez

December 31-én délelőtt 10 óra után fokozatosan jöttek a MOL Fehérvár FC, egyszerűbben: Vidi utánpótláscsarnokába a – mint ahogy pólójuk is jelezte – Mancz utcai örökifjak. Az Illés együttes hajdani nagy slágerét idézték, mert lám, újra itt van, újra itt van a nagy csapat! Tiber Krisztián az, aki életben tartja a barátságot, és évente kétszer focizni hívja a régi lakótelepi betonpályán, a dühöngőben, a grundjukon jószerivel miden szabad percüket a pályán töltő srácokat. Az apa, Tiber László segít a szervezésben, dumával tartja a pályára nem kerülőket, állandóan mozgásban van, mindenkihez van néhány figyelmes szava. Itt van már a hajdani válogatott, a Vidiből a Vasas csapatához igazolt bajnok, a Mészöly, Farkas, Fister trió egyik örökös tagja, Fister Ferenc. Aki mesél hajdani csínyjeikről, arról, hogy miként próbálták átverni egy-egy kissé „hosszúra sikerült” estjük után Illovszky Rudolf edzőt. Ami bizony csak ritkán sikerült.

– Egyik alkalommal szédelegve mentünk a pályára, igaz, a jól sikerült esték után mindent beleadtunk a tréningen, nehogy azt higgyék már, hogy elhajoltunk valahol. Történt, hogy Rudi bácsi csak ránézett Farkasra, és mondta, magának egy dolga van, az alapvonaltól a félpályáig előre bukfencezik, onnan meg vissza. Jancsi csak felemelte a kezét, és bánatosan mondta: inkább büntessen meg Rudi bácsi…

Megérkezett a két hajdani Videoton kapuskiválóság, Mitring és Lukács, így már nem volt egyedül a legjobb kapus címre hajtó Gödri.

Jött Simon József, Tóth Tibor, és sokan mások, köztük a hajdan volt Mancz utcai srácok – unokái. És belépett az ajtón a várt sztárvendég is, az Omega együttes frontembere, a focikon rendre nézőként résztvevő Kóbor János Mecky.

– Tegnap este még Demjén Rózsi koncertjén működtem közre, mint vendégelőadó. Mondtam Rózsinak, és a fehérvári érdekeltségű egyik vendégnek, Orbán Viktornak, hogy az after partyn nem számítsanak rám, mert délelőtt Székesfehérvárra megyek. A miért kérdést is megválaszoltam, újra csodálkoztak, hogy ezért mégy? Mondtam igen, megígértem, és ha ezt tettem, akkor bizony mennem kell.

Aztán elkezdődött a foci. Olyan sokan voltak a srácok, hogy négy csapatot alakítottak ki. Beleadtak a pályán lévők apait, anyait, nem csak a labdát történő rúgásban, hanem dumában, zrikában is. Végül a Mitring István-féle csapat győzött, örültek neki és kész, ennyi. Mert együtt voltak, jól érezték magukat, közösen elbúcsúztatták az óévet, a végén pedig pezsgővel koccintottak a boldog újra.

Nyáron újra találkoznak, a Mancz utcai pályán…