A tervek szerint alakul

A 2013-as bajnoki arany és kupagyőzelem megszerzése után jött, a 2017-es diadalok előtt távozott Fehérvárról a válogatott kosaras, Csorvási Milán. Két évet töltött kék-fehérben, majd, bár a koronázóvárosiak marasztalták, a körmendiek ajánlatát fogadta el. A nyáron tért vissza a Gáz utcába, és megbízhatóan teljesít centertársával, a Kecskemétről szerződtetett Molnár Mártonnal együtt. A múlt hétvégi oroszlányi meccsen Csorinak az albások legjobbjaként 23 ponttal oroszlánrésze volt a vendégek sikerében, a végjátékban – Darrin Govens társaságában – a hátán cipelte a társakat.

Múlt szombaton elkapta a fonalat.

– Valóban jól ment a játék, az idei őszön a legjobban. Fontos volt az újonc elleni győzelem, Oroszlányban egyetlen csapat sem mehet biztosra. Domináltunk, ám az utolsó negyedet elrontottuk, 19 pontos vezetést herdáltunk el, a végét magunknak tettük nehézzé. A házigazdák vérszemet kaptak, majdnem hagytuk kiénekelni a sajtot a szánkból, nagyon kellett küzdenünk a győzelemért. Ugyanakkor a csapat erejét, egységét mutatja, hogy a végjátékban sikerült nyernünk.

Minden jel arra mutat, jó döntést hozott a nyáron a klubváltással, a fehérváriak erőssége lett.

–Nagyon jól éreztem magam Körmenden, azonban úgy gondoltam, érdemes visszatérnem korábbi csapatomhoz. Szép emlékeket őriztem Fehérvárról, nem kerültem idegenek közé. Az ügyvezetővel, Simon Balázzsal két évet együtt játszottam, Varga Máté pedig az utánpótlás tehetségeként velünk edzett. A klubházban is voltak ismerőseim, tehát tisztában voltam azzal, hova írok alá. Eddig minden a terveknek megfelelően alakult. A döntésemben fontos szempont volt, hogy az én hozzátartozóim Kecskeméten élnek, a nejem családja pedig Szegeden, hozzájuk is közelebb kerültünk. A két és fél éves lányom, Lili Szegeden született, aztán a nejemmel követett a vasi városba, a nyáron pedig Fejérbe is. A 29 éves öcsémmel is többet találkozom, több mérkőzésünket megtekintette. Veszprémben dolgozik sportvezetőként, az utánpótlásban és a felnőtt együttesnél is tevékenykedik, annak idején együtt kosaraztunk Szegeden, a palánk alatt harcoltunk. Két centivel magasabb nálam, ő 4-es poszton volt, én 5-ösön. A testvérem játszott az Egyesült Államokban, egyetemistaként, ám korán búcsúzott az élsporttól, szívritmus-zavarral küzdött, ami nagy terhelés esetén jött elő. Az egészség a legfontosabb elvet szem előtt tartva szakított a versenyszerű kosárlabdával.

Visszatérve önre. Minden jel arra mutat, jól kiegészítik egymást Molnár Mártonnal.

– Valóban jó párost alkotunk, bár egyszerre nem vagyunk pályán. Marci nagyon jó társ, a munkamoráljáról példát vehet bárki, nagyszerűen dolgozik a tréningeken, a meccseken hol neki megy jobban, hol nekem. A szezon eddigi részében általában ő volt hasznosabb, érthetően több lehetőség jutott neki a meccseken, az utolsó bajnokin viszont én tettem többet a gárda teljesítményéhez. Nagyon jó a hangulat a csapatnál, egységesek vagyunk, küzdünk egymásért. Hat győzelemmel és négy vereséggel a tabella 6. helyén várjuk a szombati zalaegerszegi mérkőzést, ha nyerünk, még feljebb léphetünk. Persze, könnyű dolgunk nem lesz, Zalában soha nem könnyű győzni…