Gyolcsos Ferenc 34 évnyi munkáját díjazták

Gyolcsos Ferenc 34 évnyi edzői munkájáért a Magyar Rögbiért Díjat vehette át, míg lánya, Gyolcsos Mária a legeredményesebb magyar játékosként a Magyar Rögbiért Nagydíjat érdemelte ki. A Fehérvár Rugby Club további két díjazottat adott: Kiss Virág a legjobb U16-os, míg Oláh Dorottya a legjobb U18-as játékosnak díjat vehette át. Az elmúlt bő három évtizedről Gyolcsos Ferenccel, a fehérvári „rögbipápával” beszéltünk.

Hogyan kezdődött minden, miként indult rögbis karrierje?

– Ezelőtt 36 évvel Budapesten találkoztam egy régi barátommal, aki egy rögbis kitűzőt viselt. Kérdeztük tőle, hogy hol és mint van ez a rögbi, és ő mondta, hogy az OKGT (Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt) itt edz a BEAC-pályán, csütörtökön 17 órakor várnak bennünket. A következő edzésen már ott voltunk, aztán ott is ragadtunk. Aztán amikor Székesfehérvárra költöztem, a volt játékostársak azt mondták, hogy neked itt csinálnod kell egy rögbicsapatot, ezt a sportot viszont nem lehet egyedül űzni, és végül Kadlecsik Tibor az akkori Ságvári Endre, most Széchenyi István Szakközépiskola egyik játékosának személyében találtam partnert, aki a Ságváriból a toborzást végezte. Az első edzésre végül 1985. szeptember 15-én került sor.

Mely eredményeket tartja a legnagyobb sikerének?

– Nagyon sok játékosom játszott a nemzetközi mezőnyben, emellett a felnőtt lányokkal kilencszeres bajnokok lettünk, az U16-osok négyszeres bajnokok, és szereztünk még juniorban hét, kadettban pedig hat magyar bajnoki címet. Ezen túl a felnőtt férfi csapatunk hetes rögbiben szerzett magyar bajnoki címet.

Mi a titka a fiatalokkal való foglalkozásnak?

– Ami a legfontosabb, hogy nálunk iskolai rendszerben húsz éve folyik az István Királyban, tizenhárom éve folyik a Táncsics Mihály Általános Iskolában a kihelyezett edzés. A városhatáron túl Nádasdladányban, volt játékosom, Lazareszku Zsolt vezetésével működik egy fiókcsapatunk U10-es, U12-es játékosokkal. Ami itt is tartja a gyerekeket, az a jó közösség. Amatőr barlangászként be tudom őket vinni a barlangokba, ahol olyan szépségeket láthatnak, amit nem lehet szavakkal leírni. Túraevezés, túlélőtúra is szokott lenni a program, ahol magunknak főzünk, reggel-este túrázunk, és amihez most már a szülők is bekapcsolódnak. A csapatépítés mellett a környezettudatosságra is neveljük ezzel a gyerekeket, soha egy PET-palackot nem hagyunk el.

Hogyan élte meg, hogy nem csupán Önt, hanem a lányát, a legeredményesebb magyar rögbist is díjazták?

– Nagyon büszke vagyok rá, főként mert soha senki nem mondta neki, hogy rögbiznie kell. Annyit kell tudni Gyolcsos Máriáról, hogy nagyon céltudatos, nagyon energikus és rettenetesen szorgalmas. Amikor a Vasváriban érettségizett, ő még akkor is ott volt a heti két edzésen. A fiatal játékosaimnak, fiúknak-lányoknak mindig azt mondom, ezt a szorgalmat érjétek el, ennek meglesz az eredménye. Tanítanivalóan menedzselte is magát, portugál bajnoki cím után eljutott Angliába, a Richmond színeiben játszott a Premier Ligában, ahol előtte még soha nem játszott magyar, és egy darabig nem is fog.

Jövőbeli célkitűzések?

– A 34 év alatt még nem sikerült elérni, hogy legyen saját létesítményünk, így továbbra is azért fogok küzdeni, hogy ez mihamarabb megtörténjen­.