Pakson már többször megszenvedett a Vidi

Szezononként egyszer nagyon elkapja a Vidi a Paksot, hiszen ha csak az elmúlt három esztendőre tekintünk vissza, akkor 5-1-es, 4-1-es és 4-0-s fehérvári sikert is találhatunk. No meg persze jó sok döntetlent. A nyáron távozó Csertői Aurél kizárólag magyar játékosok alkotta brigádja rendre megoldhatatlan vagy legalábbis nagyon nehéz feladat elé állította eddig Kovács Istvánékat. A piros-kékek két, nagy arányú tolnai győzelmét leszámítva jobbára szenvedtek a még mindig csak „félkész” Fehérvári úti stadionban. Az uborkaszezonban nemcsak Tomiszlav Szivics vezetőedző tért vissza az atomvárosba, hanem Böde Dániel is, akit a kapus Holczer Ádám követett a bajnoki aranyérmes Ferencvárosból. A hazai „felhozatalt” Osváth Attila és Balogh Balázs egészítette ki – mindketten a Puskás Akadémiáról kerültek a Duna partjára.

Az első három fordulóban egy győzelmet, ugyanennyi döntetlent és vereséget számláló zöld-fehérektől Simon András az MTK-hoz, Vági András a DVTK-hoz, Molnár Péter pedig az NB II-es Siófokhoz igazolt, míg Egerszegi Tamást és Kesztyűs Barnát a Honvéd vitte el kölcsönben – Pakson tehát nincsenek híján tehetséges hazai játékosokban.

A Mol Fehérvár FC szezonkezdete mindenesetre több mint biztató. A szurkolók joggal érezhették úgy, hogy Huszti Szabolcsék „adósak” az eredményekkel, de legfőképpen a jó játékkal a csúfos Európa-liga-búcsút követően.

– A vaduzi mérkőzés után érthetően senki nem volt boldog – mondta lapunknak Juhász Roland, a Vidi csapatkapitánya. – Hosszú ideje nem tapasztalható hangulat uralkodott az öltözőben, amit még a Kaposvár elleni siker sem tudott igazán feloldani. A drukkerek azonban bebizonyították, hogy teljes mellszélességgel a csapat mögött vannak, a Diósgyőrt pedig olyan atmoszférában fogadtuk, ami Sóstóra jellemző. A játékosok és a szimpatizánsok viszonya – ahogy azt már többször hangsúlyoztam – kifejezetten jónak mondható, gondoljunk csak arra, amikor két éve az RBD-vel közösen ünnepeltük a bajnoki címet. A múlt heti meccs számomra nem indult túl jól, de a vége szép lett. Nagyon jólesett, hogy a hibámat követően is folyamatosan biztattak a lelátóról, sokat jelentett nekem. Annak különösképpen örülök, hogy amint a szurkolók a tribünön, úgy mi sem álltunk le a pályán – ezért tudtunk a lefújás után önfeledten ünnepelni. Idén talán nyíltabb játékot vállalunk fel, tavaly hasonló stílusban futballoztunk az Európa-ligában és a bajnokságban egyaránt. Én is azt érzem, hogy az új szezonban sokkal támadószelleműbb a társaság, ami szerencsére jó helyzetkihasználással is párosul. Ami még pozitívum, hogy bárki álljon be csereként, akár öt-tíz percre is, rögtön arra törekszik, hogy kihozza magából a maximumot. Elég csak Armin Hodzic példáját említeni a DVTK ellen, minden megmozdulásán látszódott, hogy Pakson már a kezdőben szeretne lenni. Erős a keretünk, amelyet jó mentalitású labdarúgók alkotnak, tele vagyunk olyan játékosokkal, akiket folyamatosan fűt a bizonyítási vágy. Ez most a legfontosabb kvalitásunk.