Új szelek fújnak Felcsúton

Jó munkát, vagy sok munkát?

– Mindkettőt – vágja rá a Puskás Akadémia frissen kinevezett szakvezetője, Hornyák Zsolt a csütörtöki edzést követő rögtönzött sajtótájékoztatón. – Egy biztos: van dolog bőven, ha ez nem így lenne, akkor valószínűleg most nem lennék itt.

Milyenek az első benyomásai az új csapatánál?

– Még csak az ismerkedés fázisában járunk, de azt nyugodtan kijelenthetem, jó helyre kerültem. A körülmények kifogástalanok, olyannyira, hogy ehhez hasonló állapotokkal még nem találkoztam, pedig egy-két helyen már megfordultam Európában.

Akkor már csak az eredmények hiányoznak.

– Ez igaz, de ha azt várják, hogy pár nap alatt csodát tegyek, akkor csalódniuk kell, nem vagyok egy Copperfield.

Akkor mit várhatunk öntől?

– Támadófocit. Lendületet, letámadást. Soroljam? Remélem, hogy fél év alatt már látszik, ez az én csapatom.

Valami hasonlót próbált meghonosítani az egyik elődje, Radoki János is, aki belebukott az új rendszerbe. Nem fél, hogy ön is falba ütközik?

– Sokan mondták nekem, hogy a magyar játékosokat űzni, hajtani kell, mert kényelmesek. Én eddig pont az ellenkezőjét tapasztaltam: fizikálisan remekül felkészített társaságot vehettem át. Az látszik, hogy vannak rossz beidegződések, gyorsítani, egyszerűsíteni kell a futballunkat. Szembetűnő az is, hogy néhányan nem előre játszanak első szándékból. A legnehezebb feladatom lesz „átprogramozni” a labdarúgóimat, mert amíg az edzők többségének a stabil védekezés a legfontosabb, addig az én szótáramban a támadás sokkal előrébb jár.

Tehát egy 5-4 inkább, mint mondjuk egy 1-0?

– Alapjában véve igen, de azért elég kellemetlen lenne mindig négy gólt kapni. A magas presszing általában bevált az eddigi együtteseimnél, minél nagyobb nyomás alatt tudtuk tartani az ellenfeleket, annál kevesebbszer jutottak el a kapunkig. Badarság lenne azt állítani, hogy kilencven percen keresztül letámadunk majd mindenkit, mert erre a Real Madrid sem képes. A lényeg, hogy tudjuk, mikor, és mennyit kell presszingelni, és a labdát visszaszerezni, ha éppen nincs nálunk. Ezt a filozófiát szeretném átadni a Puskás Akadémiánál, ami szerintem nemcsak a modern foci alapja, de nézőcsalogató is egyben. A szép játék önmagában nem elég, ha nem adnak érte pontot, pontokat. Szeretnénk visszacsábítani az embereket a stadionokba, ha ez megtörténne, az visszaigazolása lenne annak, hogy milyen munkát végzünk Felcsúton.

Képes erre a jelenlegi keret?

– Sokan távoztak, ezért mindenképp új „gerincet” kell adni a csapatnak. Én személy szerint úgy gondolom, hogy erre a feladatra a magyar játékosok a legalkalmasabbak. Vezéreket, példaképeket szeretnénk az Akadémiánál, akikre a fiatalabbak is felnézhetnek. Olyanokra van szükségünk, akik az edzés vagy meccs előtt egy órával már az öltözőben vannak, majd utána sem rohannak el. Továbbá fontos a közös nyelv, mert jelenleg szlovákul, csehül, oroszul, angolul, németül és magyarul kommunikálunk. A Bundesligában köteleznek minden külföldit, hogy sajátítsa el a németet, én is úgy vélem, egy Magyarországon játszó idegenlégiósnak, ha minimálisan is, de beszélnie kell a magyart.

Ez azt jelenti, hogy inkább a hazai labdarúgókra épít?

– Nem teljesen, a legfontosabb, hogy jó „karakterek” alkossák a keretet, akárkit nem fogunk leigazolni. Erre Puskás Ferenc neve is kötelez minket. Szerettem volna idehozni Libor Kozákot, aki az olasz Lazióban és az angol Aston Villában is megfordult, de nem sikerült. A skót Hearts gárdájától érkező David Vanecek viszont az én kérésemre került Felcsútra, ő amellett, hogy egy kellemetlen csatár, roppant tapasztalt is. De van nekünk egy Szolnoki Rolandunk vagy egy Varga Józsefünk is…

Mit szóltak a kinevezéséhez szülőfalujában, a felvidéki Köbölkúton?

– Nagyon örültek. Úgy hallottam, már zászlókat is készítettek a tiszteletemre. Nemrég jártam otthon, meggyújtottam egy-egy szál gyertyát a szüleim sírjánál, akik most biztos, hogy büszkék lennének rám.