Pletyák Attila további sikerekbe fordítaná Münchenben szerzett tapasztalatait

Többszörös olimpiai bajnokok sem tudják szavakba önteni, hogy miért, de ez teljesen más tészta, mint egy egyesületért, vagy csak önmagunkért küzdeni. Az idén magyar bajnoki címet ünneplő Pletyák Attila kemény és kitartó munkával elérte, hogy ott legyen a müncheni Európa-bajnokságon résztvevő magyar bowlingválogatott keretében.

Milyen volt megtapasztalni egy kontinensviadal hangulatát?

– Hatalmas élmény volt ilyen nagy nevek között játszani, pláne Dienes László és jómagam számára, hiszen a hatfős keretből mi ketten voltunk csak „szüzek” nemzetközi viadalok szempontjából – félelemmel teli izgalommal vágtunk neki a versenynek.

Mit gondol a kint nyújtott teljesítményéről?

– Az Eb-t megelőzően azt mondtam magamnak, hogy ha tudom hozni az itthon nyújtott teljesítményemet, már elégedett leszek. Ezt a vége felé sikerült megvalósítani, bár az első nap még kifejezetten jól ment, én is meglepődtem, hogy nem remegett meg a térdem a nagy nemzetek árnyékában. Ezt követte egy hullámvölgy, amiből a végén sikerült kiverekednem. Amin meglepődtem, az az volt, hogy egy ilyen szintű versenyen is lehetnek eltérések a pályák között a kondíciók tekintetében, ami azonnali reakciót, változtatást igényelt. Ezért is volt nagyszerű alkalom számomra ez az esemény a tanulásra, végig koncentrálni kellett, alkalmazkodni a változó körülményekhez, gyorsan döntéseket hozni, és nem hagyni, hogy egy balszerencsésebb esemény „elburjánzzon”. Összességében azonban elégedett vagyok a mutatott játékommal, ezúton pedig szeretném megköszönni az eddigi segítségét edzőimnek, családomnak, kollégáknak, akik mindig mellettem álltak és támogattak céljaim elérésében.

A magyar csapat az utolsó helyen végzett, ez a realitás?

– Mindenki száz százalékban odatette magát, ezúttal ennyi volt benne. Sajnos valakinek csak az utolsó napra állt össze a játéka, valaki pont akkorra esett szét mentálisan. A verseny előtt felmerült, hogy egy edző jelenléte sokat segítene, aki nem gurít, hanem kívülről figyeli az eseményeket, és úgy tudna tanácsokat adni. Első nap az edzői képesítéssel is rendelkező Skobrics Zoltán segített nekem, ennek is volt köszönhető a jó eredmény. Fontos lenne, hogy Magyarországon a kicsi, utánpótlás-versenyzőktől a nagyokig, edzőkig bezárólag többen megismerkedjenek a sportággal, segítve a fejlődését. Jómagam szintén gondolkozom azon, hogy elvégezzek majd egy edzőképzést, ugyanis úgy gondolom, hogy tovább kell adni a megszerzett tudást, ha a jövőben sikereket szeretnénk elérni nemzetközi szinten.