Lett fejre került a korona a 40. Tour de Hongrie-n

A hőségriadóval egy időben vette kezdetét Siófokon a 890 kilométer hosszúságú Tour de Hongrie kerékpáros körverseny prológja kedden, hogy egy nappal később már hazánk harmadik legnagyobb természetes állóvize, a Velencei-tó mellől „élesben” is nekiveselkedjenek a lassan 100 éves hagyománnyal bíró viadal érdemi részének. Az első nap 4 km-es „városnézését” közel 200 kilométernyi kőkemény küzdelem követte a majd’ 35 fokos hőmérsékletben, a velencei rajtra megyénkbe érkezett a közelmúlt egyik legjobb, legeredményesebb bringása, a Tour-, Giro- és Vulta-győztes spanyol Alberto Contador is. Ha másért nem, hát az ilyen élményekért érdemes volt kilátogatni a hat napig zajló megmérettetés egyik helyszínére. A csoda vasárnapig tartott…

Bár sokan bosszankodtak a megyeszerte történt útlezárások, forgalmirend-változások miatt vasárnap, azért szép számmal voltak olyanok, akik nyakukba vették a családot Fejérben, hogy élőben biztassák a bringásokat. A mezőny 10 óra után indult útjára Kecskemétről, hogy négy órával később, Székesfehérvár belvárosában már pezsgőt szürcsölhessen a végső nyertes.

A sárga trikó pedig nem lehetett másé, mint az egész versenyen kiemelkedően teljesítő, a miskolci befutó után a Kékestetőt is „meghódító” Krists Neilandsé.

A szombati királyetap volt kétségtelenül a legnehezebb, leglátványosabb és egyben legizgalmasabb szakasz az idei TdH-n, mi, Fejér megyeiek csak azt sajnálhatjuk, hogy a Magyarország legmagasabb pontjára elsőként felérkező lett bajnok győzelme után már nem maradt nyitott kérdés másnapra. A kerékpársportban járatosak tudják, hogy Nei­lands 1:22 perces előnye egy olyan sík pályán, mint amilyen a Kecskemét–Székesfehérvár közötti útszakasz, szinte behozhatatlan, főleg ebben a rekkenő kánikulában, ráadásul oldalszél nélkül.

Pedig milyen szép is lett volna, ha az „égiek” közbeszóltak volna! Nekünk is és a versenynek is jót tett volna. Talán Józsi bácsinak is, aki a krumpliföldön kapálva egy pillanatra megállt, felnézett a kormány fölé görnyedő, ziháló sportolókra, majd azt gondolta: „akkor inkább a kapálás…”

Ahogy az összetettben második Dina Mártonnak, úgy honfitársának, Valter Attilának sem voltak már világmegváltó tervei a hét utolsó napjára nézve, a két magyar a mezőnybe ékelődve várta a koronázóvárosi befutót, amely Előszálláson, Alapon, Sárbogárdon és végezetül Abán áthaladva következett be. Az Israel Cycling Academy tagjai az egész távon óvták, védelmezték az éllovas Neilandsot, az meg különösebben senkit nem érdekelt, hogy a szerb Danilovics, a lengyel Poluta és a cseh Kalorijos faképnél hagyott mindenkit, négyperces előnyre szert téve. Már csak azért sem, mert később, annak rendje és módja szerint be is „darálták” őket a sprinterek.

Az összetettben első lett remekül dolgozott az élbolyban, egy ideig úgy tűnt, nemcsak a végső győzelem, de a fehérvári befutó is az övé lesz, bár ehhez a címvédő Manuel Bellettinek is volt egy-két szava. Jött azonban az ír EvoPro Racing hollandja, Wouter Wippert, aki egyszerűen „legyorsulta” őket, megelőzve a francia Hofstettert (Team Cofidis), valamint az észt Mihkel Raimot (Israel Cycling Academy).

Hatalmas üdvrivalgás fogadta az összesített pontvadászat harmadik helyén végző Valter Attilát, aki láthatóan elérzékenyülve lépett pódiumra s vette át a bronzérmesnek járó díjat Cser-Palkovics András polgármestertől.

– Nagyon hosszú volt a vége, a körpályán befejeződő viadalok mindig hektikusak – mondta Valter. – Egész nap boldogan tekertem, szuper érzés így befejezni ezt a Tourt. Bár nem nyertem, de kifejezetten örülök, hogy Marci előttem végzett, Neilands pedig egyértelműen nagyon erős volt. Ettől a két embertől egyáltalán nem rossz kikapni!

Dina Márton a két kerékpáros legenda, Ivan Basso és Alberto Contador kérésére került a Kométához, a mostani ezüstérmével pedig, úgy tűnik, meghálálta a bizalmat.

– Titkon reméltem, hogy be tudok kerülni a legjobb tíz közé, de a cél az volt, hogy segítsem az első számú versenyzőnket – közölte Dina. – A mai sík szakaszon nem volt esély rá, hogy ledolgozzuk ezt a másfél perces hátrányt, ennek ellenére nagyon boldog vagyok és teljesen elégedett, hogy ilyen jól sikerült a bemutatkozásom a Kometában. Már alig várom a következő versenyeket a csapattal!

– Nyerni jöttünk, de őszintén szólva engem is meglepett, hogy a Giro d’Italia után ilyen jó formában vagyok. A győzelem kulcsa egyértelműen a csapatmunka volt, rengeteget dolgoztunk ezért, együtt értük el ezt a sikert. Mivel ez volt pályafutásom első összetett győzelme, ezért sosem fogom elfelejteni! – mondta Neilands.