Elismerések

2019.05.02. 21:51

Tüskék és büszkeség: átadták a Székesfehérvár Sportjáért Díjat

Az új hagyománynak megfelelve idén is a sportmajális keretében osztotta ki a város a Székesfehérvár Sportjáért Díjat. Május elsején az úszóedző Dániel András mellett a fehérvári jégkorongban négy évtizeden át ténykedő Kóger István is elismerésben részesült.

Ferencz Balázs

Kóger István (b) Cser-Palkovics Andrástól vette át az elismerést

Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

1977-ben, 13 évesen került a jégpálya közelébe, akkor még nővére fehér műkorcsolyájában jelent meg a város első hokitoborzóján Kóger István. A csupa szív játékos aztán az Alba Volán sokszoros „elsője” volt. Húszévnyi játékos-pályafutás után edző lett belőle, s egészen 2018 decemberéig állt a fehérvári egyesület alkalmazásában. Az U14-es gárda vezetőedzője volt, mielőtt a budapesti székhelyű Kanadai Magyar Hokiklub utánpótlás szakmai igazgatója lett.

– Nagy megtiszteltetés, jóleső érzés, hogy a saját városomban, környezetemben elismerték, mégiscsak értékes volt a munkám, az, amit negyven éven keresztül képviseltem. Sportolóként is ugyanazt képviseltem, mint edzőként: pozitív hozzá­állással, rettentő keményen tettem a dolgom – fogalmazott Kóger István, aki nem rejtette véka alá keserűségét sem.

Kóger István (b) Cser-Palkovics Andrástól vette át az elismerést
Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

– Fáj, hogy az elismerést most sem a klubtól kaptam. 42 évig voltam a Volánnál, 20 évig mint játékos, aztán pedig edző. A legelső toborzótól kezdve ott voltam a klubnál, én voltam az első ifiválogatott, először szerepeltem fehérváriként a juniorválogatottban, a felnőttcsapatba Pesti Zolival elsőként kerültünk be. Három világbajnokságon vettem részt, elsőként a városból. Fehérvári edzőként Kiss Tiborral bajnoki címig vezettük a Volánt, s aztán a Titánok csapatának is én voltam az első edzője. A klubtól elismerést soha nem kaptam, de most már nem is akarom. Emiatt borzasztó keserű a szám íze. Nagyon nehezen mentem el az U14-es csapattól, sírtam, mikor elköszöntem tőlük. Az alapszakaszt nyertük, egyetlen pontot vesztettünk, ügyesek voltak a gyerekek, nagyon szerettem őket.

A KMH-nál az első hónapokban csak figyelt, azonban most már jól érzi magát, hétfőtől az általa kialakított új stábbal próbál megfelelni az új kihívásnak.

– Közel 400 gyerekkel dolgozunk. A legmagasabb gyereklétszámú klub a KMH. Az eredményesség terén is fejlődni akar a KMH, ezért fejlesztünk. Most például inline-, műanyag borítást kap az egyik pálya. Azon dolgozunk, hogy pulzusórával monitorozzuk a játékosok teljesítményét, teszt­labort alakítunk ki, amiben a testösszetétel-méréstől a dina­mikus láberőmérésig sokféle vizsgálatot el lehet majd végezni. Minden adott, hogy jöjjön az eredmény, három jégfelületen tudnak gyakorolni a jégkorongozók. Azt szeretnénk elérni, hogy a KMH ne a maradék hobbisportolók szakosztálya legyen, hanem, hogy meg tudja tartani a tehetségeit, sőt, egy olyan közeget szeretnénk kialakítani, hogy ide akarjanak jönni a budapesti játékosok.

Az edzői pálya során magát folyamatosan fejlesztő ­Kóger István azt is elárulta, hogy nagy példaképe és mentora egy másik sportágban, a labdarúgásban dolgozott. A Videoton közelmúltban elhunyt egykori utánpótlás-vezetőjétől, edzőjétől, Németh Lajostól rengeteget tanult.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában