Vänttinen – Többet kellett volna edzeni

Több mint 700 Liga-mérkőzéssel a háta mögött érkezett az osztrák jégkorongbajnokságban szereplő Fehérvár AV19 csapatához a 35 éves Tuomas Vänttinen februárban. A 176 cm magas, 92 kilogramm súlyú finn támadó leigazolásakor Hannu Järvenpää vezetőedző egyenes és pozitív embernek mutatta be az új szerzeményt. A rutinos játékos azonban nem sok időt töltött a Raktár utcában, az idény végén távozott az Ördögöktől, sőt, szeretett sportágától is elköszönt.

– Nem volt egy könnyű döntés – kezdte a 13 fehérvári fellépésén négy gólt és egy asszisztot jegyző Vänttinen –, a mai napig nehezen birkózom meg a gondolattal, hogy befejeződött a játékos-pályafutásom. Mindig is a hokinak éltem, de amikor minden nyáron csapat nélkül találod magad, az mentálisan megviseli az embert, főleg ebben a korban. Nem vagyok már fiatal, megértem, hogy üzleti szempontból nem én vagyok a legjobb befektetés. Jól éreztem magam Fehérváron, szerettem ott játszani, különösen abban az arénában, a fantasztikus szurkolók előtt. Az EBEL stílusa is feküdt nekem, sokkal nyíltabb, élvezetesebb mint a finn bajnokság, ahol szinte gólhelyzetet is alig tudsz kialakítani, annyira keményen védekeznek ellened. Hári Jánost külön ki kell emelnem, aki remekül lát a jégen, hihetetlenül veszélyes a kapura. Külön öröm, hogy őt jövőre élőben láthatom jégkorongozni Finnországban, csak kár, hogy már a pálya széléről. Egyet bánok, huszonévesen sokkal többet kellett volna edzeni, és úgy élni, mint egy igazi profi sportoló. Pedig a követendő példák ott voltak előttem, hiszen olyan nevekkel játszhattam, mint Sami Vatanen (New Jersey), Juuse Saros (Nashville), Eric Fehr (Minnesota) vagy Ilari Filppula (TPS). Elvállaltam egy segédedzői állást a következő szezontól, igaz, a második vonalban, de ugyanolyan hévvel vetem be magam ott is a munkába.