Páratlan gyűjtemény

„Aki a múltját nem becsüli, a jövőjét nem érdemli” – szólnak Szent István súlyos szavai. S a koronázóvárosban még inkább megállja helyét államalapító királyunk gondolata. A fehérvári futball szimpatizánsai, barátai pedig becsülik, tisztelik s nem feledik a múltat. Azt a focitörténelmet, amely 1941 óta íródik Székesfehérváron, s három bajnoki címet, egy Magyar Kupa-győzelmet, egy UEFA-kupa-döntőt s két Európa-liga-csoportkörös szereplést rögzít. No és számtalan diadalt, dicső pillanatot, csalódást, szívbe markoló vagy éppen fellegekbe röpítő történetet, vicces és megdöbbentő sztorit.

Aki a Vidi Múzeumba belépve végigjárja a „diadal útját”, biztos elidőzik egy-egy korszak megkopott, töredezett vagy éppen csillogó-villogó emléke előtt. Felidézheti szívébe zárt góljait, cseleit, szereléseit, védéseit. De a fiatalok, sőt még a legkisebbek számára is hasznos, élvezetes időtöltést kínál a múzeum. A Mol Aréna Sóstó közel 200 négyzetméteres helyiségében a labdarúgás általános története mellett fotókkal, mezekkel, focicipőkkel, egyéb tárgyak segítségével kalauzol a tárlat a fehérvári labdarúgás kezdetétől egészen az őszi Európa-ligás szereplésig. Három lapos tévén, valamint egy Videoton Super Color készülékbe ágyazott képernyőn a piros-kék klub fontos állomásait felelevenítő filmkockák hirdetik a Videoton nagyságát. Mert csak egy komoly, nagy klub büszkélkedhet múzeummal. Ahol játszani is lehet. A legkisebbek interaktív asztalon rugós focizhatnak, gombfocizhatnak vagy vidis puzzle-t rakhatnak ki.

Focitörténet, majd a Vidi megalakulása, NB I-be jutás, az erősödés, UEFA-kupa-menetelés, az ínségesebb időszak, majd a felemelkedés. Eredmények, bajnoki helyezések, kupaszereplések, nagy játékosok, vezetők, vezetőedzők… Mindent igyekeztek feltüntetni a Vidi Múzeum kezelői, a 317 élvonalbeli mérkőzésen szerepelt, egykori kiváló védő, id. Horváth Gábor, valamint a lelkes szurkoló és gyűjtő, Tauser Zoltán.

– Ha így haladunk, hamarosan bővíteni kell a tárlatot. Második hely, bajnoki cím, Magyar Kupa-győzelem, Európa-liga-csoportkör, esetleg BL-csoportkör… Mindennek meg kell adni a megillető helyet. Három éven belül megtelik a helyiség – tekintett előre a múlt ezer emlékével bíbelődő Tauser Zoltán.

A Videoton korszakainak mezei időrendben sorjáznak a tárlók felett, csapatképek hirdetik a szép eredményeket, de az üvegvitrinekben serlegek, kupák s olyan relikviák is felfedezhetők, mint például Disztl Péter, Csucsánszky Zoltán vagy André Alves dressze, Mitring István kapuskesztyűje, Májer Lajos tagsági igazolványa vagy éppen a korábbi libériai válogatott Frank Seator játékengedélye. De látható a legendás gólgyáros Wollek Tibor, Nemanja Nikolics vagy a még ma is a Vidiben játszó Paulo Vinícius stoplis csukája.

Miközben Tiber László válogatottmelegítőjét rendezgette egy bábun, Tauser Zoltán megjegyzi, papíráruval tele vannak a fiókok, de a tárgytár nehezen bővül, mert azok birtokosai nem könnyen válnak meg egy-egy kedves darabtól.

Azt már id. Horváth Gábor teszi hozzá, hogy 2008-ban kezdtek konkrétan beszélgetni a Vidi Múzeum terveiről. 2011-ben, Mezey György távozása után az addig a vezetőedző mellett dolgozó Horváth Gábornak több ideje maradt foglalkozni a leendő kiállítóteremmel, a koncepcióval. Tauser Zoltán aztán megálmodta és megtervezte a múzeum felépítését, ő maga alkotta meg az információs táblákat, gyűjtötte be az ereklyéket. Kilenc hónap alatt állt össze a jelenleg még a hazai mérkőzések előtt, de a tervek szerint a következő szezontól már mindennap látogatható kiállítás.

– Szerencsém, hogy nagyon jó a memóriám, sok mindenre emlékszem. Meg ugye 46 év az 46 év, a klub történelmének nagy részét megéltem. Ha valami nem jut eszembe, addig nem nyugszom, míg utána nem járok, és ki nem derítem, hogy mi történt mondjuk 1970. május 2-án – mondja a tárlatvezetőként ténykedő, a történetekből ki nem fogyó Horváth Gábor. – Tauser Zolival páratlan párost alkotunk, akiknek élete a Videoton.