2019.03.21. 14:00
Hatvanéves lett a Vidi legendája, id. Horváth Gábor
A Vidi történetének egyik legikonikusabb labdarúgója, idősebb Horváth Gábor szerdán töltötte be hatvanadik életévét. A kislángi születésű balhátvéd a klub utánpótlásában kezdte el a futballt, és az élvonalban nem is játszott más egyesületben. Az egykori játékos, vezető 46 éve kötődik Székesfehérvárhoz.
Idősebb Horváth Gábor 317 bajnokin játszott a Vidiben
Fotó: Horog László / Fejér Megyei Hírlap
Boldog születésnapot! Ki volt az első, aki felköszöntötte, mert sejtésünk szerint éghettek a vonalak?
– A fiam és a lányom szinte egyszerre hívott Hollandiából még az éjszaka folyamán, nagyon nagy boldogság volt hallani a hangjukat.
Szeretett klubja a honlapján negyedórás videóban tiszteleg ön előtt. Mit szólt hozzá, ha jól láttam, igencsak elérzékenyült?
– Rendkívül jólesett, hogy a klub gondolt rám, szerda délelőtt a vezetőség köszöntött és egy hatvanas mezzel gratulált, felemelő érzés volt.
Gondolta még rövidnadrágos kis srácként, hogy sikeres élvonalbeli labdarúgó lesz, és végérvényesen beírja magát – nemcsak játékosként, vezetőként is – a fehérvári sporttörténelembe?
– Mindegyik időszaknak megvolt a maga szépsége. Először hogy futballista lehettem, majd arra törekedtem, hogy jó játékos legyek. Ezt követően az első csapatban stabilizáltam a helyem. Természetesen az volt a célom, hogy hosszú ideig erősítem a csapatot. Nem tudtam elszakadni és nem is akartam a Videotontól, sportvezetőként is hosszú távon gondolkodtam, itt szerettem volna tevékenykedni.
Fotó: Horog László / Fejér Megyei Hírlap
Annak idején ön volt az egyetlen jobblábas balhátvéd, így van?
– 12 éven keresztül stabilan az első osztályban balhátvédet játszani jobb lábbal kuriózumnak számított. Sokaknak furcsa lehetett, bár úgy érzem, elég magas szinten meg tudtam oldani ezt a kihívást.
317 bajnoki fellépéssel harmadik a Vidi örökranglistáján. Van egy olyan érzésünk, hogy hosszú időre kibérelte ezt a helyet!
– Nem dicsekvésből mondom, de lényegében 500 mérkőzést játszottam a klub színeiben az összes meccset figyelembe véve, erre nagyon büszke vagyok.
Szinte nincs olyan, aki ne a becenevén, Perásnak szólítaná a Magas szőke férfi felemás cipőben című film kapcsán, megvan még az ikonikus ballonkabátja?
– Igen, a fiam elrakta, ő őrzi.
Hosszú ideje tartozik a Vidi „szűkebb” családjába. Hogy látja az elmúlt közel öt évtizedet?
– Nagyon pozitívan értékelem ezeket az éveket, persze voltak benne hullámvölgyek és hegyek, de egy olyan klub alakult itt ki, amely minden fehérvárit büszkeséggel tölthet el.
Teljesnek érzi pályafutását?
– Elégedett lehetek azzal, amit elértem. Játékosként ugyan nem voltam bajnok, de vezetőként ez az álmom is valóra vált.
A fiából válogatott labdarúgó lett. Úgy tudjuk, hogy az unokák is kergetik a labdát.
– Így van, a két fiú Hollandiában, a NAC Breda akadémiáján pallérozódik, és viszik tovább a vérvonalat.
Mivel telnek jelenleg a napjai?
– A Vidi-múzeumot – amely a hónap végére elkészül – készítjük fel a megnyitóra, utána már tudjuk fogadni a szurkolókat, akik megtekinthetik a klub történetét a kezdetektől mostanáig.
