Csibészek is kellenek

A profi pályafutásra készülő sportolók feje fölött folyamatosan Damoklész kardjaként lebeg a sérülésveszély, mint a további játékot megakadályozó, gonosz erő. Pillók Martin, az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia volt U20-as gólkirálya szintén sérülések miatt volt kénytelen abbahagyni a profi sportot, ma viszont már edzőként segíti az Akadémia több csapatát. Ő mesélt nekünk arról, hogy telt számára az elmúlt időszak.

Hogyan indult számára a jégkorong nevű történet?

– Viccesen kezdődött a pályafutásom, engem mindenféle sportra elvittek a szüleim. Voltam focizni, karatézni, birkózni, úszni, vízilabdázni, szóval rengeteg mindent kipróbáltam. Végül a jégkorong lett a győztes, és amint meglett a jégkorong edzések logisztikai kulcsa – az autó –, 2003-ban el is kezdtem játszani. Ezzel én késői kezdőnek számítottam, ma már az a jellemező, hogy öt-hat éves korban vágnak neki a gyerekek, értelemszerűen a rutin, a nagyobb magabiztosság, a magasabb korcsolyázótudás elérése érdekében.

Nem sokkal 2014-es gólkirályi címe után döntött a visszavonulás mellett. Hogyan történt az átállás?

– Igazából én is öregedtem, már csak a problémák jöttek. A derekam sem az igazi, van három kezdődő gerincsérvem, és volt egy csendesebb lefolyású mononukleózisom. Ezek mind visszavetették a teljesítményemet, és nem tudtam úgy szintet lépni, ami végül egy EBEL-szerződést jelenthetett volna. A visszavonulás azért is fordult meg a fejemben, mert gondolni kellett a folytatásra, szükség volt egy B-tervre. Ekkor a klubtól megkerestek, hogy mi lenne, ha „átállnék a másik oldalra”, és edzőként segíteném az utánpótlást. Így kezdődött az egész, és utolsó profi szezonomban is már lejártam, segítettem edzéseket tartani.

Mely csapatokkal dolgozik az Akadémián belül?

– A mini csapatnál segédedző vagyok, az előkészítő korosztályban az A2-es csapatot viszem, valamint a női U25-ös csapatnál vagyok vezetőedző. Semmiképpen sem szeretném beskatulyázni magam, hogy ennél vagy annál a korosztálynál érzem magam a legjobban, mindegyiknek megvan a maga varázsa. Szeretnék minél több mindent kipróbálni, minél több tapasztalatot szerezni, mert csak az alapján lehet majd felelős döntést hozni. Ezért nem tudnám még besorolni magam csupán egyetlen korosztályhoz.

Milyen korban kezdődik a fiatalok versenyeztetése?

– U8-ban már rendez versenyeket a Magyar Jégkorong Szövetség, onnan fölfelé minden korosztálynak megvan a maga versenye. U10-ben elindultunk idén egy közép-európai mini bajnokságsorozatban, ahol számolják az eredményt, így összességében egy tényleges versenyérzése van az egésznek. Ez azért fontos különbség, mert a hazai tornákon szupermini, mini és előkészítő kategóriákban nem számolnak eredményt, ott inkább arra helyezik a hangsúlyt, hogy a gyerekek szokják a játékot, a meccsel járó feszültséget.

Mit gondol az ön által ismert fiatalokról, hogyan kezeli őket?

– A jégkorongban nagyon fontos a csibészség, de hála Istennek ennél tovább nem mennek a gyerekek, senkivel nem kell fegyelmezési gondok miatt többet foglalkozni. Személy szerint szeretem azokat a tanítványokat, akikben megvan a jó értelemben vett öntörvényűség, hiszen egy oroszlánt meg lehet szelídíteni. Nagyon sokat számít, hogy meg kell hallgatni őket, válaszolni a kérdéseikre, beszélni velük, amikor valami problémájuk van vagy valami nem sikerül nekik. Pár mondat elég lehet ahhoz, hogy hihetetlen módon megváltozzanak, sokkal felszabadultabban edzenek, játszanak utána.

Milyen edzőnek tartja magát, mit szeretne továbbadni a tanítványoknak?

– Szeretem magam következetesnek gondolni, bár persze nekem is el tud lágyulni a szívem. Örülök, ha van jókedv és nevetnek körülöttem a gyerekek, csak mindez ne menjen a munka rovására. Ezen túl nem csak jó sportolókat, hanem jó embereket is szeretnék nevelni, akik könnyedén be tudnak majd illeszkedni a társadalomba. Szomorú tény, hogy nem lesz mindenkiből profi jégkorongozó, viszont ha te egy kitartó, jó munkabírású, csapat tagjaként küzdeni tudó egyéniség vagy, az a civil életben is hatalmas pluszt jelenthet majd.

Magánélettel kapcsolatban milyen tervei vannak?

– Egyelőre a karrieremet helyezném előtérbe, a családalapításon még nem igazán gondolkozom. Viszont, ha úgy vesszük, most a nyakamba vettem több mint 100 gyereket, akiket terelgetni, nevelgetni kell. Úgy gondolom, hogy ez egy jó tanulási lehetőség, hogy amikor a későbbiekben majd a sajátommal kell foglalkoznom, az itt tapasztaltakat hasznosítani tudjam, így nem érhetnek olyan óriási meglepetések.

Mik a jövőbeli elképzelések, hogyan készül a folytatásra?

– A civil életben egyelőre nem jeleskedem, a jelenlegi munkám miatt kevés időm marad a jégpályán kívüli kötelességekre. Amit egy-két éven belül biztosan el szeretnék kezdeni, az az edzői A-licensz megszerzése, amihez majd egy komoly felvételin fogok átesni, arra is készülni kell. Bármit is hozzon az élet, az biztos, hogy szeretnék a jégkorong berkein belül maradni, hiszen itt töltöttem életem körülbelül 95 százalékát. Ezt a környezetet ismerem, szeretem, úgyhogy mindent meg fogok tenni azért, hogy itt tudjak boldogulni az életben.