Négy évtized után váltott klubot Kóger

– Ha a Fradiban töltött fél évet nem számítom, akkor 42 éven át voltam a Volánban – mondta Kóger István. – 1977-ben – közvetlenül a jégpálya megnyitása után – 13 évesen részt vettem az Ocskay Gábor által szervezett első tehetségkutatón. A nővérem fehér műkorcsolyáját használtam, akkor még korizni sem tudtam. Előtte kerékpároztam a Videotonban, közepes teljesítménnyel, a Millenárisról volt néhány érmem, de az országúti versenyeken nem nagyon ment. Viszont jó alapot adott a hokihoz, alap állóképességet. Lassú voltam, korcsolyatechnikám a kései kezdés miatt hiányos, de mindig kitartó, szívós voltam, valamint ügyes is. Mindenben én voltam az első: a Volán első korosztályos válogatottja ifi ben és juniorban, majd felnőttben. Az 1992-es, 93-as és 94-es felnőtt vb-n is pályára léptem, Angliában, Szlovéniában és Hollandiában.

Húsz évig űzte szeretett sportágát, a jégkorongot a kilencvenes évek derekán hagyta abba, ezután Kiss Tibor mellett másodedző lett a felnőtteknél, másfél szezon után pedig vezetőedző.

– A bajnokságban irányításommal nem jutottunk döntőbe, viszont a Magyar Kupát megnyertük. Nagyon jó időszak volt, főleg a közös munka volt élvezetes Kiss Tibivel, akivel együtt lettünk bajnokok 1999-ben – sokat tanultam akkoriban a jégkorongról. Akkor kezdtem az edzői pályát, úgy képzeltem, hogy néhány új dolgot kitaláltunk közösen.

Ezt követően az utánpótlásban dolgozott. 2005-ben, amikor a felnőttek a cseh Karel Dvorak vezetésével az Interligában szerepeltek – ami a későbbi EBEL-szereplés előszobája volt –, Kóger a Volán farmcsapatát edzette, a későbbi Fehérvári Titánok alakulatát.

– A magyar bajnokságban ekkortájt együtt indultunk, a kicsik és a nagyok. Az első mérkőzést a nagycsapattal vívtuk, 18-0-ra kaptunk ki, minden harmadot 6-0-ra veszítettük el. A szezon végén újra találkoztunk, azt már csak 7-3-ra buktuk el, amire nagyon büszkék voltunk. A fiam, Dani 16 évesen már a felnőtt bajnokságban játszott, a második csapatban. Hasonlóképpen a 17 éves Sofron István, vagy Nagy Gergő, ezek a játékosok a mai napig meghatározó alakjai a magyar hokinak.

Kóger az utóbbi években a Titánok együttesét edzette (két idényen át), a nyártól pedig a szövetség által szerzett regionális utánpótlásnevelő programban vett részt. Tréningeket látogatott többek között Zalaegerszegen, Kaposváron, Veszprémben, Várpalotán, Móron és Ajkán, valamint a Fehérvár AV19 U14-es csapatának lett a szakvezetője.

– Nagyon élveztem a munkát a fiatalokkal, gyorsan megtaláltam a közös hangot a gyerekekkel és a szülőkkel egyaránt. Magasan vezettük a bajnokságot, mindössze egy pontot buktunk, büntetőkkel kaptunk ki a Fraditól. Decemberben jött a felkérés a KMH-tól: három hétig gondolkodtam, mire igent mondtam. Megkönnyeztem a búcsút. Az igazság az, soha nem akartam innen elmenni, de olyan szakmai lehetőséget kaptam, amit 54 évesen el kellett fogadnom. A felnőtt csapat utolsó az élvonalban és az utánpótlásban is kevés jó eredménnyel rendelkezik az egyesület, én a 18 éves korosztályig felügyelem a munkát. Néhány napja álltam munkába, először feltérképezem a pillanatnyi helyzetet, utána pedig kidolgozunk egy hosszútávú koncepciót. A budapesti klub tervei között szerepel, hogy három-öt éven belül a topcsapatok közé kerüljön az egyesület felnőtt és utánpótlás szinten is. Sok gyerek van, a cél már nem a mennyiségi, hanem inkább a minőségi munka megszervezése – erre kaptam felkérést én is.