Európa legjobbjai között a fehérvári triatlonista

Janota Zoltán – sokaknak csak Johnny – közel harminc esztendeje, hogy triatlonnal kel és fekszik. Ennek is az egyik „leggyilkosabb” fajtáját, az Ironmant űzi. Aki nem tudná: ebben a sportban a 3.86 km úszás, és a 180.25 km kerékpározás után „levezetésként” egy maraton vár a versenyzőkre. Nos, a fehérvári Family Tree TRIatlon mindenese egészen Kínáig ment azért, hogy bebizonyítsa, a víz és a bringa nélkül is remekül feltalálja magát.

– Még tavaly áprilisban, a Wink Maraton Nagyatádon futottam, majd amikor abszolútban az első helyen végeztem, felajánlották, hogy részt vehetek a kínai versenyen. Új kihívás volt ez a számomra.

Janotáról tudni kell, hogy rendkívül sok lábon áll, sokat vállal magára: oktat, előad, edzősködik és mellette még sportol is. Így nagy kérdés, hogy milyen formában érkezett meg a több mint 36 ezer indulót számláló Xiamen International Marathon viadalra.

– Ahhoz, hogy ezen a távon kiugró eredményt érjen el az ember, futónak kell lennie. Én triatlonista vagyok, az időmet inkább a számomra kedvesebb Ironman felé fordítom. Megmondom őszintén, nem pihentem rá a megmérettetésre: szilveszterkor még körbefutottam a Velencei tavat, majd 13 órát repültem – ezzel teljesen padlóra vágtam az általános teljesítőképességemet. Ennek ellenére tudtam, inkább mentális megpróbáltatások várnak rám.

A maraton során 42 195 méter leküzdése vár a versenyzőkre, Johnny elmondása szerint sokszor egy „kisördöggel” is csatázni kell, aki folyamatosan megállásra buzdít.

– Úgy álltam rajthoz, hogy nem igazán sikerült akklimatizálódnom, naponta 2-3 órát aludtam egyben. A tengerparton zajlott az esemény, ami önmagában nem lenne probléma, de a szél, és a „sunyi” emelkedők nem könnyítették meg a helyzetünket. Azt hiszem, 26 kilométernél jártam, amikor „becsöngettek”, onnantól egy nagy lelki vívódás volt az egész. Szerencsére félre tudtam tenni az egómat, beláttam, hogy az előzményeket, a körülményeket fi gyelembe véve nem várhatok el magamtól hibátlan teljesítményt. Olyan volt ez az erőpróba, mint maga Kína: hatalmas, végtelen, sokszínű, nyüzsgő és állandó küzdésre késztet. A 16 Ironman sok mindenre megtanított, nem nézegettem az órám az utolsó tíz kilométeren, de a 2:59:11-es időmmel így is összetettben a 377. lettem – ez az európai rangsorban harmadik helyezést ért. Egy hajóskapitánytól kaptam egy kis magyar zászlót, végig velem volt a futáson – ez nagyon sokat jelentett. A helyiek nagyon kedvesek voltak, minket az öreg kontinensről mindenhol nagy szeretettel fogadtak, amit én kézfogással és néhány kínai kifejezéssel köszöntem meg. Remélem, ők is azt értették, amit én szerettem volna elmondani…