Az út feléhez ért a Vidi gárdája

Kedden, késő este közel húszezer drukker szitkozódott a malmői lelátón, alig hitték, hogy együttesük döntetlenre végzett a magyar bajnokkal szemben. Persze, akadtak a lelátón boldog szurkolók is, a VIP-páholyban helyet foglaló fehérvári illetékesek, valamint a kezdésre érkező több hazai klubvezető. A kapu mögötti tribünön ötven, piros-kékbe öltözött drukker igyekezett felvenni a versenyt hangerő tekintetében a vendéglátókkal. Mindent megpróbáltak, kiabálásuk a lefújás után volt jól hallható, amikor a hazai hívek szomorkodva hagyták el a stadiont, de a mieink még maradtak és hosszan éltették a kedvenceket.

A sajtótájékoztatóra a szokásjog szerint a vendégek trénere, a láthatóan elégedett Marko Nikolics érkezett elsőként. A mérkőzés előtt többször elmondta, a döntetlennel a találkozók megkezdése előtt soha nem elégedett, persze, alakulhat úgy, hogy kimondottan jónak ítéli az ilyen eredményt.

– Nem lehetek csalódott. Gólt lőttünk és nem szenvedtünk vereséget. Úgy gondolom, az első félidőben nagyon jól, taktikusan játszottunk, szervezettek voltunk és a hazaiak kapuját is többször veszélyeztettük. A nagyszünetet követően az első 15–20 perc nehéz volt, kicsit beszorított minket a vendéglátó, a kapott gól után gyorsan kiegyenlítettünk, előzőleg kapufát is lőttünk. Kimondottan értékes az 1–1-es végeredmény. Ugyanakkor pontosan tudjuk, nagyon kemény visszavágó áll előttünk, kedden este semmi sem dőlt el. Egységes, harcos csapatom van, amely büszkén képviseli a klubszíneket és a magyar labdarúgást. Ezt folytatjuk a jövő héten, tovább küzdünk az álmunkért, a BL-csoportkörért. Nagyon köszönjük szurkolóink támogatását, többen elutaztak Malmőbe és a helyszínen biztattak minket, ami sokat jelentett. Köszönet érte valamennyiüknek.

A trénert a hazai tollforgatók arról faggatták, miként értékeli a játékvezetők ténykedését. Nikolics higgadtan formálta a szavakat.

– A kérdést értem, de nem szeretnék ezzel foglalkozni. Nem szoktam a bírók munkáját minősíteni, most sem teszem. Azoknak, akik kritizálják őket, javaslom, nézzék vissza az első félidőben, a Kovács Istvánnal szemben elkövetett szabálytalanságot, amikor a jó ütemben érkező, lőni készülő középpályásunk elesett a tizenhatoson belül. Nem önszántából tette. Ezzel együtt úgy gondolom, a bíró összességében következetesen vezette a mérkőzést.

A svédek közelmúltban kinevezett német trénere, Uwe Rösler érthetően kevésbé volt jókedvű, mint Nikolics. Másra számított.

– Nem tudok mást mondani, ajándékoztunk egy gólt a Vidinek. Nagyot hibáztunk az egyenlítő találatot megelőzően, csak magunkat okolhatjuk az eredményért. Amúgy semmi nem dőlt el, kiharcolhatjuk a továbbjutást a visszavágón, de ehhez sokkal jobban kell futballoznunk. A második fél idő jobban tetszett, mint az első, de nagyon zavart, hogy az ellenfél kapuja előtt túl sok labdát adtunk el, eltékozoltuk a lehetőségeinket. Remélem, Magyarországon jobb játékvezető dirigálja majd a derbit. De erről többet nem szeretnék mondani, mert ha jobban belebonyolódom, lehet, a visszavágón nem ülhetek le a kispadra.

A fehérváriak egyenlítő találatát jegyző, végig kiválóan futballozó francia szélső, Loic Nego szerint találata sokat érhet a végelszámolásnál.

– Remek hangulatban, közel húszezer néző előtt léptünk pályára, ami engem feldobott. Nem értünk el rossz eredményt, de nem dőlhetünk hátra, még nem értük el a célunkat, a visszavágó előttünk van. A döntetlennek örülünk, ráadásul idegenben gólt szereztünk, ami döntő lehet. A gólomat megelőzően nagyszerű labdát kaptam Juhász Rolandtól, figyelte a mozgásomat, a védők mögé ívelt. Harcoltam a hátvédekkel, akik szerint kézzel értem a labdához – erről győzködték a bírót –, nem volt igazuk. Nálunk mindenki megtette a magáét, a kapott gól után nem estünk pánikba, gyorsan rendeztük a sorokat – vélekedett a francia szélső.

A fehérváriak a keddi visszavágó előtt a bajnokságban is pályára lépnek, azonban nem szombaton, hanem pénteken 20 órakor fogadják Felcsúton a Debreceni VSC-t.