A fehérvári testépítő páros végigpózolta Európát

A történet mindenki számára ismerős: van, hogy nem érzi jól magát az ember a bőrében, szeretne fogyni, egészségesen élni és táplálkozni, de nincs meg hozzá az akaratereje. Sinkó Zoltán úgy döntött, hogy nem tetszik neki, amit lát abban a bizonyos tükörben, az akkori felismerés pedig az egész életét megváltoztatta.

– Annak ellenére, hogy nem terveztem ennyi versenyt az idei szezonra, a magánéletemben történt változások átírták a számításaimat – kezdte a székesfehérvári testépítő. – Az új párom, Vinczencz Szilvia ugyan már rendelkezett némi tapasztalattal a sportágban, de arra én se számítottam, hogy idén Eb-bronzérmet és világbajnoki ötödik helyezést ünnepelhetünk majd közösen.

Mennyire volt nehéz párosban színpadra állni?

– Már egyéniben sem egyszerű egy kétrészes bikiniben vagy egy póznadrágban a pódiumon a maximumot kihozni magadból úgy, hogy közben több szempár is a testedet vizslatja, de párosban ez hatványozottan igaz. Mi már az ötvenhez közelítünk inkább, a versenyformát amúgy sem lehet sokáig tartani. Elfáradtunk, de nincs okunk a panaszra, jó szezont zártunk.

Meddig sanyargatja még magát a kemény diétázással?

– Ameddig nem megy az egészség rovására. Az ember akkor a legboldogabb, amikor boldogan él. Mi ilyenek vagyunk. Hiába voltak a felkészülés során súrlódások közöttünk – ilyenkor feszültebb az ember a kialvatlanságtól és az étrendtől –, a kapcsolatunk és a karrierünk szempontjából is tanulságos volt ez az időszak.

Mentálisan mennyire megterhelő ez a sport az embernek?

– A testépítés a folyamatos tanulásról szól, nemcsak a versenyeken, de már az edzéseken, a mindennapi életben meg kell figyelned magad. Így derült ki például, hogy Szilvia érzékeny a tejtermékekre. Mivel mi személyi edzőként is dolgozunk, ezért mi nemcsak a különböző megmérettetéseken, de civilben is arra törekszünk, hogy pozitív példát állítsunk az életmódunkkal.

És ez sikerül is?

– Irigy emberek mindenhol vannak, de szerencsére nem panaszkodunk. Nehéz megszokni, amikor a test elkezd változni a versenyidény befejeztével – ez Szilviánál is így volt –, de van egy csomó előnye is. Most már ehetünk gyümölcsöt, esetleg néha a melegben elfogyasztunk egy fagyit, vagy legurítok egy sört – ezek beleférnek jelenleg.

Nem nehéz a szabályokat betartva, „külső segítség” nélkül érvényesülni?

– Erre a kérdésre az autóiparból hoznék fel egy példát: a kocsitolvajok mindig egy lépéssel előrébb járnak, mint a gyártók. A mi lelkiismeretünk tiszta, én például megfogadtam évekkel ezelőtt, hogy nem eszem kenyeret, ezt is betartom.

Mit csinál, amikor nem edz?

– Nem tévézem, inkább olvasok meg pihenek. Viszonylag sokszor eszünk, akár napi nyolcszor is, ami időigényes. Ezt sokan tolerálják, nekik köszönettel tartozunk.