A Videoton FC labdarúgói a klub 77 éves története során harmadszor lettek bajnokok

Az igazat megvallva, akkor, mikor a Videoton FC Pakson egygólos vereséget szenvedett, s ismét hátrányba került a Ferencvárossal szemben vívott aranycsatában, meginoghatott a hit: nem biztos, hogy behúzza a bajnoki címet a Vidi. A keserű érzéseket erősíthette a Fradi elleni, gyenge játékkal produkált 0–0, majd aztán két forduló alatt nagyot fordult ismét a világ a honi futballban. A piros-kékek hűek maradtak álmaikhoz, erős osztagként masíroztak előre, a győzelembe. Míg riválisuk, a rekordbajnok Ferencváros nem bírta cérnával a hajrát. A Videoton FC egysége a magyar mezőny fölé emelte a fehérvári labdarúgást, s vasárnap este – egy fordulóval a pontvadászat vége előtt – újra bajnoki címet szerzett. 2011 és 2015 után immár harmadszor.

Tavaly a Partizannal, idén a Videoton csapatával

Mikor Boban Nikolov 10 perccel a vége előtt meglőtte a Vidi második gólját, már indult a fieszta a Pancho Arénában. A lefújás pillanatában piros és kék színű füst borította Felcsút légterét, előkerültek a bajnokcsapatnak járó egyenpólók, durrantak a pezsgők, s az ízes nedűből egy üvegnyi a tréner, Marko Nikolics nyakába is került.

– Ez a társaság egy igazi nagybetűs CSAPATTÁ érett a téli felkészülési időszak során. Köszönöm a segítséget Garancsi István tulajdonosnak, Kovács Zoltán sportigazgatónak, a stábnak, a családomnak, s külön köszönöm a sok munkát Goran Basarics és Radoje Szmiljanics edzőknek, akik a két jobb kezem. Ez nem valaminek a vége, ez valaminek a kezdete. Ezekkel az alapokkal egy nagy csapatot szeretnék építeni a Videotonnál. Ezek nem csak jó játékosok, de nagyon jó emberek is. Megérdemelték az aranyérmet, ők az igazi hősei ennek az eredménynek. Egy éve dolgozom Magyarországon, nagyon nehéz itt sorozatban nyerni a mérkőzéseket. Mindegyik csapat nagyon szervezett, jó az infrastruktúra – mondta a Partizan Belgrád csapatával tavaly, most pedig a Videotonnal is aranyérmet nyerő szerb vezetőedző. – Nagyon hasonló volt a két bajnokság, büszke vagyok, hogy egymás után két különböző országban is bajnoki címet nyertünk a stábbal.

A felcsúti örömünnep éjfél előtt tíz perccel Székesfehérvár belvárosában, a Városháza előtt folytatódott. No és persze az erkélyjelenet sem maradhatott el, mintegy ezer szurkoló itta a kedvencek szavait.

– Nagyon szerettünk volna már újra felérni a csúcsra, elég volt már a második helyekből. Megérdemeltük a bajnoki címet – jelentette ki a csapatkapitány, Juhász Roland. – Ebben a fél szezonban csak magunkkal foglalkoztunk. Külön jár a köszönet a szurkolóknak, a vezetőknek és a játékosoknak. Most is tartom, hogy abban rejlett a legnagyobb erőnk, hogy ez a hármas egymásra talált. Egységesek voltunk végig, a héten is azt éreztem a csapaton, hogy semmi nyomás nincs rajtunk, nem éreztem görcsösséget, mint mondjuk tavaly, a futballal foglalkoztunk. Büszke vagyok mindenkire, aki egy kicsit is hozzátett ehhez a bajnoki címhez. Nagyon örülök, hogy öt évvel ezelőtt ideigazoltam. Örülök, hogy ebben a városban lehetek, ebben a csapatban, s bízom benne, hogy ez nem az utolsó bajnoki címem. Tízig nem akarok megállni, most hétnél járok...

Polgármesteri köszöntő, nyilatkozatok

A csapatot Cser-Palkovics András polgármester is vendégül látta egy rövid köszöntő erejéig.

Az első bajnoki címre évtizedeket vártunk, most pedig már a harmadikat ünnepelhetjük, ez fantasztikus siker. Nagyszerű munkát végzett mindenki a klubnál, szeretném ezt megköszönni a város nevében. Hamarosan a gyönyörű, új Sóstói Stadionban fogadhatjuk majd az ellenfeleket, és amíg a csapat jól szerepel, pláne ha a nemzetközi porondon is hosszan talpon tud maradni, az új stadionban is telt házas meccsekre számíthatunk. Ezt kívánjuk a játékosoknak és a stábnak!

– mondta a polgármester.

Míg a játékosok nagy része diadaltól és az ünnepi italtól bódultan mosolygott a Városháza erkélyén, addig Stopira és Vinícus kisgyermekeiket kísérgették az intézmény folyosóin. A sportigazgató, Kovács Zoltán higgadtan beszélt sportvezetőként begyűjtött első bajnoki címéről.

– Fantasztikus érzés bajnoknak lenni. Rengeteget dolgoztunk ezért a címért. Az egységesség és a fegyelem volt a csapat ereje. Nem csupán kiváló játékosok halmazát alkottuk, hanem csapattá értünk a vezetőedző irányításával. Marko Nikolicsot erre szerződtettük. Mende-mondák láttak napvilágot a távozásával kapcsolatban, de mi már hetekkel ezelőtt megerősítettük a posztján, amikor még álmodoztunk, amikor nagyon szerettünk volna bajnokok lenni, akkor amikor a Fradi pontelőnnyel vezetett. Már akkor eldöntöttük, hogy mindenképpen ő folytatja a munkát. Nagyon fontos, hogy legyen egy folytonosság, mert ez óriási erőt jelent majd a jövőben – vélekedett Kovács Zoltán.

A csapatsikerek egy másik kovácsa, Kovács István sok viszontagság után újra magára talált a bajnokság végére. Érthetően boldogan lovagolt a szurkolók nyakában, fáklyával a kezében.

– Gratulálok a szurkolóknak! A klub összes alkalmazottjának, a szakmai stábnak különösen, mert nagyon sok eltiltott játékosunk volt a bajnokság utolsó szakaszában, mégis megtalálták a megfelelő embereket – s olyan állapotban tudtunk beszállni, köztük én is –, hogy nem lógtunk ki. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy bajnokságot tudtunk nyerni. Fenomenális ez az érzés. Gyógyír minden sérülésemre, kihagyott tizenegyesre, helyzetre, ezt nem lehet megunni, s remélem, hogy nem is kell. Jövőre ugyanígy, ugyanitt találkozunk!

A közös Himnusz-éneklés – a francia Loic Nego is dalolt – után újra a rigmusok dübörögtek.

Végy egy jó kapust! A BL-döntő után a közhely talán erősebb, mint valaha, de Kovácsik Ádám, a Videoton portása valóban a legjobb portások közé tatozik. A tavaszi idény eddigi 13 meccsén csak négy labdát engedett a vonal mögé.

– A Honvédnak nem volt kapura lövése ezen a meccsen, de ez szinte az egész tavaszi idényre elmondható. Nagyon kevés dolgom volt, ami volt, azokat pedig nagyrészt sikerült megoldani – mosolygott a Vidi kapusa. – Nagyon egyben volt a csapat egész tavasszal, s megérdemelten nyertük meg a bajnokságot. Amikor berúgtuk a második gólt, akkor már elképzeltem a kapuban, hogy megvan a bajnoki cím, s számoltam a perceket. Ez az első aranyérmem, tavaly nagyon közel voltam hozzá, de most már megvan, így nagyon örülök!

Csupán egy adalék: a Videoton azon kevés futballcsapatok közé tartozik a világon – ha nem az egyetlen –, melyek úgy nyertek bajnokságot, hogy egyetlen meccsüket sem saját pályájukon játszották. Az erő mégis velü(n)k van!