Az egykori válogatott védő, Tímár Krisztián Gyuláról került a Vidihez

Játékosként két és fél évet töltött Fehérváron, nem idegen helyre érkezett a négyszeres válogatott labdarúgó.

- Az NB III-as csapat szakmai munkájáért felelek. Erős bajnokságban a középmezőnyben tanyázunk, fiatal, ambiciózus gárdával, ez megfelel a klub koncepciójának. Gyulán kezdtem az edzősködést a Szeged 2011 nevű klubnál. Fociztam is a másodosztályban, de csak fél évet, annyira rossz volt a térdem. A gyulai kispadon az U11-es gárdával kezdtem, két évig edzettem őket, fél év elteltével szakmai koordinátora lettem a Bozsik-programban szereplő korosztályoknak.

- Gyula messze van Fehérvártól. Miként került Fejérbe?

- Viszonylag kis idő elteltével jöttek az eredmények az Alföldön, az ovifocitól az U13-ig felépítettem az utánpótlásprogramot, leraktam az alapokat, 180 gyerek szerepelt a Bozsikban. Az ovifociprogramban pedig 120 nebuló. Az akadémia úgy működött, hogy a felső szint, a tetőszerkezet megvolt, tehát a felsőbb korosztályokkal nem volt gond, de alul nem volt felépítmény. Hat óvodával kerültünk kapcsolatba, Gyula városán túl is terjeszkedtünk.

- Tehát az utóbbi években már készült az edzői pályára.

- Vietnamból hazatértem Siófokra, elkezdtem az edzői tanulmányokat, a C-licencet megszereztem. Mielőtt a déli partra szerződtem, már invitált a Szeged, az NB III-as csapat, ám miután a Siófok NB I-es volt, azt választottam. Kiestünk, elfogadtam a másodosztályba jutó gyulaiak ajánlatát. Egyértelmű volt számomra, szeretnék edzősködni, az új egyesületem fel-ajánlotta a lehetőséget, hogy edzőként is kipróbálhatom magam a gyulai utánpótlásban. Kiderült, vannak vezetői erényeim, a teljes utánpótlás koordinálását is rám bízták. Több ajánlatom volt tavaly nyáron, a Vidi mellett az szólt, hogy a Bozsik-program után a nagypályás fociban is kipróbálhatom magam. Többször beszéltem Kovács Zoltán sportigazgatóval, olyan koncepciót vázolt fel, ami egyértelműsítette, ezt választom.

- Nem került idegen helyre.

- Három csapat áll közel a szívemhez, az MTK, a Fradi és a Videoton. A Rákosmenti TK-ban kezdtem kisgyerekként, felfigyeltek rám a zöld-fehérek, a Fradiban töltöttem a serdülő éveimet, ifistaként igazolt le az MTK. Ifiválogatott voltam, a Hungária kör-útiak összegyűjtötték a korosztályos válogatottakban szereplőket, megvásároltak a Fraditól. Átigazoltam, az ifi után a junioroknál is biztos pont voltam, bekerültem a bajnokcsapat felnőtt keretébe, de pályára nem léptem az NB I-ben. Sokszor ültem a kispadon, nemzetközi derbiken is. Kölcsönadtak a BKV Előrének fél évre a harmadosztályba, feljutottunk az NB II-be, a húszcsapatos bajnokságban bronzérmesek lettünk. Elképesztően erős volt a másodosztály, a Vidi nyert, mögötte a szintén erős Sopron következett. Visszarendelt az MTK, 18 éves voltam, Henk ten Cate lett a vezetőedző, velük alapoztam, pechemre válogatott jobbhátvédet igazoltak a posztomra, ismét a BKV következett. Erős csapatunk lett, megnyertük az NB II-es bajnokságot, ez volt a klub történetének legjobb eredménye. Azonban az élvonalat nem vállaltuk, szétszéledt a brigád. Többen távoztak az NB I-be, én Várhidi Péter tréner hívására kerültem a Videotonhoz.

- Itt lett NB I-es futballista.

- Két és fél évet töltöttem piros-kékben, Várhidinél játszottam a legtöbbet, aztán Bicskey Bertalan lett a vezetőedző, nála is szóhoz jutottam, igaz, ritkábban, amiben egy sérülés is szerepet játszott. Csank Jánosnál elkezdtem az alapozást, maradhattam volna, de akkoriban egyre többet gondolkodtam azon, szeretném kipróbálni magam külföldön. Jött egy finn lehetőség, az FC Jokerit csapatához igazoltam. Az 5. helyen végeztünk, egy szezont követően a tulajdonos megszüntette a focit, hazatértem. Détári Lajos hívására Tatabányára igazoltam, jól ment, majd jött egy újabb külföldi ajánlat. Az angol Bournemouth egy harmadosztályú, kisebb csapat volt. Próbajátékra hívtak, szerintem megfeleltem volna, ám edzőmeccsen elszakadt a belső térdszalagom, ráestek a térdemre. Fél évet kihagytam, Détári közben Nyíregyházára szerződött, vele tartottam.

- Onnan pedig leigazolta a Fradi, a nevelőegyesülete.

- László Csaba volt a vezetőedző, fél évet dolgoztam vele, később Gellei Imrével. Megtaláltuk a közös hangot. Jó csapatunk volt, az élmezőnyben zártunk. Egy év alatt három elnökünk volt. Komoly anyagi gondok, csúsztak a fizetések, de összetartott a brigád, a tábor is mellettünk állt.

- Az együttest pedig a szezon végén kizárták az élvonalból.

- Fél évet maradtam az NB II-ben, jól ment a játék, ismét jött egy angliai lehetőség. a Plymouth Argile. Hárman voltunk magyarok, Buzsáky Ákos egy éve ott futballozott, jött Debrecenből Halmosi Péter és én. Jól szerepeltünk, Ian Holloway volt az edző, aki három csapatot vitt fel az élvonalba, Éppen lemaradtunk a play offról. Kölcsönben voltam fél évet, a nyáron kivásároltak, összesen öt évet húztam le Plymouthban.

- Élete legjobb időszaka volt.

- Az első évben a középmezőnyben zártunk, a következőben az év játékosa lettem, több fórumon, az újság-íróknál és a szurkolóknál is. Gyorsan beilleszkedtem, ám mindig a legrosszabbkor jöttek a sérülések, a második szezonomban átvettem a díjat az Blackpool elleni hazai bajnokin, 20 ezer néző ünnepelt. Beválasztottak a klub legendái közé, ma is ott van a képem a stadion falán. Az utolsó idegenbeli fordulóban Wolverhamptonban játszottunk, összefejeltem az ellenfelemmel, nagyon súlyos sérülést szenvedtem. Az első koponyacsontom szilánkosra tört, a szemhéjcsontom, az orrnyergem eltört, fejplasztikázást kellett csináltatnom. Egy koponyaspecialista tudta helyrehozni a fejemet, hogy folytatni tudjam a labdarúgást. A klub kiállt mellettem.

- Hat hónap után tért vissza.

- Akkoriban nem volt magyar az élvonalban, mindenki a másodosztályban játszott, Király a Burnley, Gera a West Brom csapatában, Gyepes és Rósa Dénes a Wolverhamptonban. Később jött az angliai rekord, négy magyar volt egyszerre kezdő bajnoki mérkőzésen, mi hárman a Ply-mouthban, Fülöp Marci pedig a Sunderlandben. Nagyon erős bajnokság volt. A válogatottban is bemutatkoztam, Várhidinél és Ervin Koemannál játszottam. Sokszor voltam kerettag, de ritkán léptem pályára. Volt esélyem a Premier League-be szerződni, a Crystal Palace és a Watford érdeklődéséről hallottam, de a koponyasérülés után már nem kerestek. A Plymouth ragaszkodott hozzám, később csapatkapitány lettem, három évet még maradtam. Az utolsó évben kiestünk a harmadosztályba, csődbe jutott a klub, teljesen új alapokra helyeztek mindent. Kimentem Vietnamba, az SHB Danang gárdájához.

- Mindössze egy évet töltött ott.

- Bajnoki címet nyertünk, tanulságos volt, de elég volt. Megszületett a lányom, hét éve voltunk külföldön, hívott az Eger és a Siófok, az utóbbiakat választottam. A foci után pedig jött az edzősködés.

- Mi a célja szakvezetőként?

- Egyelőre B-licencem van, szeretném folytatni a tanulmányaimat. Nem félek a kihívásoktól. Pár év múlva az élvonalban szeretnék tevékenykedni, vezetőedzőként.