A lengyeleken kívül még bármelyik gárda feljuthat az elitbe

A vb első két helyezettje feljut a 16 csapatos elitbe, az utolsó pedig a divízió I/B-ben szerepel majd jövőre. De hogy mely együttesek lesznek azok!? Megjósolhatatlan. Az első két meccsen „beragadó” szlovénok az életükért küzdve épp a mieink ellen találták meg elveszettnek hitt fonalukat, hogy a magyar csapatot 4-1-re legyőzve a kazahokat is helyükre tegyék egy 5-3-as sikerrel. A tabella tehát ismét borult, Magyarország pedig az ötödik, azaz utolsó előtti helyen várta a péntek esti olasz–angol találkozót. Menet közben pontazonosság esetén a gólkülönbség alapján rangsorolnak, a végelszámolásnál azonban az egymás elleni eredmény számít. Ha a torna végén két csapat ugyanannyi pontszámmal rendelkezik, akkor jöhet a minitabella. Itt viszont a matematikai készségekkel megáldottak részesülnek előnyben: a körbeverések miatt hiába, senki sem mehet biztosra. Illetve igen, ha az utolsó fordulóban a szlovének megverik az olaszokat, akkor szomszédaink visszajutnak a legjobbak a közé. Ha lengyel barátaink kikapnak a kazahoktól, akkor ők jövőre egy osztállyal lejjebb folytatják. Ha ez bekövetkezik, akkor nekünk a feljutással már nem kell foglalkoznunk, csak egy dolgunk maradt: legyőzni az angolokat. Ha nem, akkor jöhet a matek… Csütörtökön a számolgatás elkerülése végett több góllal kellett volna legyőzni Lengyelországot.

A mérkőzés pazarul indult a mi szempontunkból, hiszen hatvannégy másodperccel a kezdés után Sebők Balázs menetrendszerű találatával megszereztük a vezetést. A finn Kalevan Pallo légiósára nagy feladat hárult, hiszen Sofron István sérülése miatt leginkább tőle várhattuk a gólokat. 10 perc elteltével aztán még szélesebb lett az arcunkon a vigyor: a tornán addig mindössze tíz játékperccel rendelkező Benk András jóvoltából már kettővel mentünk. Joggal reménykedhettünk tehát a gólkülönbség javításban, de Komorski és Chmielewski a középső harmadban a magyar védelem segítségével gyorsan lehűtötte a kedélyeket. Az utolsó játékrésznek 2-2-es döntetlennel gyürkőztünk neki – szó szerint – hiszen a Fehérvár AV 19 támadója, Hári János a lengyel védővel birkózó csapattárs, Erdély Csanád segítségével juttatta a pakkot a hálóba. Vay Ádám többször a segítségünkre sietett a kapuban, és ha izzadságszagúan is, de 3-2-re hoztuk ezt az összecsapást.

Erdély Csanád, akit a mérkőzés legjobb magyar játékosának választottak meg: – Nagyon nehéz szülés volt, kicsit az olasz meccshez hasonlított, azzal a különbséggel, hogy mi vezettünk két góllal. Óriási tanulsága ennek a mérkőzésnek, hogy a kétgólos előny nem jelent semmit, de szerencsénkre ki tudtuk küszöbölni a csorbát, és jót tett nekünk a harmadik harmad eleji találat. A továbbiakban nagyon fontos, hogy koncentráltan tudjunk végigjátszani hatvan percet, amihez jól jött a pénteki szünnap, mert én személy szerint nagyon elfáradtam.

Nemzeti együttesünk tehát legutoljára szombat este 19.30-kor, Nagy-Britannia ellen korcsolyázik jégre ezen a végletekig kiélezett, rendkívül izgalmas budapesti világbajnokságon.