Pető Tamás reméli, egyszer majd visszatérhet a Videotonhoz

Két hete távozott a klubtól az egykori válogatott futballista, Pető Tamás. A nemzeti együttesben 19 alkalommal jutott szóhoz, futballistaként másfél szezont töltött a Sóstói Stadionban. Győrből érkezett 1996 januárjában, majd 1997 nyarán távozott Újpestre. Azt mondja, akkor ő volt az átigazolási csúcstartó, a Vidi korábban nem kapott ennyi pénzt játékosért, információi szerint – az akkori vezetők tájékoztatták róla – a Megyeri útiak 12 millió forintot szurkoltak le érte.

- Annak idején ez nagyon komoly összeg volt. A Vidiből Újpestre, majd a Vasasba szerződtem, onnan Hollandiába, ahol hat évet töltöttem. Hazatértem, edzősködtem Veszprém megyében, majd a Videotonhoz kerültem, 2012 őszén megfigyelő lettem a Paulo Sousa vezette szakmai stábban. Nyolc hónapig dolgoztam vele, majd Balatonfüreden vezetőedzőként tevékenykedtem az NB III-ban. 2015 januárjában Joan Carrillo dirigálta a Vidit, én ismét megfigyelőként, scoutként dolgoztam. Azon a nyáron Bernard Casonit nevezték ki vezetőedzőnek, felkértek pályaedzőnek, örömmel mondtam igent.

Akkor aligha gondolta, hogy rövidesen vezetőedzőként dirigálja a Videotont.

- Amikor a francia trénert menesztették, megbízott vezetőedző lettem. Később pedig pályaedző Horváth Ferenc, Henning Berg és Marko Nikolics mellett, videotonos karrierem az év elején ért véget. Ezt nem tudom másként mondani, derült égből villámcsapás volt. Kovács Zoltán sportigazgató jelezte, fáradjak be az irodájába, ami meg is történt. Átbeszéltük a dolgokat, barátként álltunk fel az asztaltól, átöleltük egymást, kölcsönösen sok sikert kívántunk a folytatásban.

Mi volt a menesztés indoka?

- Nem firtattam, elfogadtam a döntést, hogy elválnak útjaink. A klub korrekt volt velem, közös megegyezéssel bontottuk fel a szerződésemet, ami a nyáron amúgy is lejárt volna.

Van már ajánlata?

- Nincs. Még nagyon friss minden, gyorsan zajlottak az események, nem is gondolkodtam azon, hogy milyen irányba induljak el. Továbbra is szeretnék szerepet vállalni a magyar futballban. Játékosmegfigyelőként kezdtem, aztán pályaedző lettem, majd összesen nyolc mérkőzésen voltam vezetőedző. A Lech Poznan elleni két kupameccsen, valamint hat bajnokin.

A mérlege?

- Három győzelem, három vereség, tehát ötvenszázalékos teljesítmény. A Poznan ellen kiestünk, két vereséggel, a bajnokságban jobban ment. Remek időszaka volt az életemnek, megtisztelő, sőt, felemelő is egyben, hogy a bajnokságban és a nemzetközi porondon is vezethettem a csapatot. Bár a búcsú fáj, a klubnak sokat köszönhetek, jó szívvel emlékszem az itteni évekre.

Másodedzőként négy tréner mellett dolgozott. Kivel volt a legharmonikusabb a közös munka?

- Casoniról nem szeretnék hosszasan beszélni. Nem tudom, ő mit gondolt, mi lesz a feladata egy bajnoki címet nyerő, a BL-ben bizonyítani igyekvő csapatnál. Rosszul informálták, nem nagyon látta át az egészet, csapatot kellett volna építenie, nem sikerült. Utána lettem megbízott vezetőedző, pozitívan értékelem a munkámat. Nagyon nehéz helyzetben vettem át az együttest. Kiesőhelyen, fizikálisan és mentálisan is romokban voltak a srácok. Ment a bajnokság, versenyben voltunk az Európa-ligában. Kevés használható játékossal rendelkeztünk, nem sikerültek az igazolások, sok futballista menet közben érkezett a klubhoz. Nem volt egyszerű összegyúrni őket a régiekkel. Két hónapig voltam vezetőedző, pro licenc hiányában esélyem sem volt a folytatásra. A-licenccel rendelkezem, két hónapos, ideiglenes engedéllyel dolgozhattam. De eleve így kértek fel, amíg a klub nem talál új edzőt, maradok. Tisztában voltam a lehetőségeimmel. Érkezett Horváth Ferenc.

- Minden rendben volt, jól dolgoztunk, sikeresek voltunk, a második helyre vittük fel a csapatot, jó közösséget alkottunk. Őt a norvég Henning Berg váltotta, vele jó munkakapcsolatban voltam, bár ő csak magára támaszkodott, nem kérte ki a kollégái véleményét. Amit lehetett, megtettem, hogy sikeresek legyünk. Tavaly nyáron érkezett a szerb Marko Nikolics. Vele is olyan munkamorállal tevékenykedtünk, mint előzőleg Horváth Ferivel, sok mindenben kikérte a véleményemet. Több dolgot rám bízott, élveztem a közös munkát. Úgy mentem egy hónapja a téli szünetre, hogy a tavasszal is közösen folytatjuk. Az élet másként alakította.

Mi az, ami most legjobban hiányzik?

- A napi munka. A játékosokkal jó viszonyban voltam, a klubnál sem kerültem konfliktusba senkivel, mindenkivel megpróbáltam megtalálni a közös hangot. Veszprémben élek, fociztam a Vidiben, mondhatom, kötődöm az egyesülethez. Fehérvár az a hely, ahol minőségi munkát lehet végezni, profi a klub, minden feltétel adott a sikerekhez. Bízom abban, hogy egyszer még visszatérhetek.

Nyilván vannak hosszú távú tervei is a magyar fociban.

- Nagyon hosszú távon a magyar labdarúgásban nem lehet tervezni. Szeretném elvégezni a pro licences tanfolyamot, tervezem, hogy a következő kurzusra jelentkezem. Nemcsak edzőként, akár játékosmegfigyelőként is el tudom képzelni magam a jövőben. Hollandiában hat szezont töltöttem az élvonalban, a Breda együttesében, angolul és hollandul jól beszélek. 43 esztendős múltam, 17 évesen mutatkoztam be az NB I-ben, a Veszprém utolsó szezonját töltötte a legmagasabb osztályban. Azóta a futballban élek, úgy gondolom, összegyűjtöttem annyi tapasztalatot, amit tudok hasznosítani.