interjú

2017.11.13. 10:00

Hartyáni Gábor közel a hetvenhez is dolgozik, a Vidi utánpótlásában

November 23-án ünnepli 70. születésnapját Hartyáni Gábor, a Videoton és a MÁV Előre korábbi labdarúgója. A tréner jelenleg is dolgozik, a Videoton utánpótlásában, szekcióvezetőként.

Horog László

Hartyáni Gábor a Videotonban lett élvonalbeli futballista, majd a MÁV Előre SC-ben töltött három szezont. A Takarodó úton kezdett edzősködni, aztán a Videoton kispadján folytatta. Ma is dolgozik, az utánpótlásban

- Ön is megtisztelte a Takarodó úti pályán a MÁV 1977-es csapatának emlékét őrző fehér márványtábla avatását.

- Nyolcan voltunk a régi csapatból, én 1976-ban kerültem az Előréhez a Videotontól. A Sóstói Stadionban 1970-től 76-ig játszottam, jöttek a fiatalok, az 1956-os korosztály, Csongrádi, Májer, Végh. Fiatalítás kezdődött, nagyon ügyesek voltak, ők jelentették a későbbi UEFA-kupadöntős csapat alapjait. Csongiék után következett Horváth Gabi, Disztl testvérek, Wittmann, leigazolták Csuhayt Egerből, Burcsát Kaposvárról, kialakult a mag, amely aztán nemzetközi kupasikert ért el. Úgy volt, hogy Burcsával elcserélnek Kaposvárra, de jeleztem, én inkább maradok Fehérváron.

- Mert képbe került a MÁV.

- Akkoriban a Takarodó úti gárda NB II-es volt, hárman kerültünk át, Burka Imre, Meggyes Laci és én. Ha nincs a MÁV adta lehetőség, valószínűleg elfogadom az akkoriban élvonalbeli Rákóczi ajánlatát. Szerettem a Vidiben futballozni, nagyon jó volt a társaság, hat éven át szerepeltem a csapatban. 1976-ban az erkölcsi győztesek mi voltunk, a Fradival harcoltunk az arany-éremért, az utolsó előtti fordulóban vezettünk az Üllői úton, Müncz játékvezető elvezette a mérkőzést, 1-1-re végeztünk, ez az aranyérmünkbe került. Úgy gondoltam, két-három évem még van az élvonalban. Maradhattam volna a Vidiben, de nem lettem volna kezdő. Amikor szóltak, hogy elcserélnének Győzővel, már egyértelmű jele volt, hogy nem igazán számítanak rám. Döntően kezdő voltam az utolsó idényben is, de néha már kimaradtam.

Hartyáni Gábor a Videotonban lett élvonalbeli futballista, majd a MÁV
Előre SC-ben töltött három szezont. A Takarodó úton kezdett edzősködni,
aztán a Videoton kispadján folytatta. Ma is dolgozik, az utánpótlásban

- Újpestről került Fehérvárra. Mi hozta a vidéki településre?

- Újpesten születtem, az Úttörőstadionban kezdtem, ahol Nyilasi Tibor is, aztán az Elektromos következett, onnan vitt el az Újpesti Dózsa, 1967-ben, 19 évesen. Bajnokin nem játszottam az első csapatban, csak kupameccseken, Magyar Kupán, Olimpiai Kupán – akkoriban ez is létezett -, illetve a tartalékbajnokságban. Azért jöttem el, mert a nyolcszoros bajnok gárdában nem jutottam szóhoz. Ezzel együtt is óriási élmény volt, edzőlegendákkal dolgozhattam, Baróti Lajossal, majd a Vidiben Kovács Imrével, dr. Kalocsay Gézával, Kovács Ferenccal, mindannyian edzőfejedelmek voltak. Újpesten olyan játékosokkal öltözhettem, mint Fazekas, Göröcs, Dunai II, Zámbó, Noskó. Egy hajszálon múlt, hogy bekerüljek, de nem sikerült. Egy edzőmeccs után döntöttel el Baróti, hogy Dunai III vagy én játszom jobbfedezetet. Neki jobban ment, gyengén teljesítettem, a szakvezető joggal határozott Dunai Ede mellett.

- A Vidiben, a piros-kékeknél viszont azonnal kezdő lett.

- A Videoton 1970 nyarán kerül fel az NB I-be, a klub történetében másodszor. Pesti srácként előzőleg én el sem tudtam képzelni, hogy vidéken éljek, de ez gyorsan változott, a nejemet itt ismertem meg. Bakonycsernyei lány volt, bajnoki után találkoztunk, egy barátnőjével ült egy bisztróban. Beszélgetni kezdtünk, nem érdekelte a foci. A csapattársamnak, Szalmássy Tamásnak mondtam, amikor Erzsébetet megláttam, hogy ez a lány lesz a feleségem. Három nappal később Bécsben játszottunk, ott megvettem a jegygyűrűket, hazaértünk, én pedig megkértem a kezét. 46 éve a feleségem. Két lányunk van, mindegyik külföldön él.

- Visszatérve a futballra. 1979-ben búcsúzott az aktív játéktól, 32 évesen.

- A MÁV-val két éven át játszottunk a legmagasabb osztályban, majd Szőke Miklós vezetőedző segítője lettem a felnőtt csapatnál, Egy év múlva kerültem a Vidihez, Verebes József volt a szakvezető. Tizenkét évig pályaedzőként dolgoztam, többek között Kovács Ferenc, Kaszás Gábor, Mezey György és Burcsa Győző mellett. Mindenkitől lehetett tanulni. Az 1984-85-ös kupasorozathoz kötődnek a legszebb emlékeim. Manapság nézem a nemzetközi derbiket, a Parc de Princes Stadionban a PSG BL-meccseit, az Old Traffordon az MU összecsapásait, a Santiago Bernabeuban a Real találkozóit. Arra gondolok, a kispadokon kevés magyar edző ült, köztük lehettem. Igaz, pályaedzőként, mégis elképesztő élményt jelentett.

- 1992 nyarán pedig vezetőedző lett Fehérváron.

- Amikor 1989 őszén Kaszás Gábor meghalt, úgy éreztem, meg tudnám oldani a feladatot, folytatni szerettem volna azt a munkát, amit ő elkezdett. De az elnök dr. Mezey György és Egervári Sándor mellett döntött, ezekkel a nevekkel nem tudtam versenyezni. Három évvel később kaptam meg a feladatot. A szezon végén a 6. helyen végeztünk, egy pont hiányzott, hogy kilépjünk a nemzetközi porondra. A következő idény nem úgy sikerült, ahogy elterveztük, kulcsjátékosok távoztak, meggyengültünk, a szezon zárása előtt nyolc fordulóval lemondtam. Az elnök, dr. Brávácz Ottó is távozott, igaz, ő később egy kis időre visszatért. Én pedig 1994 nyarán a Gázszerhez kerültem a megyei első osztályba, minden évben osztályt lépve az NB I-ben találtuk magunkat. Az első szezonban az élmezőnyben zártunk, a másodikban a középmezőnyben. Szakmai igazgató lettem, Csongrádi Ferenc a vezetőedző, néhány fordulón át a csapat vezette a tabellát, majd anyagilag ellehetetlenült, megszűnt. A jog Pécsre került. A klubnál családias volt a légkör, plusz nagyon erős a keret. Télen együtt edzettünk a VOK-ban a Vidivel, ott Verebes volt a tréner, mondta, menjek át hozzájuk pályaedzőnek, ketten csinálunk egy jó csapatot, mint régen. Mondtam, nekem sokkal erősebb keretem van. Ez igaz is volt, mi a középmezőnyben zártunk, ők kiestek. Aztán a Gázszer megszűnt.

- Ön pedig az utánpótlásban helyezkedett el.

- Dolgoztam egy kicsit Kápolnásnyéken, a megyei első osztályban, majd következett két év Agárdon, a Sándor Károly Akadémián. Később újra a felnőtteknél, Bodajkon az NB II-ben, Siófokon szintén az NB II-ben, ugyanis a Bodajk másodosztályú jogával a balatoniak folytatták a bajnokságot. Mezey György lett a főnök a Vidinél, játékosmegfigyelő lettem, később Felcsúton a Videoton II csapatmenedzsere, majd edzője. Amikor szétvált a felcsúti és a fehérvári utánpótlás, a Vidihez kerültem vissza, szekcióvezetőnek, most a 16, 17 és 19 éves korosztály tartozik hozzám, őket felügyelem. A klub mindig különleges lesz az életemben, itt lettem vezetőedző az NB I-ben, játékosként itt töltöttem a legszebb éveimet. Úgy gondolom, jó úton járunk, egy-két év múlva komoly eredményekkel rendelkezünk. Remek kollektívának vagyok a tagja. Minden rendben van velem, leszámítva egy-két kisebb gondot. Nemrég szívműtéten estem át és volt egy kisebb agyérgörcsöm.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában