Fellegvári Teodóra a Volán SC egykori röplabdázója jól érzi magát a bőrében

- A röplabdának köszönhetem azt, hogy ma boldog, a munkámmal elégedett embernek vallhatom magam – mondja Fellegvári Teodóra. – Fegyelmet, csapatmunkát, kitartást tanultam a parketten. Bár nem voltam sem különösebben jó, sem igazán eredményes játékos.

- Ezt vitatom. „Az év játékosa” címet nyerte el 1989-ben, és 75-ször volt válogatott.

- Jó, akkor fogalmazzunk másképp. Imádtam játszani, majdnem függetlenül az eredményességtől. Akkoriban mi még nem a pénzt számoltuk elsősorban, akár fizettünk is volna azért, hogy röplabdázhassunk.

- Ezt úgy mondja, mintha ma csak az anyagiak hajtanák a játékosokat.

- Nézze! Elfogadom, hogy nemzetközi szinten nem lehet pénz nélkül csapatot építeni. Belátom, hogy a sport megváltozott, ám a mindent átható üzleti szellem már nem az én világom. A röplabda számomra elsősorban egy csodálatos játék, a bankszámla fontos ugyan, de nem elsődleges.

- Meghasonlott, elfordult a röplabdától?

- Volt pár év, amikor úgy éreztem, hogy túl hosszú volt a pályafutásom. Mostanság azonban újra kijárogatok meccsekre, megnézem a lányokat a tévében. Megint élvezem látni a jó feladásokat, a bombaerős leütéseket.

- Mint amilyenek az önéi is voltak. Túlzás nélkül: királynő volt a hálónál. Eredményes, mégis légiesen könnyed.

- Örülök, hogy így emlékszik vissza rá. A könnyedség mögött azonban nagyon sok edzésmunka volt. Megtanultam, hogy a szép játéknak is nagy ára van. Ám nem érdekelt, belefeledkeztem a röplabdába és nem méricskéltem, hogy mennyi áldozattal jár. A jelenlegi munkámmal is így vagyok. A MÁV-nál dolgozom, kényelmesen letudhatnám a nyolc órámat Székesfehérváron, ám én a fővárosba járok nap mint nap, mert ott azzal foglalkozhatok, amit most ugyanúgy önfeledten szeretek, mint egykor a röplabdát.

- Ha már megint a röplabdánál tartunk. Követi a sportág történéseit?

- Igen, egyre inkább. Fehérváriként boldog vagyok azért, mert újra van a városban NB II-es női csapat. Köszönet Fésüs Irénnek és a MÁV Előrének. Magyarként pedig büszke vagyok arra, hogy a válogatott kijutott az Európa-bajnokságra. Kezdenek megkapaszkodni a lányok a kontinens élmezőnyében. Összegezve: köszönöm, jól érzem magam a bőrömben, és megint önfeledten szeretem a röplabdát. Persze már csak szurkolóként, de az is valami!