Oláh Gergely fotóin a színek motiválnak, de a hiányuk az izgalmas

A 30-as évei elejét már letipró fiatal fotográfusnak minap nyílt önálló tárlata a Szent István Király Múzeum úgynevezett projekttermében. Ami tulajdonképpen a Deák képtáron át is megközelíthető utcaszinti két helyiséget jelenti, ahol – mint ezt a fotótárlatot „elméletileg” megnyitó Szűcs Erzsébet művészettörténész is elmondta, idevágó eseményeket, projektfoglalkozásokat szeretnének a közeljövőben tartani.

Az elméleti szócska azért kívánkozik ide, mert a művész maga nem kívánt felkérni senkit az esemény ajánlójául, illetve ő maga vállalta a feladatot, részben azért, hogy minél keresetlenebb magyarázat születhessen az anyag címéről. Mit jelent, honnan jön a színinger? Bár a rögtönzött kézfeltartásos közvéleménykutatás szerint legfeljebb ketten hallották a kifejezést korábban, nagyon is létező fogalomról van szó, főképp színmérési gyakorlat során kerülhet elő, de itt most nem részletezzük, főleg azért, mert a tudományos igényű, számadatokkal és újabb fogalmakkal megterhelt szakszó kibontása már teljesen elvenné a dolog spontán örömét, játékosságát. Tehát sutba a tudománnyal, hagyatkozzunk inkább az érzelmeinkre!

Mert Oláh Gergely képei – a jelentős érzelmi többlettartalom átadása mellett – nem mellesleg szépek. Egyébként abban a primér, megszerezni vágyó értelemben is, ami akkor fogja el az embert, a nézőt, mikor éppen azon töpreng, hogyan tehetné saját szobája falára az adott Oláh-fotót, mert azt világosan érzi, hogy szívesen nézegetné ott még vagy 40-50 évig. A fekete-fehér világ időtlen szépsége, légies nyugalma és szomorúsága a dinamikus jelenetekben is tetten érhető, és ehhez valóban nincs szükségünk színekre. Az alkotót magát pedig ne is próbáljuk valamiféle kategóriába gyömöszölni, hiszen belső késztetésből megörökít mindent, amiben meglátja a sajátságost, így szerepelnek nála tárgyak, épületek, helyszínek, emberek, szituációk – erős ironikus vénával is rendelkezik.

Most például, a jelenlegi kiállításhoz fűzött szövegében azt kérdezi tőlünk: bár a falon látható anyagban a nagy méretű, élénk zsánerek vagy portrék között van 3 színek nélküli kép is, tegye fel a kezét, akinek tényleg hiányoznak belőle a színek. Nyugodtan körülnézhetünk a projektteremben: egyetlen kéz sem emelkedne a magasba.