Gyertyaszentelő Boldogasszony napját ünneplik ma megyeszerte

Purificatio Beatae Mariae Virginis, vagyis a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe zajlik minden évben, február 2-án. Szűz Mária negyven nappal Jézus születése után bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. Azon a napon, az akkor már idős Simeon a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte Jézust. Így indult útjára az egyik legrégebbi szentelmény, a szentelt gyertya, mely Jézus jelképe lett.

Minden népnek világossága

A katolikus egyház ezen a napon, Urunk bemutatásának ünnepén megemlékezik arról az eseményről, hogy a Boldogságos Szűzanya, Jézus születése után 40 nappal a Jeruzsálemi Templomba vitte fel a gyermekét, hogy bemutassa őt, az Úrnak és elvégezze a tisztulási áldozatot.

–Ez az ünnep egyszerre Szűzanya ünnep és Jézus ünnep is. Ebben az ünnepben mutatkozik meg legjobban, hogy az anya és gyermek egységének milyen szerepe van Mária tiszteletünkben: Jézus az édesanyja Szűz Mária által adatott és vele érthető meg emberi mivoltjában, Máriát pedig gyermekében, a megváltó Krisztusban ismerhetjük annak aki. Az ehhez kapcsolódó jövendölés tartalmazza azt a szép mondatot miszerint Krisztus minden népnek világosságává lesz: "Őt adtad számunkra csodájára minden népnek, hogy fényeskedjék az egész világnak, mint választott néped dicsősége." Lk 2,31-32–mondta Mórocz Tamás kanonok, c. apát, illetve  h. esperes.

A plébánostól megkérdeztük a gyertya szerepét is, illetve azt is, hogy hogyan jelenik meg ezen az ünnepen?

–Különösen szép szimbólum a liturgiákban is használt gyertya, mely a sötétség megvilágításával jelzi a feltámadt Krisztust, aki maga mondta: "Én vagyok a világ világossága." (Jn 8,12) Felhívja ugyanakkor a gyertya a figyelmünket, hogy nekünk is világítanunk kell, a szeretet tüzét kell adnunk a világnak.

Bodajki kegyhelyünkön különleges napként tartjuk számon Urunk bemutatásának ünnepét. Délelőtt és este ünnepi szentmisét imádkozunk bazilikánkban, melyben megszenteljük a hívek gyertyáit és a liturgiákhoz használatos gyertyákat is. Fontos, hogy a megszentelt gyertya nem pusztán önmagában közvetít értéket, hanem bennünket kell, hogy segítsen, hogy értékké váljunk. A gyertya lángja egyszerre kell, hogy figyelmeztessen bennünket arra, hogy lelkünkben a szeretet tüzének  kell égnie, másodsorban a feltámadás, az örök élet szimbólumaként meggyújtva szeretteink sírja fölött, vagy azok emlékére kifejezzük vele, hogy az örök világosság fényeskedjék nekik, azaz hitvallást teszünk arról, hogy tudjuk, Isten az embert örök életre teremtette–fogalmazott Mórocz Tamás.

Bölcsőtől koporsóig

De a gyertya fontos része lett a mindennapi életnek is és nem csak azért, mert el lehetett vele riasztani a vihart, a jégesőt, hanem azért is, mert a szentelt gyertya elkísérte az embereket a bölcsőtől a koporsóig. Ott világlott az újszülött mellett a keresztelésig, hogy a pogánykát el ne cseréljék a gonosz, ártó szellemek, de azt szorongatta markában a fiatal anya is, amikor először ment templomba a szülés után, az egyházkelőre. A reményt és a gyógyulás ígéretét vitte a szentelt gyertya abba a házba, ahol súlyos beteget ápoltak, és persze a haldokló kezébe is szentelt gyertyát tettek, hogy fénye bevilágítsa a másik oldalra vezető utat, emellett persze a halottak mellett virrasztáskor is és a temetőkben is imbolyog a szentelt gyertyák lángja.

A jóslatok napja ez

Még láng nélkül is védelmez minket, ezért is építettek sok helyen ilyen gyertyákat a falakba, rejtettek a sublótba, ládafiába, akasztottak, belükkel összekötve, a szentképek keretére, tettek a kilincsre a házak bejárati ajtaján, és szentelt gyertyával ütögették meg a gyümölcsfák törzsét, hogy bőven teremjenek.

De február második napja más szempontból is fontos, ugyanis több, általánosan, pontosabban világszerte elterjedt időjárás- és termésjósló hiedelmek kapcsolódnak ehhez a naphoz. Az közismert, hogy ha ezen a napon süt a nap, akkor a téli álom végén előbújó medve, vagy mormota megijed önnön árnyékától, és visszabújik a barlangjába, ami azt jelenti, hogy még negyven napig tart a hideg. Muravidéken kis versike tartja életben a szabályt: Gyertyaszentelőkor, ha esik a hó, fúj a szél,
Nem tart sokáig a tél. A Drávaszögben a tél várható hosszát úgy jósolták, hogy egy szentelt gyertyát szúrtak a földbe. A hiedelem szerint amilyen mélyen be tudták nyomni a sárba a hófehér viaszt, olyan mélyen fog még megfagyni a föld.

Az adott év termése is megjósolható a február 2-án tapasztalható időjárásból. A szlavóniai magyarok akkor voltak nyugodtak, ha eső esett ezen a napon, ugyanis akkor jó termést remélhettek. A Bács megyei Topolyán pedig nem csak a termés bőségét jósolták így, hanem annak méreteit is. Úgy tartották, hogy minél hosszabb jégcsapok lógnak e napon az ereszről, annál hosszabb kukoricacsövek teremnek majd ősszel.