Schmöltz Margit és P. Horváth Tamás meséltek kutatásról, írásról Fehérváron

A székesfehérvári származású, jelenleg az esztergomi Helischer József Városi Könyvtár igazgatójaként dolgozó Schmöltz Margit és a pécsi P. Horváth Tamás írók egy izgalmas, egyre nagyobb érdeklődésre számot tartó műfajt képviselve meséltek írói útjukról a házigazda, Váczi Márk történész kérdései nyomán. Márk két éve vezeti az Író Olvasó elnevezésű blogot, egy író-olvasó blogot, amelyen könyvajánlókkal hívja föl a figyelmet egy-egy kötetre. Így az olvasók elé tárta például Schmöltz Margit fehérvári vonatkozású, Kő kövön című első regényének, majd a két későbbi, Anonymus I. – A sólyom szárnyat bont, Anonymus II. – Sólymok fellege című könyveinek erényeit is. P. Horváth Tamás Tündérváros című, a Zsolnay család történetét Zsolnay Miklós életútján keresztül feldolgozó regényéről, valamint a hozzá kapcsolódó A Zsolnay és az Öt torony című könyvekről ugyancsak közölt ajánlót, így alapos tudással rendelkezik az olvasmányokról. Ráadásul mindegyiket magával ragadónak tartja, ezért is hívta meg vendégnek a két szerzőt.

Az írás iránti szenvedély, az írói pálya alakulása volt az első téma, s ennek kapcsán P. Horváth úgy nyilatkozott: alapvetően mindig is írónak tartotta magát, annak ellenére, hogy számos más dologgal foglalkozott. Miután kitették a gimnáziumból, szakácsnak tanult, az érettségi megszerzése után azonban dolgozott a pécsi Jelenkor folyóiratnál. Ezután végzett egyetemet, s abban az időben szerkesztette másokkal a Szép Literatúrai Ajándék című lapot. Később visszatért Pécsre, ahol vezetett egy remek kávézót, sok irodalmi, művészeti programmal. Majd újra szakács lett, aztán amikor nem volt munkája, akkor úgy döntött: belekezd és megírja első regényét, méghozzá a híres Zsolnay család története alapján. Ez aztán „be is ütött”, annyira népszerű, hogy már több tízezer példányban kelt el a trilógia.

Schmöltz Margit (akivel tavaly interjú is készült portálunkon) elmesélte, hogy az érettségi után gyógypedagógusnak készült, ám nem vették fel, így, az átjelentkezés után került Esztergomba a tanítóképzőre. Ott pedig annyira remek művelődéstörténet tanára volt, hogy megszerettette vele ezt a területet. A szakdolgozatának már Székesfehérvár orvoslásának története volt a témája, részben azért, mert gyerekkorát a városban töltötte, részben pedig azért, mert édesanyja orvosi szakkönyvei elérhető távolságon belül voltak a házi könyvtárban. Az adott korszakon belül kikutatott mindent, majd miután a kötelező munka elkészült, úgy döntött: nem szeretné, ha az csupán egy könyvtáron keresztül lenne elérhető. Jó volna, ha a szélesebb olvasóközönséghez is eljuthatna. Így amikor belevágott a regényírásba, az első könyv részévé tette a szakdolgozatához felhasznált tudást, s megszületett a Kő kövön című, főleg asszonysorsokat bemutató történelmi regény, amelynek helyszíne a régi Székesfehérvár. Időközben beleszeretett a kutatásba, és az orvoslás történetét is nagyon izgalmasnak találta. A következő két könyvét azonban már Anonymus alakja inspirálta, ám a főhős ott is nő.

A két író részletesen mesélt arról, hogyan készültek fel a regényekre. Kiderült, hogy P. Horváth Tamást gyerekkorától kezdve izgatta a Zsolnay család története, főleg, hogy Zsolnay Miklósnál a szabadkőművesség is fölmerült. Ezt kezdte hát később kutatni, és ő is arra jutott: a sokszor lassan haladó levéltári és egyéb kutakodás eredményeit nem tudományos munkában, hanem olvasmányos regény formájában tárja az olvasók elé. Margit hozzátette: a szakdolgozatához százhatvan könyvet és számos levéltári anyagot használt fel. S persze, a megszerzett tudásanyagnak csak töredékét építette be a történetbe, ám a lényeg az volt, hogy ő maga biztos kézzel nyúljon a témához, otthonosan mozogjon az adott korszakban, a fehérvári tényeket megismerje. Mindkét szerző egyetértett abban, hogy a kutatási folyamat nagyon izgalmas, mert sosem lehet tudni előre, mit talál majd az ember.

Margit nagyon fontosnak tartja, hogy ami az adott korszakból ismerhető, az a fiktív elemeket is tartalmazó regényben hitelesen legyen megjelenítve. Egészen kis dolgokon is meg lehet bukni, például egy szemfüles olvasónak feltűnhet, hogy a könyvben szereplő növény akkor még nem is volt honos Magyarországon… Ő egyébként a szereplőket szereti kitalálni, még a történelmi személyiségeket is újra alkotja, méghozzá a saját baráti, ismerősi körében elleshető karakterek alapján. Illetve, mai történeteket helyez a múltba. Azt is megtudhattuk: Váczi Márkot például az egyik Sólyom-regénybe írta bele. És véleménye szerint esetében inkább történelmi környezetben játszódó regényről lehetne beszélni, mert maga a háttér, a környezet valósághű, a történések nem feltétlenül.

P. Horváth Tamás sem változtat a megismerhető tényeken (például a Zsolnay-gyár története vagy az életrajz), ám a történetbe mindig belevisz fikciós szálat. A Tündérvárosba beleírt egy ma élő valós személyt is, méghozzá negatív figuraként, mintegy tükröt tartva az illetőnek. A következő könyvének főszereplője valós személy lesz, a párja azonban kitalált.

Margit elárulta: következő regénye Botticelli szerelmei címmel jelenik meg hamarosan, és egy Esztergomhoz, valamint a híres reneszánsz festőhöz köthető felfedezés ihlette. Annyit máris tudhatunk: nagyon fordulatos lesz, mindig meglepi majd az olvasót…