Színes kulturális programkavalkád várta az érdeklődőket a Múzeumok Éjszakáján Fehérváron

A Fő utcai forgatagban jólesett megállni a Fekete Sas Patikamúzeum előtt, ahol egy asztalnál különféle patikaszereket, illóolajokat lehetett szagolgatni Krizsány Anna művelődésszervező segítségével. Megtudhattuk például: a szúrós szagú repülősót ájulás előtt, rosszullét esetén alkalmazták, a kámfor illata valóban hamar elillanna, ha nem tennének fedőt az üvegre, a finom, illatos kakaóvajból pedig leginkább krémeket, kúpokat készítenek, mert jól olvad testhőmérsékleten. Szintén itt lehetett belefeledkezni a növénysimogatásba a kihelyezett gyógynövényeknél, aki pedig akart, az még keresztrejtvényt is megfejthetett.

Miért (ne) utáljuk a porcelánbabákat?

Ezzel a címmel hirdetett szombaton este kétszer tárlatvezetést a Hetedhét Játékmúzeum, ahol Nagy Veronika néprajzkutató mesélt arról a Moskovszky-gyűjteményben, hogyan változott a porcelánbabák készítése, divatja.

Felvezetésként elmondta: az elmúlt tíz évben, amióta a gyűjteményt gondozza, tapasztalatai szerint az emberek alapvetően kétféleképpen viszonyulnak a porcelánbabákhoz. Vagy rajonganak értük, és elbűvölőnek tartják őket, vagy éppen ellenkezőleg: ijesztőek számukra, ezért nem kedvelik őket. Innen a tárlatvezetés címe. A szubjektív megítélés mellett azonban érdemes megismerni a babák történetét és szerepét akár a játéktörténet, akár az életmódtörténet szempontjából.

Az említett megítélés egyébként a saját korukban is jellemző volt a porcelánbabákra, és sok kritika érte őket. Megjelenésük az 1840-es évekre tehető, s egészen az 1930-as évekig voltak jelen a játéktörténetben. A gyáripar előretörésével a hangsúly átkerült a tömegtermelésre, a gyárak között dúlt a konkurenciaharc, mindez pedig a gyerekek életmódjára is hatással volt. Sok család költözött városba, tehát az ifjaknak kevesebb alkalmuk volt a szabadban játszani, így alakult ki például a polgári középosztálynál a gyerekszoba a sok játékszerrel. A játékok sokszor státusszszimbólumok voltak, és árucikké, a gyerekek – illetve a családok – pedig fogyasztókká váltak. Ez az a történelmi, társadalmi közeg, amelyben megjelentek a porcelánbabák.

A porcelángyárak az 1840-es években kezdtek kísérletezni vállas babafejek készítésével – mesélte Nagy Veronika a földszinti tárlóknál. A mázas porcelánbabák fejét háromszor égették ki, és úgy kaptak egy mázréteget. A test már más anyagból készült. A forradalmi újítás, ami népszerűvé tette őket, az a rendkívüli tartósságuk volt. Ha pedig elhasználódtak, akkor mind a fejet, mind a testet le lehetett cserélni. A néprajzkutató részletesen beszélt az arc festéséről, valamint arról is, hogy a babák feladata kezdetben a felnőtt női szerepek megjelenítése volt.