kultúrkarantén

2020.04.08. 07:30

Bűnözők története: „Senkise” bűnös

A II. világháborút követő magyarországi kommunista hatalomátvételtől a rendszerváltozásig tartó időszak, a népköztársaság nemtelen uralma történelmi időkben mérve nincs messze. Kortárs írók visszatérő témája a korszak hőseinek és antihőseinek ábrázolása.

Majer Tamás

Fotó: fmh_foto

Horváth László Imre A Kicsi embere című, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. kiadásában, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia programjában tavaly megjelent kisregényének elbeszélő-főszereplője antihős. Nem vörös gyilkos, de szürke eminen­ciás. Szenvtelen kiszolgálója és haszonélvezője a mindenkori hatalomnak. Szürkeségére jellemző, hogy neve a 186 oldalas regény 88. oldalán szerepel először. Akkor is csak azért, hogy megtudjuk újonnan választott álnevét: Utisz László. A szövegből is kiderül, újonnan kreált családneve jelentése görögül: „Senkise.”

A szürke eminenciás bűnnel teli életére öregkorában, a kilencvenes évek elejéről néz vissza. Az utolsó jelenet, nem lövünk le poént, 1993-ba ka­lauzol, Péter Gábor, a kommunista államrendőrség egykori (1945–1953) első emberének temetésére. Péter Gábort nevezték Kicsinek, az ő „embere” Utisz László.

A visszaemlékező az első fejezet előtt kinyilatkoztat: „A történelem bűnözők története.” Önmagát is közéjük sorolja. Nincs benne sem lelkifurdalás, sem öröm vagy nagyképűség, mint írtuk, szenvtelen. A regény szövegéből is ez a szenvtelenség árad.

Horváth László Imre a nar­rátorrá emelt főszereplőt az elbeszélésmódjával jellemzi leginkább. S miért ilyen? A később Utisz László álnevet választó protagonista 1912-ben látja meg a napvilágot, kisgyerekként pottyan Medák Gedeon oltalmazó szárnyai alá. Medák egy exkluzív budapesti szórakozóhelyet vezet, a Kirké Klubot, itt válik kifogástalan modorú pincér a fiúból. „Az ország krémje, a titkos és kevésbé titkos irányítói, a legsikeresebb rablólovagok. Háborúban meggazdagodott ördögök, papírtalpú bakancsot, romlott búzát áruló és egyebekben meghízott újgazdagok mellett persze a régi mágnások, gyártulajdonosok, nagybirtokos arisztokraták nappali és éjjeli menedéke a Klub.” (Részlet a regényből.)

A Kirké Klubba persze csak tagságival lehet bejutni, s az átlagembernek még csak tudomása sincs róla. Itt tanulja ki az alvilági élet, a csempészet, az illegális pénzszerzési technikák és a szenvtelenség csínját-bínját Utisz. A második világháború után, amelyet az alvilágban, részint tényleg a föld alatt húz ki, elbeszélő antihősünk újjászervezi a klubot, immár Küklopsz Barlangja néven.

Az Odüsszeiából és általában a görög mitológiából ismert, hogy Odüsszeusz kalandjai során járt Kirké szigetén. A varázsló istennő Kirké disznóvá változtatta Odüsszeusz legényeit. Így válhattak disznóvá a társadalom krémjei a regénybeli titkos klubban. Odüsszeusz – vissza a mitológiához! – amikor is tengeri kalandjai egyik állomásán megvakította a küklopszot, s megmenekült a barlangjából, előtte leleményesen úgy mutatkozott be az egyszemű ­óriásnak: „Senkise”.

Vagyis Utisz, innen hát Utisz László álneve.

Horváth László Imre a regény szövetének a 20. század magyar történelmét használja, főként a kommunista időket, hiszen ekkor fordul a sora regénye főszereplőjének. Az író több ismert vagy kevésbé ismert történelmi történetet, anekdotát épít a szövegbe. S amíg az alvilági Medák vagy Utisz figurája csupán valószerű és persze teljességgel valószínű, addig a mintegy mellékszereplőkként felbukkanó nevesített szereplők zöme valós. Előkerül Csermanek János (született Czermanik János József, lett aztán belőle Kádár János) egy kávéházi szegleten, a Japánban, a két háború közötti időszakban, s nem mással ül egy asztalnál mint Eisenberger Benővel (álneve ismertebb: Péter Gábor), valamint József Attilával, akit viszont nem nevesít a narrátor, csak körülír. Mi tagadás, egy alvilági klubot üzemeltető embernek, hol félvilági nők vannak és csempészett italok, nem kell emlékeznie egy költő nevére… A Rajk László kivégzését taglaló fejezet nyújtja az elvtársak legteljesebb „panteonját.” Gerő Ernő, Rákosi Mátyás, Szűcs Ernő, Farkas Mihály és a többiek mind szerepelnek ezen a számukra – az elbeszélő szavaival élve – koronázási misét jelentő szertartáson. Utisz László, a Senkise is jelen volt, véletlenül, szürkén, névtelenül.

E valószerű alak visszaemlékezésén keresztül ismerheti meg a 20. század, közelebbről a kommunista hatalomátvétel korszakát az olvasó, ha kézbe veszi A Kicsi embere című regényt.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában