Kinyíló kapu a két világ között – Szimbiózis van a Koronázási Játékok és a tárlat között

Évek bevált szokása: egyfajta szimbiózis működik a Koronázási Ünnepi Játékok keretében tartott színi bemutató és az ez idő alatt is megtekinthető, Szent István Király Múzeumhoz kapcsolódó tárlat között.

– Tavaly II. András volt „porondon”, így mi, a múzeum dolgozói is vele foglalkoztunk a kiállítás keretében. Most IV. Béla a soron lévő király. Szerencsére a két „téma” egybevág, mert kronológiai sorrendben egymás után következnek – utalt Belegrai Tamás régész, a múzeum régészeti és antropológiai tárának vezetője például a rokoni kapcsolatra: II. András IV. Béla édesapja volt. Beszélgetésünkből kiderült, idén még nagyobb hangsúlyt fektetnek a közös munkára, arra, hogy még több „áthallás” legyen a darab és a kiállítás között. Vagyis aki elmegy a színházi előadásra, abban olyan elemeket is felfedezhet, amelyek a kiállításban szerepelnek – és fordítva. A színház és a múzeum között folyamatos az egyeztetés.

– A kutatómunka már tavaly elkezdődött, a végső forma – a tematika, a látványtervek – májusban készült el. Jelenleg a tárgyi emlékanyagot válogatjuk aszerint, mi az, amely a leginkább bemutatja IV. Bélát, a király életét. Érdekes és izgalmas anyagot szeretnénk összeállítani, túlmutatva az uralkodó újjáépítő tevékenységén és a tatárjáráson. Így a kiállításban az egyszerű, hétköznapi tárgyaktól elkezdve az ötvösremekekig több minden megjelenik majd. Persze emellett a tatárjáráshoz kapcsolódva is lesz szekció a tárlaton: például egy tömegsír-rekonstrukció installációja – mesélt a részletekről a régész. Vagyis a tárlat célja, hogy az érdeklődők az iskolai tanulmányok során jobbára meg nem tapasztalt, nem tanult információkkal, érdekességekkel találkozzanak.

– IV. Bélához kapcsolódóan több forrásunk is van, bár tény, a legtöbb a tatárjárás kapcsán ismert: Rogerius mester és Spalatói Tamás főesperes olyan krónikások, akik a tatárjárás környezetét írták le, de írásaikban egyben olyan korképet is festettek, amelyből egy nagyobb kitekintés lehetséges. Továbbá nagyban támaszkodunk a régészeti és történeti kutatásokra is – beszélt a különleges kiállítás részleteiről a részlegvezető.

Az eddigi tervek szerint augusztus 10-én délután, az Országzászló téri kiállítótérben nyíló tárlat várhatóan a téli hónapok egyikében zárul majd – ez a tárgyi anyagok kölcsönzési idejétől is függ. Ez utóbbiak legnagyobb része a Magyar Nemzeti Múzeumból érkezik, de tárgyalások folynak a kecskeméti Katona József Múzeummal, valamint a tatai, nyíregyházi és esztergomi intézményekkel is annak érdekében, hogy egyes kincsleleteket, faragványokat Székesfehérváron is bemutathassanak.

– IV. Béla koronázása, hasonlóan a legtöbb magyar uralkodóéhoz, itt történt – elevenítette fel a székesfehérvári kapcsolódási pontokat Belegrai Tamás. – Ezenkívül a tatárjárás kapcsán vannak forrásaink arról, hogy a király, bár déli irányban elhagyta az országot, a tatárok közeledtével visszaküldte embereit a koronázóvárosba, hogy a bazilikát kiürítsék, Szent István sírját felemeljék, elkerülve a tatár pusztítást. A forrásokból azt is tudjuk: a tatároknak nem sikerült Székesfehérvárt megostromolniuk, elfoglalniuk, ugyanis az olvadástól a környező vizek megduzzadtak, ez pedig a város védelmének kedvezett. Mindemellett IV. Béla ország-újjáépítő törekvései Fejér megyeszékhelyén is érződtek: a megkezdődő építkezéseken kívül a külterületen élőket is a király telepítette be a központi részre, ezzel is erősítve a tatárjárást követően az országot.

A múzeumbeli beszélgetés egy pontján Négyesi Lajos ezredes, hadtörténész, egyetemi docens Kodolányi János A vas fiai című regényét hozta fel további kapcsolódó példaként: a Székesfehérvárhoz is köthető író (Kodolányi itt járt középiskolába) a tatárjárás idejét, IV. Béla küzdelmeit idézi meg 1936-ban megjelent írásában. Abban megjelenik a Nyugat nem túl támogató jelenléte, fenyegetés a keleti részről, valamint a király korában felmerülő igény, miszerint kunok betelepítésével vagy külhoni magyarok felkutatásával meg kell erősíteni az ország lakosságát. Tán nem botorság kijelenteni: a kiállítás és a színdarab két világot összekötő kapu.