Tavaszvárók víg tánca a mezőfalvi piactéren

A kereszténység felvétele előtt Európa népei téltemető–tavaszváró ünnepeket ültek. A téltemető szertartások lényege a tél, s vele együtt a hideg, a gonosz erők, a betegségek elűzése volt – mondták el egyebek között a mezőfalvi rendezvényen. A megszemélyesített telet, amely általában egy szalmabábu volt, tél végén a településen kívülre vitték, és elégették vagy vízbe dobták. Hitték, hogy elpusztításával elűzik a telet, a betegségeket, az éhínséget és az ártó, gonosz erőket. A téltemetés egyfajta megtisztulási szertartás volt.

A települést ily módon tisztították meg minden olyan nemkívánatos erőtől, amely az új élet, az új tavasz útjában állt. Az ünnep része volt az emberek testi-lelki megtisztulása is. A szertartásokon a tűz és a víz mágikus tisztító erejét használták erre a célra. A tavaszünnephez kötődő szertartásokon aztán a tavaszt, a megújuló természetet, a termékenységet, az új életet köszöntötték, bizonyos eljárásokkal pedig igyekeztek elősegíteni a természet felébredését, megnyerni jóindulatát. A néptáncosok kitettek magukért! A többi most már az időjáráson múlik…