Németh Gyula kisujjában van Iszkaszentgyörgy története

Az Iszkaszentgyörgy története 1976-ban jelent meg. A karcsú kötetben, bár tartalmazott rövid, német nyelvű rezümét, képet, fotót nem közölhettek – mondta el a találkozó alkalmával a szerző. Meghatározták a terjedelmet is. A szocialista rendszer számára a legalkalmatlanabbak a klerikáris reakció képviselői voltak, így aztán mindent háromszor „megrágott”, mielőtt leírta volna – fogalmazott Németh Gyula. Borotva élén kellett táncolni például akkor, ha a földesurat említette, hiszen a település történetébe mégiscsak beletartozott, ám a rendszer azt tűzte ki célul, hogy – az Internacionálé szavaival szólva – végképp eltöröljék a múltat.

1945-ig

Németh Gyula az 1945-ig terjedő időszak krónikájának megírását vállalta. Ráncolta is ezért a homlokát az ismerős levéltáros, hiszen, mint mondta, az elvtársak éppen arra lennének a leginkább kíváncsiak, hogy mit ért el a szocialista éra alatt a falu. Ő – mesélte az idős lelkész – erre azt válaszolta, nagy bajban lenne az 1945 utáni időkkel, hiszen amikor feljött a családjával az óvóhelyről, azt kellett látnia, hogy a kommunista pártot éppen az az ember alakította meg, aki előtte a legnagyobb nyilas volt…

A kötet eme hiányosságát aztán a tanácselnök által írt előszó pótolta.

„Az elmúlt 30 évben elért fejlődéshez a felszabadulás előtti évszázadok eredményei sem hasonlíthatók. Ma vezetékes víz, villany és rádió, televízió már majdnem minden családnál van. A háztartások gépesítve vannak, a házak környékén sok-sok virág illatozik. Szebben, jobban él népünk. Gyermekeink korszerű óvodába, jól felszerelt iskolába járnak. Egyre műveltebb, öntudatosabb emberek lakják falunkat” – fogalmazott a falu akkori első embere a kötet első lapjain.

Felszabadulás?

Apropó, felszabadulás. A beszélgetés során valaki azt kérdezte, mennyire volt felszabadulás, amikor bejöttek az oroszok. Németh Gyula árnyalt választ adott. Elmondta, hogy egyetlen kutyájuk maradt, de az orosz azt is lelőtte, mert elvakkantotta magát. Az ő családja úgy vélekedett, korábban a németek lábakapcája voltunk, ettől fogva az oroszoké leszünk. Ugyanakkor – tette hozzá – a faluban lakó zsidó családok, akiknek hajszálon függött az életük, messiásként várták a Vörös Hadsereg katonáit.

A háború egyébként, legalábbis amíg Iszkaszentgyörgyre nem ért a front, nem reszketés volt a gyerekeknek, hanem sokkal inkább hepaj – derült ki a lelkész szavaiból. Beültek a repülőbe, szedték ki a gránátot a ládából, s azzal szerelték le a géppuska kerekeit, hogy jó kordé lesz belőle. Puskaport robbantottak, a töltényt belenyomták a földbe, aztán szöget illesztettek fölé és rácsaptak az ásóval. Ebben versenyeztek – elevenítette fel a régi emlékeket Németh Gyula. Persze ez nem volt veszélytelen foglalatosság, meg is lett az áldozata – tette hozzá. Az egyik fiú aknával játszott, s az felrobbant. Mindkét lábát levágta a robbanás. A két csonkra később „lábbelit” csináltatott a család, és a fiú, mint a béka, úgy ugrált az iskolába menet…

Az Iszkaszentgyörgy története 2001-ben jelent meg másodszor. A kibővített, átdolgozott kiadás társszerzője – Németh Gyula mellett – Gombosné Kis Edit volt. A színes borítójú kötetet számos archív kép illusztrálja, és millenniumi adattárat is tartalmaz. A helytörténésznek egy harmadik könyve is van, ebben az Iszkaszentgyörgyi Református Egyházközség és a Református Elemi Népiskola történetét írta meg. A vele való találkozás alkalmával vidámabb témák is szóba jöttek. A helytörténész elmondta például azt is, hogy az ő idejében hat (!) szánkózásra alkalmas hely is volt a faluban. Igaz, akkor még nem volt autó, legföljebb lovas szán…