Kitüntették a boglári néptáncegyüttest

A csoport lelkét, alapítóját és vezetőjét, Bauer Terikét – aki 2004-ben maga is megkapta a Vértesboglárért címet, két éve pedig a Fejér megyei közgyűlés Wekerle Sándor-díjjal tüntette ki a német nemzetiségi kultúra ápolásáért – arra kértem, meséljen egy keveset a kezdetekről. – Magam vértesacsai vagyok, onnan jöttem férjhez Vértesboglárra, és persze hoztam magammal az ének és a tánc szeretetét. Szinte az egész családom zenélt, táncolt, énekelt. Már ott is alapító tagja voltam a néptánccsoportnak a 70-es években. Tulajdonképpen a középiskolás lányom vetette fel, hogy jó lenne egy néptánccsoportot létrehozni Vértesbogláron. Mindössze nyolc helyi lány kezdte, akikhez aztán egy év múlva csatlakoztak a fiúk. Így indult hát 8 párral és az én vezetésemmel az ifjúsági tánccsoport 1994-ben.

A házaspárokból álló felnőtt hagyományőrző csoport 2004-ben jött létre. Majd tovább bővült a korosztályok palettája. Az általános iskolásokkal és az óvodásokkal a polgármester kérésére kezdett foglalkozni Terike egy pár évvel ezelőtt, akinek sokat segített a közben tánccsoport vezetői és koreográfusi végzettséget szerzett lánya. Persze Terike is képezte magát az elmúlt években, így ma már ő is készít koreográfiákat.

A tánc szerves része a ruha is, hiszen nem csak a jellegzetes lépések egymásba öltését kell kitalálni egy-egy fellépésre, de hitelesen kell megjelenni a színpadon.

– Van egy tájházunk itt Vértesbogláron, ott néztük meg a régi viseleteket, azoknak a mintájára varrattuk az önkormányzat anyagi segítségével a fellépő ruhákat az ifjúságiaknak. Tavaly aztán több mint egymillió forintot nyertünk pályázaton, így az ifjúságiak most új ruhát kapnak, az eddig használtak az iskolásokra szállnak. Az egészen picik fekete nadrágban, fehér ingben és kötényben táncolnak. A kötény egyébként hozzátartozott a sváb viselethez, amiből volt hétköznapi és monogrammal hímzett ünnepi változat is. Templomba ugyan nem vették fel, de vasárnap délután, amikor nem dolgoztak és kimentek a pincékbe, felkötötték az ünnepi kötényüket – mesélte a viseletekről Bauer Jánosné.

De jöjjön most egy kis szak­ma: vajon melyek a jellegzetesen sváb lépések, táncok? A zepedli pici, apró lépéseket takar, amiket más településeken hopszasszának is hívnak. Ide sorolható a háromnegyedes ütemű mazurka, amit mi leginkább bécsi keringő néven ismerünk. Egy másik a hét lépés, ami viszont eredetileg kifejezetten gyerektánc volt, annak idején családi, baráti körben táncolták. Később aztán, amikor ismét lehetett német táncokat nyilvánosan is táncolni, teljes koreográfiákat építettek rá. Pusztavámon pedig a Schmidt-tánc dívik.

A Fejér megyei Nemzetiségi napon ezek szinte mindegyike látható és lehet, hogy jövőre éppen Vértesboglár adhat otthont ennek a rangos eseménynek.