Évadra hangoló est lírával, képzőművészettel

Egy kiállítás-megnyitó és egy irodalmi est szerepelt a Vörösmarty Társaság múlt heti évadnyitó rendezvényén, így minden kultúrabarát megtalálhatta az érdeklődésének leginkább megfelelő programot. Ám szép számmal akadtak, akik mind a kettőn részt vettek.

Revák István festőművésznek a társaságnál szervezett tárlata a 25 éves Székesfehérvári Művészek Társasága programsorozatának is része volt. A délutáni megnyitón Pálfalvi András költő ajánlotta a megjelentek figyelmébe a műveket, amelyek között festményeket, grafikákat is látni. Pálfalvi a Hernádon született alkotó származását, életútját fölidézve elmondta: Revák első műhelye a dabasi nyomda volt, ahol színes restusőrként dolgozott. Az ott tapasztaltakra, az elsajátított szakmai alapra épült föl aztán festészete, a sajátos reváki világ. Ebből ad ízelítőt a kiállítás, s a bemutatott képeken jól követhetők a jellegzetességek: a színek és formák gazdasága, a sorokká rendeződő pontok, a térháló, a kristály alkalmazása. Ezek a formák, szimbólumok olykor kaotikusnak tűnnek, de rendszert alkotnak. A képek Revák három arcát tükrözik: a nyomdászmúltú alkotót, a grafikust, illusztrátort és a nagy méretű festmények készítőjét.

Revák István az Imagináció IV. című festménynél Fotó: Pesti Tamás

A képzőművészeti élmény után az irodalom, a zene vette át a főszerepet az évadnyitón. Kora este a társaság elnöke, Bobory Zoltán előadóművész, költő és P. Maklári Éva olvasták föl egymás verseit a társaság friss mottójaként is megjelölt, Egymásra hangszerelve! című esten. Kísérőjük Cserta Gábor zenész volt, aki elmaradhatatlan gitárjával megzenésített verseket játszott, például egy-egy témaváltás között átvezetésként.

A festészetben, szavalásban is otthonosan mozgó P. Maklári Évának nyáron jelent me első, prózai és lírai írásokat is tartalmazó kötete Falakon kívül címmel. Bobory Zoltán ebből olvasott föl, Éva pedig alkotótársa szintén nemrég megjelent, Damaszkuszi úton című verses kötetéből adott elő. Ezeken kívül néhány egyéb írás is elhangzott, hol könnyed, hol komoly témákat érintve. Megjelent bennük a hazaszeretet, a családi élmények fontossága, az eltávozott barátok előtti tisztelet, az évek múlásának fájó érzékelése, vagy finom reagálás a közállapotokra.

A társaság több hasonló, egymásra hangoló, örömöt okozó programmal készül.