A karácsony keresztény misztériuma Tornyai Gábor atyától

A lelki egyensúllyal rendelkezők képesek őszinte, szeretetteljes kapcsolatokra – tudtuk meg Tornyai Gábor atyától a Székesfehérvár-Öreghegy Római Katolikus Plébánia plébánosától, akit a karácsony keresztény misztériumáról faggattunk. Az képes őszinte, szeretetteljes kapcsolatra, aki lelki egyensúllyal rendelkezik, aki helyén kezeli a dicséretet és a kritikát. Így válik még érthetőbbé Jézus szeretetparancsa: Szeresd felebarátodat, mint önmagad! A magunk tökéletlenségében vagyunk tökéletesek, a negatív érzelmeink hozzánk tartoznak – mondta Gábor atya. Nem azért szeretem magamat vagy másokat, mert mindig mindenki jó! Szeretni azt jelenti, hogy elfogadom a másikat a maga tökéletlenségével.

A kapcsolatok kialakítását, kezelését folyamatosan tanulni kell: nincs befejezettség. Ha egy élő organizmus megáll, nem él többé. Megmerevedik, képtelen lesz kapcsolatba lépni a másikkal. Ha nem tudok szeretettel fordulni a másik felé és magamba zárkózom, vagy elzárom a másikat, akkor nem tudok élni, mert a Jóisten úgy teremtett bennünket, hogy a szeretetkapcsolataink által tudunk növekedni és igazán létezni. Jézus példázata szerint a szőlővessző nem tud önmagától termést hozni, csak ha a szőlőtőn marad. Ha ez a kapcsolat megszűnik, akkor nem lesz, ami táplálja a vesszőt. Emberi szinten, profánul az egymás közötti szeretetkapcsolatainkat ünnepeljük karácsonykor, a kereszténység szintjén: Isten, a maga tökéletességében szeret minket a mi tökéletlenségünkben.

A magyarság érzékenynek tűnik a keresztény hagyományaira, de megtérés nélküli keresztény alapok nem jelenthetik a jövőt. Amit biztosan megtehetünk: nem a külsőségekkel, hangzatos mondatokkal, hanem a kereszténység belső útját járva őrizhetjük meg azt. Kereszténynek lenni egy, a hétköznapokban is megélt életformát jelent. Úgy látom, ez egyelőre nincs így. A megtérés azt jelenti, hogy nemcsak a „vallás” szintjén, hanem tudatosan éljük meg azt, amit Jézus útként mutatott meg számunkra. Pápák hangsúlyozták: Európa vagy megtér, vagy megszűnik kereszténynek lenni.

A hagyományos értelemben vett kereszténység sokat változott, hiszen mára meg kellett tanulnunk olyan szavakat, hogy kibérmálkozás vagy „egyházi válás”, ami valójában nem létezik. Sokak számára talán csak külsőségről, valamiféle látszat, szokás fenntartásáról szól. A keresztény hit azonban egy élő valóság, amit folyamatosan fejleszteni kell, hiszen ez egy személyes kapcsolat. A keresztény ember tudatában van annak: rendelkezik egy eszközzel, a hit megélésével, az Istennel való kapcsolatával, amely átsegíti őt a nehézségeken – folytatta Gábor atya.

Ez azt jelenti, tisztában van vele, hogy megajándékozottként létezik ebben a világban. Saját, önző keretein átlép, és úgy fordul a másikhoz, hogy másoknak is ad abból, amivel rendelkezik. Azért teszi, mert az Istennel való kapcsolata miatt neki már van egy tapasztalata az önzetlen szeretetről. Tisztában van vele, hogy ajándékot kapott, amit másokkal megoszthat. „Ne csak a szeretet ünnepén szeress igazán!” – volt egy molinónk a plébánia kerítésén ezzel a felirattal, ellopták. Jó lenne, ha azt, amit az adventben karácsonyra készülve megtanulunk, vagyis hogy olyannal ajándékozzuk meg szeretteinket, amitől boldogabbak lesznek, átmentenénk az év többi részére is!