Kovács István, a Mikulás-nagykövet: marad a rozsdás bicikli?

– Negyven éve – kimondani is sok – kezdtem maratoni távokat futni – meséli Kovács István. – Az 1992-es nyári olimpia tiszteletére Barcelonáig futottam.

Onnantól aztán nem volt megállás. Rá két évre körbefutotta az ország népfőiskoláit Sárospataktól Zalaegerszegig, futását ekkor kötötte össze először jótékony céllal: egy zalalövői beteg kislánynak gyűjtött adományokat.

Országos akcióit 1995-ben kezdte a Mikulás-futással, majd 1996-ban a Nyuszi-futással. Programjaival több mint kétezer helyszínre jutott el. Küldetése szerint olyan programokat szervez az aprónépnek, melyek során megismerkedhetnek a mozgás és a természet szépségeivel. Kell ennél több?

– Éppen húsz éve szintén futva tettem meg a 3760 kilométeres távot Finnországba, hat ország több mint tíz­ezer gyermekének kívánságait adtam át a lappföldi Mikulásnak, Joulupukkinak – folytatja. – Teljesítményemért 1998. október elsején a világ első és egyetlen Mikulás-nagykövetévé avattak. Később, már futó nagykövetként, Japánban is megfordult. Azután 2008-ban gyermekrendezvényei, illetve környezetvédelmi és mások megsegítéséért nyújtott tevékenységei elismeréseként vihette az olimpia lángot az ötkarikás játékokat rendező Pekingben.

Pista futásai elsősorban óvodáknak és iskoláknak szóló komplex egészségvédő és környezetvédő programok, rendezvényein eddig több tízezer gyermek vett részt határon innen, sőt határon túl is. Alkalomszerű megmozdulásai a különböző jótékonysági akciók vagy az olimpiai lángfutások.

Kovács István most két legutóbbi vajdasági útjáról számolt be lapunknak: Dávid Veronika Gyógyuljunk Együtt Klubja és kiskövete, Dávid Kitti segítségével számos óvodába és iskolába jutott el sportszereket ajándékozva a szegény sorsú gyerekeknek. Jártak Adorjánban, Horgoson, Magyarkanizsán, Martonoson, Oromhegyesen és Tótfaluban.

– Szó se róla, támogatóimnak nagyon sokat köszönhetek – szögezi le –, de nem tudok szó nélkül elmenni a nap mint nap megtapasztalható közöny mellett. Kellene egy csapat – mint ahogy Sándor Pál filmjében is mondják. Addig is marad a rozsdás biciklim, azzal kerekezek megyeszerte.

Igen, sokszor a jótevők is támaszra szorulnak.

Húsvét már elmúlt, Mikulás pedig még odébb, de Pisti úgy mondja: ahova hívják, szívesen megy. Kocogni a gyerekekkel, élményeiről mesélni, vinni a fáklyát, míg csak tudja…