Könnyen bajba kerülhetünk, ha kameránk nem csak a saját területünket rögzíti

Az ördög sosem alszik, így előfordulhat, hogy úgy döntünk: jobb, ha magunk előzzük meg a bajt, és házunkat kamerával, riasztóval szereljük fel. Ehhez azonban nem árt tisztában lenni néhány szabállyal.

Magánterület versus közterület

– Közterület-megfigyelést csak az illetékes hatóság, rendőr végezhet – szögezi le rögtön az elején Kiss Tamás okleveles biztonságtechnikai mérnök. Ez pedig azt jelenti, ha magánterületről van szó, a közterületet és a közös tulajdont kivéve bárhova nézhet a kameránk. Amennyiben rendszerünk a kivételek egyikét-másikát is látja, azt a hatóság szabálysértési eljárásban bünteti, legfeljebb 300 ezer forint értékben. Honnan szerezhetnek tudomást egy közterületet is rögzítő kameráról? – vetődik fel a kérdés. Például úgy – érkezik a válasz a mérnöktől –, hogy ezt egy szomszédunk jelzi a hatóságnak.

Ha van riasztónk, azt érdemes távfelügyeletre kötni

Ilyenkor – kevésbé életszerűen ugyan, de – a rendőrök házkutatási engedéllyel ellen­őrizhetik a bejelentés valóságtartalmát. Azonban sokkal reálisabb az a helyzet, amikor a tulajdonos önként juttatja el a felvételt az illetékes hatóságnak, miután a magánterületen rongálás vagy bűncselekmény történt. Ebben az esetben ugyanis nemcsak a tulajdonos területén kárt tett személyt vonhatják felelősségre, de a tulajdonost is, aki önszántából juttatta el a közterületet is rögzítő felvételt a rendőrségnek, egyfajta bizonyítékként.

Közös ügyek, (lakó)közösségek

A törvényi szabályozás szerint, ha közterületen, közös használatú vagy tulajdonú területen van a kamera, fel kell tüntetni, hogy ott videomegfigyelő rendszer működik, valamint hogy a felvételt rögzítik. A szabályozás szerint – lakóközösség tekintetében – a kamera felszereléséhez egy (az összes tulajdoni hányad szerinti) legalább kétharmados többséggel rendelkező tulajdonostársak igenlő szavazatára van szükség. Ezt követi a működési szabályzat elkészítése, amelyben szó esik többek között az adatrögzítés jogalapjáról (ez lehet például személy- és vagyonvédelem), az adatok tárolási idejéről, és arról is, ki a hatóságok felé felelős személy.

Lakóközösségi tagként bárki megtagadhatja egy felvétel felhasználását, amennyiben az illető azon szerepel. Ilyen esetben a felvétel felhasználása esetén – például egy eljárás során – az ő arcát ki kell takarni a képkockákon. A kamerát ettől függetlenül el lehet helyezni a lakóközösségben, csak magát a felvételt nem lehet kiadni, felhasználni az azon szereplő engedélye nélkül. Kamerát akkor nem lehet elhelyezni (pontosabban jogtalan annak üzemeltetése), ha nincsen jól látható helyen feltüntetve, hogy a (jelen esetben) társasházban elektronikus megfigyelés történik.

Emellett léteznek nyilvános használatú magánterületek is (például családi boltok, vállalkozások), melyeknél úgy kell kihelyezni a táblát, hogy az jól látható legyen, még a vásárló belépése előtt.

Innentől kezdve ugyanis övé a felelősség: ha belép, azzal hozzájárul a felvétel elkészítéséhez. Az itt rögzített adatokat három munkanapig lehet megőrizni, kivéve többek között, ha nyilvános rendezvényen sérül az emberi élet, személyi szabadság védelme, vagy veszélyes anyagot kell őrizni (ez esetben harminc nap), valamint a pénzügyi szolgáltatások, biztosítási tevékenységek esetében (hatvan napig). Amennyiben a felvételt nem törlik 72 óra elteltét követően, a tulajdonos ellen szabálysértési eljárás indulhat. Jó hír azonban, hogy az álkamerára – amely nem mutat élőképet és felvételt sem készít – nem vonatkozik semmiféle szabályozás, hiszen a törvény a funkcióra vonatkozik, nem pedig magára az eszközre.

Van riasztó, de még sincs

Ha van kamera, nem árt egy hangjelzést adó riasztó sem. Az eszközt azonban nem szerelheti be bárki, még akkor sem, ha villanyszerelőről van szó: riasztót csak a rendőrség által bejegyzett szakember telepíthet, így például Kiss Tamás. A jogosultságot egy zöldes-sárgás színű telepítői igazolvány, azaz egy azonosítószámmal és érvényességi idővel ellátott plasztikkártya mutatja. De az igazolványokból is két „szint” létezik: az egyik csak telepítésre jogosít fel (ehhez elég egy OKJ-s riasztószerelői vagy specializálódott villanyszerelő végzettség), a másik pedig a telepítés mellett a tervezést is lehetővé teszi, melyhez felsőfokú szakirányú képesítés szükséges.

– Ezt a tevékenységet csak egy, a rendőrhatóságnál bejelentett cég vagy egyéni vállalkozó végezheti. A riasztó beszerelését dokumentálni kell, a nyilvántartásba vételnél a naplóba be kell vezetni, hogy a rendszert hol, mikor, kinek telepítették, a hatóság pedig évente eljárás keretében ellenőrzi a naplót – avat be a részletekbe Kiss Tamás. Ennek az eljárásnak a megléte fontos – hangsúlyozza a mérnök –, mivel ha villanyszerelő köti be a riasztót, kár esetén a biztosító könnyedén mondhatja azt, valójában nincsen riasztó a házban, hiszen nincsen róla hivatalos papír.

Hangosan, sokáig vinnyog

Szomszédként „sérelmezhetjük” a riasztó hangerejét és hosszát . E tekintetben azonban – bármilyen hosszú és hangos is a riasztás – nem vét a szabályok ellen a tulajdonos, ugyanis a riasztó hangerejét és a riasztás hosszát sem szabályozza törvény. Kiss Tamás kérdésünkre elmondta, a rendszerek 80 százalékában – gyári beállítás esetén – négy percen át szól a sziréna, egy méterről mérve 110–130 decibel környékén. (A normális emberi párbeszéd hangereje egy méterről mérve 60 decibel környékén mozog.) A mai rendszerek esetében, ha nem szűnik meg a riasztást kiváltó ok – tehát valaki mászkál a házban –, akkor újraindul a négy perc. Sőt, ha erőszakkal letépik a hangjelzőt, az önvédelmi módba lép, és a beépített akkumulátor lemerülésig szól.

A MABISZ ajánlása szerint a behatolásjelző rendszert (vagyis a riasztót) távfelügyeletre is kell köttetnünk, melyre különféle, erre szakosodott cégek közül választhatunk; a rendőrség ma már nem lát el ilyen feladatokat. Fejér megyében azonban örömhír, hogy az ország egyik legnagyobb távfelügyeleti diszpécserközpontja Székesfehérváron működik. Ha e megoldást választjuk, előfizetőként szolgáltatói szerződést kell kötnünk a céggel, onnantól kezdve pedig már csak a szerződésben foglaltakon múlik, mit vállal a szolgáltató – részletezi Kiss Tamás. Így előfordulhat, hogy egy tanya esetében csak harminc percen belüli kiszállást vállalnak – bár a legjellemzőbb a 15 perces időintervallum.